Generációk találkozása
A diabétesz világnapja mindig jó alkalom a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány számára, hogy az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház – korábban a Budai Gyermekkórház – gondozásában lévő diabéteszes betegeket megszólítsa. Tavaly különleges együttlétre került sor.
Az alapítvány kuratóriuma találkozót szervezett a korábbi – többgyermekes – gondozottak és a tinédzserkorú betegek számára. Az elképzelés szerint egy ilyen találkozó, az ott elhangzó vélemények, történetek pozitív példát jelenthetnek a felnőttkor problémáit még csak messziről figyelő fiatalok számára. Tapasztalatuk szerint ugyanis a tizenéves korosztály – különösen a lányok – egyre fokozódó szorongással gondolnak arra, vajon mi lesz a gyermekvállalással, a családszervezéssel, amikor a 20-as, 30-as éveikbe kerülnek.
Csaknem ötszáz e-mailes meghívó ment ki a korábbi gondozottak számára. Ugyanezt természetesen megkapták a tizenéves gondozottak is. A 2022. november 12-ére szervezett program a 77 Elektronika Kft. anyagi támogatásával a FONÓ Budai Zeneházban került megrendezésre, közel száz résztvevővel.
Már a gyülekezés is örömteli találkozásokkal, rég nem látott egykori táborozók lelkes beszélgetésével indult. A résztvevő fiatalok némi szorongással figyelték az „öregek” felszabadult, valóban egymást újra felfedező reakcióit.
A bevezető üdvözléseket követően Magyar Márton volt gondozott, televíziós személyiség vette át a mikrofont, és igazi profi módon vezette le az előre összeállított műsort.
Ennek első felében rövid kulturális programot hallottak a résztevők. Horváth-Kovács Adél hegedű-, Horváth Benjámin (a diabétesztáborok korábbi rendszeres látogatója, így sokak ismerőse) csellójátékával ragadtatta el a hallgatóságot. Ezt követően Papp János színművész – néhány napja történt operációja miatt – hangfelvételről mondta el megrendítően Johan-Ludvig Runeberg: Paavo gazda című versét, ami az alkalomhoz illően nemcsak az élet küzdelméről írt vallomás, de a szolidaritás szükségességére is felhívja minden hallgató, olvasó figyelmét.
Az est egyik fénypontja dr. Sármán Beatrix főorvosnő előadása volt a cukorbetegek terhesség előtti és alatti kezeléséről. Nyomatékkal adta tudtára a hallgatóságnak, amennyiben a terhesség előtti időszakban már biztosítható a normál vércukorszinten (!) élés, és ez a terhesség alatt igen szoros kontroll mellett így marad, komplikációk nélkül születhet meg az egészséges újszülött. Ami fontos: tervezett legyen a gyermekvállalás, és nagy tapasztalattal rendelkező diabetológus támogassa a leendő anyukát a jó anyagcsere fenntartásában. Ennél pozitívabb útravalót nem adhatott volna a rendezvény.
Néhány perces szünetet követően Magyar Márton moderálásával és aktív véleménynyilvánításaival kerekasztalra gyűlt hat cukorbeteg felnőtt, akik mindahányan gyermeket, gyermekeket nevelnek. Köztük volt olyan is, akinek a 3 hetes gyermeke a sorok között az édesanyjával egy hordozható „székben” csendben várta a rendezvény végét. A kerekasztal résztvevői valamennyien 35–40 éve cukorbetegek, késői szövődmény nélkül (!), és fantasztikusan érett gondolkodással, őszintén beszéltek a gyermekvállalásukról. A hölgyek a terhességükről, a férfiak pedig a család működtetéséről és arról az örömről, amit a gyermeknevelés számukra jelent. Túlzás nélkül állítható, hogy a hallgatóság katartikus élményben részesült. Ha pedig volt még valakinek közülük kétsége arról, hogy a pozitív, valóban az egészségesekéhez hasonló élet megélésének lehetősége vár rá, az meggyőződhetett róla, hogy szorongása indokolatlan.
A több mint ötvenperces beszélgetés végkicsengése és hatása nem is lehetett más, mint egy rendkívül pozitív életszemléletnek a megjelenése, ami a résztvevők véleményéből, hozzászólásaiból sugárzott valamennyi megjelent felé.
E sorok írója pedig meggyőződhetett róla, hogy a tizenévesek gondozásával töltött küzdelmes, vitás, időnként talán túl kritikus megnyilatkozásai nem hullanak rossz talajra, hanem majd az érintettek húszas-harmincas éveiben fognak eredményre vezetni, kiváló, aktív és kiegyensúlyozott felnőtt cukorbetegek képében.
Johan-Ludvig Runeberg: Paavo gazda
Fent a saarijärvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, – éhen halni szörnyűbb”.
Paavo, kézen fogva asszonyát, szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogott
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb”.
Paavo, kézen fogva asszonyát szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Térdre hullt az asszony is, míg így szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
„Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz”.
Paavo, kézen fogva, asszonyát, szólt:
„Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserben hagynánk:
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése!”Fordította: Képes Géza
Dr. Blatniczky László
A Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Bolyai utcai telephelyén a Gyermekdiabétesz Szakellátás vezető főorvosa. Kiemelten foglalkozik az 1-es típusú diabétesz korai felismerésének lehetőségeivel, az optimális kezelés módszereinek gyakorlati szempontjaival, valamint a diabéteszes gyermekek pszichoszomatikus fejlődésének kérdéseivel. 2002-ben könyvet írt cukorbeteg gyermekek és szüleik számára. A Juvenilis-Diab-Help Alapítvány kuratóriumi elnökeként közel két évtizede segíti, szervezi diabéteszes gyermekek nyári táboroztatását. Az MDT Gyermekdiabetes Szekciójának elnöke.
