Szerző: Herth Viktória Feltöltés dátuma: 2023.05.02.

Interjú a Pro Diabetologia díjas dr. Körner Annával

Mindent szeretek, amit csinálok

Az 1984-ben alapított Pro Diabetologia Díjat a Magyar Diabetes Társaság vezetősége azoknak a társasági tagoknak ítéli oda, akik szakmai tevékenységükkel, életpályájukkal kiemelkedő mértékben járultak hozzá a hazai diabetológia fejlődéséhez. A díjat az MDT tavalyi kongresszusán dr. Körner Anna, a Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Magyar Diabetes Társaság (MGYT-MDT) közös Gyermekdiabetes Szekciója elnöke vehette át.

A díjat az MDT szeptemberi kongresszusán prof. dr. Várkonyi Tamás, az MDT főtitkára és prof. dr. Wittmann István, az MDT elnöke adták át
A díjat az MDT szeptemberi kongresszusán prof. dr. Várkonyi Tamás, az MDT főtitkára és prof. dr. Wittmann István, az MDT elnöke adták át

– Azt mindig is tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Édesanyám matematika, fizika, kémia szakos középiskolai tanár volt, mindenki nagyon szerette, tisztelte őt. Sokáig én is tanárnak készültem. Majd a pszichológia kezdett érdekelni, kifejezetten a gyermekpszichológia, de édesapám azt mondta, komolyabb volna, ha orvosi vonalról közelíteném meg, legyek pszichiáter. Ezért mentem az orvosi egyetemre.

– Mégsem pszichiáter lett.

– Örülök is neki. Elég szenvedélyes voltam fiatalon, gyanítom, hogy saját szenvedélyemet belevittem volna a kezelésekbe, nem jó irányba vittem volna a pácienseimet. Az egyetem alatt megtetszett a szomatikus orvoslás.

– De maradt a gyermekeknél.

– Imádom a gyerekeket. Saját gyermekem nincs, de bátyám unokáival nagyon szoros a kapcsolatom, van egy fogadott lányom, tőle is kaptam unokákat. És az enyém az a több ezer gyerek, akiket az életem során útnak indítottam.

Partnerként kezelem a gyerekeket

– Önt valóban nagyon szeretik a gyerekek és a szülők egyaránt. Mi a titka?

– Szigorú vagyok, állítólag a legszigorúbb gyermekdiabetológus. De a gyerekek érzik, hogy minden értük történik. (Legkésőbb akkor, amikor felnőnek és átkerülnek a felnőttgondozásba.) Látják bennem az érdeklődést, a törődést. Mindig őszinte vagyok velük, partnerként kezelem őket. Mindent el lehet magyarázni a gyerekeknek, természetesen a koruknak, érettségüknek megfelelő módon.

– Miért szigorú?

– Azt szoktuk mondani, hogy a diabétesz állapot, de tudjuk, hogy mégiscsak betegség, ráadásul alattomos betegség. Vannak azonnali szövődményei, a hipoglikémia, a ketoacidózis, de az az igazán veszélyes, hogy több évtized múltán kialakulhatnak a krónikus szövődmények. Ettől szeretném megvédeni a gyerekeket.

– Mondjuk, ön előtt ül egy nyolcéves kislány, magas cukorértékekkel és kiderül, hogy titokban csokit eszeget. Mit tesz ilyenkor?

– Elbeszélgetek a szülővel, és elsősorban a kislánnyal. Megértem, hogy időnként vágyik az édességre, ezzel nincs is baj. Elmagyarázom, hogy mikor, mennyit, milyen körülmények között egyen, akár édességet is. Megpróbálok egyezséget kötni vele: ne titokban egyen! Adjon esélyt a szüleinek, hogy inzulinnal ellensúlyozni tudják az elfogyasztott többletszénhidrátot.

– A gyerekekkel vagy a szülőkkel nehezebb?

– Én a gyerekekkel szeretem megértetni magam. Viccesen azt szoktam mondani, kár, hogy vannak szüleik. De a viccet félretéve, gyerekeknél könnyebben áthidalható a partnerség hiánya. Ha a szülő nem működik együtt velem, az nehezebb feladat elé állít.

– A cukorbetegség kinek nehezebb?

– Azt hiszem, a szülőnek. A jó szülőre nagyobb hatást gyakorol, ha a gyerekének van valami baja, mintha saját magának lenne. Gyakran hallom tőlük, hogy szívesen átvállalnák a diabéteszt. A gyereknek az aktuális probléma okoz gondot, hogy nem ehet bármikor, bármit, de a szülő a késői szövődményekre is gondol.

Új dimenzióba került a diabétesz kezelése

– Hogyan jellemezné a gyermekdiabetológia elmúlt évtizedekben zajló fejlő­dését?

– Időnként felhánytorgatják azok a szülők, akiknek a gyerekei régebben diabéteszesek, hogy annak idején azt mondtuk, 10 éven belül gyógyítható lesz a cukorbetegség. Nem lett az. Sem megelőzni, sem meggyógyítani nem tudjuk. De sok új inzulinkészítmény van, és az inzulinpumpa, illetve a szöveti cukormonitorozás, a szenzor használata hatalmas fejlődést jelent. A technológia átalakulása új dimenzióba helyezte a diabétesz kezelését. Vannak más területeken is kutatások, például, hogy az őssejteket inzulintermelésre bírják, de itt átütő eredmények még nem születtek.

– Mindeközben ön hogyan változott az évtizedek során?

– Igyekszem magamévá tenni a változásokat. Egy diabetológus két forrásból merít: a naprakészen követett szakirodalomból és az évek során a sok-sok betegtől összegyűjtött tapasztalataiból.

– Kiket tekint mestereinek?

– Amikor elkezdtem diabetológiával foglalkozni, még szakorvos sem voltam. Barta Lajos professzor, a magyar gyermekdiabetológia megalapítója osztályán kezdtem a pályámat. Akkor nem is éreztem ennek a jelentőségét, de utólag már tudom, mennyi mindent tanultam tőle. Példaképem Soltész Gyula professzor, aki a magyar PhD-m megvédése során volt a mentorom.

– Ön tanít is. Szeret tanítani?

– Nagyon. Fiatalon tanár szerettem volna lenni. Édesanyámtól egyébként sokat átvettem, én is szigorú, de igazságos tanár vagyok. Egyébként mindent szeretek, amit csinálok.

Herth Viktória

Megjelent a diabetes junior2023/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!