Zánkai kaleidoszkóp

Citrom a torta tetején

A zánkai Családi Erzsébet-táborban, a Sportos Cukorbetegek Egyesületének felzászlózott, szépen díszített, s nemrég felújított épületének földszintjén volt a diabosok bázisszobája, ahol egész nap várták a cukorbetegeket, családtagjaikat, hogy kérdéseikre válaszoljanak, problémáikra megoldást találjanak, vagy egész egyszerűen csak beszélgessenek.

Ebben a teremben ültünk le mi is beszélgetni Fekete Ágnessel és két gyermekével, a cukorbeteg Annával és testvérével, Ádámmal. Az édesapa épp futni volt, így kimaradt a csevegésből. Egy ideig helyezkedtünk, mert ahogy már meséltem, színes székekkel volt tele a terem, s mi gondosan kiválasztottuk Annával, hogy négyen négyféle székre üljünk. (Sajnos a fotón nem tündökölnek annyira, mint a valóságban.)

Végsőkig küzdöttem

Anna 13 éves, Budapesten él a családjával. Hat éve egy rutinvizsgálat során a normálisnál kicsit magasabb cukorszintet mértek nála.

– Három hónap múlva került sor a terheléses vizsgálatra, s ezzel elkezdődött a cukorbetegség – fogalmazott Ágnes, a kislány édesanyja. Két évig még küzdöttek, paleo diétát folytattak, ennek hatására Ágnes úgy érezte, kislányánál a folyamat elindult visszafelé.

Tudjuk, sok kezdő diabéteszest megzavar a „mézeshetek” időszaka, amikor egy időre normalizálódni látszik a vércukor, a béta-sejtek – líraian fogalmazva – utolsó erejüket összeszedve dolgoznak, végül azonban feladják. Hasonlóan fogalmaz Ágnes is:

– A végsőkig küzdöttem, végül vesztettem. Anna saját inzulinja 6 évig kitartott, így a mézesheteket jelentősen meghosszabbítottuk, de a cukorbetegség megmaradt.

Mindketten sportolnak

Az első inzulint Anna a 8-dik születésnapján kapta, azóta is ezt tartja legrosszabb szülinapjának. Pedig az addigi 12–14-es cukrokat gyorsan felváltották a normál értékek.

Anna gluténmentes diétát is folytat, a sütemény nem hiányzik neki – no, jó, néha azért igen, de olyankor, ha kell, saját maga is nagyon finom muffint süt, speciális lisztből. Öccsét, Ádámot, aki két perccel fiatalabb, a diabétesz szerencsére elkerülte.

Ami közös a két testvérben, mindketten sportolnak. Ádám focizik, nővére ritmikus gimnasztikával foglalkozik. Anna egyébként édesanyja szerint fegyelmezett cukorbeteg. Testnevelésóra végére előfordul, hogy leesik a vércukra, de ez azért nem zavarja különösebben, mert a tesi az utolsó óra, utána már hazamehet. Egyébként kifejezetten jó tanuló, és orvos, sőt gyermekdiabetológus szeretne lenni.

Anna iskolájába két cukorbeteg jár, de az évfolyamán ő van egyedül.

– Van, aki meg tudja mérni a cukromat – meséli, hogy megnyugtasson, hiába egyedüli cukorbeteg, nincs veszélyben. Amikor 4 éve pumpás lett, édesanyja előadást tartott az osztályban, hogy a többiek s az osztályfőnök is tudja, miről van szó.

A legrosszabb történet

Megkérdeztem Annától, hogy amikor cukorbeteg lett, s a többiek ezt megtudták, megváltozott a hozzá való viszonyuk? Anna rávágta, hogy igen. Ágnes, az édesanyja meglepődött: tényleg? Én nem úgy érzékeltem.

Végül, ahogy sorba vették az osztálytársakat, barátokat, kiderült, a korábbi barátságok megmaradtak, de az is tény, hogy alsó tagozatban a fiúk bizony cikizték a kislányt. De nem ez a legrosszabb történet. A legrosszabbat Ágnes meséli el, amikor a mélypontokról beszélgettünk.

– Az osztályfőnök búcsúztató ünnepségére készültünk. Kérdeztem, hogy lesz-e torta, mert ha igen, Annának viszek olyan süteményt, amit megehet. Azt mondták, nem lesz torta, mégis lett, háromféle, köztük citromos. A tanárnéni „kedvesen” odaszólt Annának: te leeheted róla a citromot. Ez annyira fájt nekem! Nem tudtam, hogy sírjak, vagy vágjam a tanárnéni fejéhez a tortát.

Herth Viktória