Anna Fernstädt

Diabétesszel a téli olimpián

Anna Fernstädt 28 éves, 14 éves kora óta szkeletonversenyző, nem is akármilyen színvonalon, háromszoros junior világbajnok, olimpiai hatodik és hetedik helyezett, két éve pedig 1-es típusú diabéteszes.

A szkeleton 1926 óta a téli olimpia egyik sportága, története 1882-ben kezdődött, amikor a svájci St. Moritz városában katonák építettek a meredek utcákon szánkópályákat. Ma a versenyzők a bob- és szánkópályákat használják, ezekben az éles kanyarokkal tűzdelt jégcsatornákban siklanak le őrületes tempóval, speciális sporteszközükön, a szkeletonon. Ez egy alacsony építésű szán, amelyen a versenyzők hason fekve helyezkednek el, fejjel előre nézve.

Lenyűgöző eredmények

Anna Prágában született, egyéves korától Németországban nevelkedett. 2011-ben világkupa-győzelemmel zárta a szezont, 2013-tól 2018-ig a német nemzeti szkeletoncsapat tagjaként versenyzett, azóta a cseh nemzeti csapat színeiben indul a versenyeken. A világon ő az első, aki háromszoros junior világbajnok, zsinórban egymás után is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. A világkupa-versenyeken kétszer szerzett bronzérmet. Hétszeres Interkontinentális Kupa győztes, kétszer ezüstérmet szerzett, a 2018–19-es szezonban pedig aranyat. A Dél-Koreában megrendezett téli olimpián hatodik helyezett lett, a 2022-es pekingi téli olimpián pedig hetedik. Ez utóbbi önmagában is szenzációs, de még inkább felnézünk Annára, ha tudjuk, hogy az olimpia előtt egy héttel diagnosztizálták 1-es típusú diabétesszel.

Tipikus tünetek

A slidingonice.com oldalnak mesélt a két évvel ezelőtti eseményekről. Mielőtt indult volna Pekingbe, az olimpiai felkészülés hajrájában tapasztalta a tipikus tüneteket: szomjúság, kimerültség, görcsök, jelentős fogyás. Először azt hitte, a kemény olimpiai felkészülés miatti fáradtságot érzi, ráadásul az edzőtábort tengerszint felett 2000 méteren, St. Moritzban tartották, a magasságkülönbséget is a fáradtság egyik okának tudták be edzőjével. Mivel sokat fogyott, arra gondoltak, ez a fáradtságának az oka.

Az utazás előtti pihenőnapoktól azt remélte, regenerálódik és újra a régi lesz, de sajnos nem így történt. Ekkor már tudta, hogy valami nincs rendben az egészségével. A kórházban vércukormérés után az orvos azon csodálkozott, hogy nem ájult el, mert sokan, akiknél ilyen magas értéket mértek, már kómába estek. Anna pedig három nappal korábban edzett, kicsit később pedig hetedik lett az olimpián.

Ami elromolhat, az el is romlik

A következő időszak tapasztalatszerzéssel telt. Míg otthon minden napja ugyanúgy telik, a versenyszezonban az utazások, az adrenalinszint-emelkedések, a stressz mind olyan változó, amit nem lehet előre kiszámítani. Meg kellett tanulnia a vércukorkezelés eszközeinek használatát, de azt is meg kellett tapasztalnia, hogy mindig adódhat váratlan helyzet: nem működik a pumpa a hidegben, a szenzor megfagy, megtörik, a vércukormérő sem működik a hidegben, telefonja nem kapcsolódik újra a csúszás után (csúszás közben nem lehet nála az okoseszköze). Ilyen esetben nincs más megoldás, mint az ujjbegyszúrás. Nehéz a korrigálás is, ha túl sokat eszik, magasra szökik a cukra, amitől a teste nem fog megfelelően funkcionálni, izmai nem működnek rendesen, ami csúszás közben életveszélyes lenne.

Olyan is előfordult, hogy egy verseny előtti napon eltört a szenzor tűje, és folyton alacsony vércukorértékre figyelmeztette. Többször is evett, s mire elkezdte érezni, hogy a magas értéktől rosszul van, már késő volt. Kiment sétálni, mire rendeződött a cukra, hajnali fél egy lett, verseny előtt nem a legideálisabb ilyen későn elaludni. Azonban Anna azt mondja, ehhez az ember hozzászokik a diabétesz mellett.

Őszintén a diabéteszről

Instagram- és Facebook-oldalán rendszeresen beszámol a versenyeiről és diabéteszéről is nyíltan beszél. Nemrégiben megemlékezett második diabétesz-szülinapjáról, mély őszinteséggel ír arról, hogyan éli meg a mindennapokat diabéteszesként. Ilyenkor azt várják, hogy a pozitív dolgokról beszéljünk – írta –, arról, hogy milyen erőssé tesz a diabétesz, máshogy tekintünk a gondjainkra, hogy a betegséggel együtt bármire képesek vagyunk, hogy mennyit tanultunk az életről és az egészségről. Mindezt igaznak is érzi, azonban a mai napig sokszor kívánja, bárcsak ne lenne diabéteszes!

Nem akar ilyen erős lenni, szeretne többet foglalkozni minden mással, a diabétesz menedzselése helyett. A diabéteszben nincsen szabadnap. Ez kemény, fárasztó, számtalanszor sírt már emiatt. A diabétesz mentális problémákkal, evési rendellenességekkel, egészségügyi szövődményekkel, félelemmel jár. Az életében mindent befolyásol, a mindennapjait, egészségét, sportteljesítményét. Ugyanakkor része lett egy fantasztikus közösségnek, új barátokat talált, megtudta, kire számíthat igazán, ezért viszont hálás Anna.

Somfai Katalin