Feltöltés dátuma: 2021.11.30.

Dr. Gremsperger Gábor

Gábor és a diabétesz – jó viszonyban vannak

A diabétesz nem betegség! A diabétesz állapot, életforma. Ha az ember meg tud tanulni együtt élni vele, teljesebb élete lehet, mintha nem lenne diabéteszes – kezdte előadását dr. Gremsperger Gábor a DiabKupa rendezvényen. Elmesélte az életét és kapcsolatát a diabétesszel. Elsőre talán hihetetlen, de ők ketten – Gábor és a diabétesz – jó viszonyban vannak.

Illusztráció

Profi labdarúgó voltam, itt nőttem fel, a Fradi pályán. Fiatalon fociztam Angliában, Hollandiában, egész sikeres sportkarrier áll mögöttem. Miután abbahagytam a sportot, tanulni kezdtem, jelenleg sportmenedzseléssel foglalkozom, illetve jogászként klímavédelemmel és energetikával.

A kezdetek óta inzulinos vagyok, szúrom magam és nem használok szenzort. Hasznosnak tartom, de nekem nem jött be.

Hatalmas változás

Fontos kérdés, hogy abban a pillanatban, amikor egy fiatal diabéteszes lesz, mivel találkozik, hiszen hatalmas változást jelent ez az állapot nem csak az érintett fiatal, de az egész család, a környezet életében is. Nekem nagy szerencsém volt.

Hétévesen elkaptam egy furcsa vírusos betegséget, amiből kigyógyultam, de utána furcsa dolgokat kezdtem csinálni. Megittam napi több mint 10 liter folyadékot, állandóan a mosdóba jártam, fáradékony voltam. Szüleim elvittek vérvételre egy délelőtt, délután jött a telefon, hogy azonnal menjünk kórházba, mert 30-as a vércukrom.

A kórházban elmondták, hogy milyen jelentős változás történik az életemben. Édesanyámat megérintette a dolog, azonnal elkezdett tanulni. Én akkor annak örültem, hogy ihatok cukormentes colát.

Ismerd meg a határaidat!

A kórházban azt is mondták, nagyon fontos, hogyan építem be az életembe a diabéteszt, s hogy már gyerekként meg kell ismernem a saját határaimat. Tudnom kell, hogy viselkedik a testem, ha felmegy vagy lemegy a vércukrom. Azt is mondták, csak akkor mehetek haza, ha tudom magamat kezelni, be tudom adni az inzulint, meg tudom mérni a cukromat.

Körülbelül egy hetet töltöttem kórházban, utána éltem tovább az életemet. Mit éreztem? Én azt, hogy különleges vagyok. Több figyelmet kaptam, a barátok érdeklődtek, az iskolában kivételezett voltam, bármikor kimehettem enni. A szüleim izgultak, de én a lehető legpozitívabban éltem meg. Soha nem tekintettem tehernek, hogy nem ehetek édes dolgokat, hogy meg kell szúrnom magam. Pozitívan kell a diabéteszhez állni.

Tanultam, sportoltam, leigazolt a Ferencváros gyerekként – ez is nagy dolog volt számomra –, utánpótlás-válogatott lettem, sok helyen jártam külföldön a foci miatt, de mindig nagyon figyeltem, hogy a vércukorral kapcsolatos dolgokat mindenütt megoldjam. Általában jött velem anyukám vagy apukám, kis hűtőtáskában volt minden, szóltak, amikor mérnem, szúrnom, ennem kellett. Tudtam magamtól, de akkor is nagy segítség volt ez. Az edzőim, társaim is mindig mellettem álltak. Középiskola után egyetemre mentem, nem érzem, hogy a tanulásomat bármiben is befolyásolta volna a diabétesz.

Amit a diabétesztől kaptam

Tudatosabb voltam, mint a társaim. Oda kellett magamra figyelni, emiatt sokkal érettebben tudtam gondolkodni, mint a korombeliek. Rendszerezettebben tudtam élni, mint akár a barátaim. A bulizós időszakban is mindig tudtam a korlátokat, a határokat, sosem mentem el rossz irányba. A versenysportot abbahagytam, de a sportolás a mai napig része az életemnek, a tenisztől a futáson át a fociig.

Mindenfajta közösség – az osztálytársaim, a barátaim, a családom – pozitívan és befogadóan állt hozzám, mindenki figyelt rám, hogy ne legyen problémám. Ez a mai napig így működik körülöttem. Ehhez persze kell az én hozzáállásom is, de az övéké is fontos.

A három legfontosabb feladatunk

A cukorbetegség is átalakul, a kezelése fejlődik, a szükséges hozzáállás is módosul. Mit tartok fontosnak felnőttként a cukorbetegséggel kapcsolatban?

Rendszer

Alakuljon ki egy rendszer, a diabétesz szabályait tudjuk integrálni a saját életünkbe! A rendszert úgy kell kialakítanod, hogy az mindig fenntartható legyen!

Ha te cukorbeteg vagy, bármilyen típusú, rendszerben kell gondolkodnod! Nem tudom, hogy orvosilag megállja-e a helyét, amit mondani szoktam: egy diabéteszes akkor tudná tökéletesen élni az életét, ha minden nap percről percre minden ugyanúgy történne, ugyanolyan időjárás lenne, előre tudnám, hogy mennyire leszek feszült, fáradt, ingerült, ugyanazt az utat járnám. Ez lehetetlen. De ha rendszert tudunk kialakítani, s a mindennapjainkban tartani tudjuk ezt a saját igényeink szerint kialakított rendszert, akkor jó eséllyel jól tudjuk kezelni a cukorbetegséget.

Kontroll

Ahányszor csak lehet, meg kell mérni a vércukorszintet! Általában érezzük, ha kicsit alacsony, kicsit magas, ha korrigálni kell. Én például tudtam, hogy meccs előtt magasabb kell, hogy legyen a cukrom, hogy elkerüljem a hipózást. De az érzés kevés, kell a bizonyosság!

Ez a saját életed

Végezetül a legfontosabb: ez mindenkinek a saját cukorbetegsége. Van, aki kávézik, s van, aki tejjel issza a kávét. Mindkettő beilleszthető. Ha meleg van, kevesebb szénhidrátmennyiséggel számolok, mert nem tudok annyit enni. Ha több a munka, ­eltolódik a napom, vacsorára kell többet ennem.

Megjelent a diabetes junior2021/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!