Nem mindegy, hogyan, mikor, mit és mennyit…

Sportolni kell!

Az 1-es típusú diabétesz kezelésének három alappillére az inzulin, a diéta és a testmozgás. Széles körben elterjedt nézet, hogy a rendszeres testmozgás és a megfelelő diéta segít a jó anyagcserekontroll elérésében és fenntartásában, az egészség megőrzésben, és javítja az életminőséget.

A szervezetben kétfajta anyagcsere (energiatermelő) folyamat működik; aerob és anaerob. Ez azt jelenti, hogy testünk két különböző módon jut hozzá a mozgáshoz szükséges energiához.

Aerob edzés

Aerob edzés során a testmozgáshoz (izommunkához) szükséges energia előállítása nagy mennyiségű oxigén felhasználásával történik. A szervezet a rendelkezésére álló energiatartalékokat (szénhidrátok és zsírok) oxigén segítségével égeti el, így biztosítja az izmok számára szükséges energiát. Aerob folyamat játszódik le minden olyan mozgás közben (kocogás, úszás, biciklizés, aerobik, tánc, hegymászás), amely viszonylag csekély vagy közepes erőkifejtést igényel (nincs lihegés vagy kifulladás).

Anaerob mozgás

Anaerob mozgásról akkor beszélünk, amikor az izommunkához szükséges energia előállításához (tápanyagok égetéséhez) a szervezet számára nem áll rendelkezésre elegendő oxigén. A magas intenzitása miatt az anaerob tartományban történő mozgás csak rövidebb ideig tartható fenn, amit pihenési szakasz (aerob energiafelhasználás) követ.

Anaerob folyamat játszódik le minden olyan mozgás közben (súlyzózás, izomerősítő gyakorlatok, sprint futás), amely intenzív erőkifejtést igényel (koncentrálnunk kell a légzésünkre, zihálunk vagy kifulladunk).

Egy jó edzéstervnek tartalmaznia kell mind aerob, mind pedig anaerob tartományban történő edzéseket. Az aerob edzés növeli a kitartást, az állóképességet és az anaerob erősítő edzések eredményességét, valamint a szervezet oxigénfelhasználásának hatékonyságát.

Az anaerob edzés növeli az izomzatot és a teljesítményt, valamint az aerob mozgás hatékonyságát, s elengedhetetlen a versenyteljesítmény eléréséhez.

Mennyit mozogjon a gyerek?

A legtöbb ajánlás napi minimum 60 percben adja meg a javasolt fizikai aktivitás időtartamát.

Milyen sporttevékenységet válasszon?

Nyilvánvalóan vannak egészségesebb (kiemelten ajánlott) és kevésbé egészséges sportok, de a legfőbb szempont a gyerek választása legyen. Olyan sportot űzzön, amelyhez leginkább kedve van! Ha a kérdést az egészség oldaláról közelítjük meg, érdemes egy brit sportorvosi lapban közzétett, több mint nyolcvanezer felnőtt bevonásával készült tanulmányt idézni. A minden részletre kiterjedő vizsgálat során az egyes sportok általános kockázatcsökkentő hatását elemezték.

Kiderült, hogy a rendszeresen kerékpározók 15 százalékkal kevesebb általános egészségi kockázatnak vannak kitéve, mint a nem sportolók. Az aerobik 27, az úszás 28 százalékkal csökkentette a kockázatokat, míg az ütős sportok 47-tel.

Diabéteszes gyermekek és fiatalok számára a tényleges mozgással járó sportok előnyösebbek az erősportokkal szemben. Nem javasoltak a különösen veszélyes extrém sportok, például a hegymászás, autó- és motorkerékpár-versenyzés, búvárkodás. A hosszú egyedüllét miatt veszélyt jelenthet a tájékozódó futás is. Napjainkban, a fejlett technológia (szöveti cukormonitorozás alarm funkcióval, amit a hozzátartozó a távolból is figyelni tud) alkalmazása mellett ezek a javallatok és ellenjavallatok átértékelődnek!

Ajánlott-e a versenysport?

Újra és újra felmerül a kérdés, javasoljuk-e a diabétesszel élő gyermekeknek és fiataloknak a versenyszerű sportolást. Bár a versenyizgalom nyilvánvalóan vércukorszint-emelkedést okoz, de a sportolás öröme miatt ezt a rizikót időnként be kell vállalnunk. Gondoljuk csak a számos külföldi diabéteszes élsportoló mellett a sikeres magyar kardvívó Ferjancsik Domonkosra!

A sporttevékenység közvetlen hatása a vércukorszintre

Ha a gyermek nem használ folyamatos szöveti cukormérőt (szenzort), a vércukormérőnek mindig kéznél kell lennie sporttevékenység esetén. Vércukormérést ajánlott végezni a fizikai aktivitás megkezdése előtt, után és gyakran az alatt is. (Szenzor használata mellett is szükség lehet a vércukor ellenőrzésére!)

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a sport csökkenti a vércukorszintet. Az egyes sportok vércukorcsökkentő hatása azonban különbözik egymástól, a testmozgás és a hipoglikémia időbeli megjelenése is függ a testmozgás típusától.

Az intenzív aerob mozgással járó sportok inkább okoznak vércukorcsökkenést a sporttevékenység alatt, míg az erősportok (például súlyemelés) hajlamosak késői, a testmozgás befejeződése után órák múlva kialakuló hipoglikémiát okozni. Ne feledjük: hosszan tartó és intenzív testmozgás (különösen, ha az délután és az esti órákban történik) megnöveli az éjszakai hipoglikémia veszélyét! Sőt, a hipoglikémia-hajlam még a következő nap is fennállhat („késleltetett hipoglikémia”).

A testmozgás vércukorcsökkentő hatása igen magas vércukor esetén nem érvényesül, sőt a vércukorszint tovább emelkedhet. Ezért 13 mmol/l feletti vércukorszint és a vizelet ketonpozitivitása (azaz inzulinhiány) esetén nem tanácsolt a testmozgás! Ilyenkor javasolt néhány egység inzulin adásával (és folyadékfogyasztással) normalizálni a vércukorszintet, és a testmozgást csak ezt követően megkezdeni.

A rendszeres testmozgás jótékony hatása az 1-es típusú diabétesszel élő fiatalokra

Számos vizsgálat igazolta, hogy az ­aerob vagy kevert (aerob és anaerob) fizikai aktivitás kedvező hatást gyakorol az életminőségre, a fizikai teljesítőképességre, a testösszetételre (a zsír- és izomtömeg viszonyára), a vérzsírokra, a szöveti inzulinérzékenységre és az anyagcserekontroll minőségére.

Az anyagcsere-állapotra gyakorolt hatás akkor nyilvánul meg, ha a sporttevékenység minimum 3 hónapon át tart. Az inzulinérzékenység javulásának serdülőknél van kiemelt jelentősége, hiszen tudjuk, hogy kamaszkorban (elsősorban a lányokban!) kifejezett inzulinrezisztencia (inzulin iránti érzéketlenség) áll fenn. Az inzulinérzékenység fizikai aktivitás okozta javulásának hátterében elsősorban a testösszetétel változása (az izomtömeg gyarapodása a zsírtömeg rovására) áll.

Az inzulinérzékenység javulása ellenére nem mindig javul az anyagcsere

A fizikai aktivitás alatt fellépő vércukorszint-változást számos tényező (az inzulininjekció és az étkezés között eltelt idő, az inzulin felszívódása, az induló vércukorszint, a napszak) befolyásolja. A hipoglikémiától való félelem miatt a gyermek túleszi magát, vagy a kívánatosnál erőteljesebben csökkenti az inzulinadagját, ami a sporttevékenység során paradox vércukorszint-emelkedéshez és végső soron az anyagcserekontroll romlásához vezet.

Mindezek ellenére a legtöbb, ebben a tárgykörben végzett vizsgálat azt mutatja, hogy a fizikai aktivitás hosszú távon az anyagcsere-állapot javulását eredményezi, elsősorban azoknál a fiataloknál, akiknek a HbA_1c-szintjük eredetileg magas (8 százalék, vagy annál magasabb) volt.

Az úgynevezett lipidprofil („a jó és rossz koleszterin” aránya) különösen akkor mutat kedvező változást, ha gyakoribbak az edzések, és ha egyidejűleg az anyagcsere-állapot is javul. Mindez alapvető jelentőséggel bír a későbbi érrendszeri szövődmények kialakulására.

Utoljára, de nem utolsósorban a fizikai aktivitás jelentősen javítja az életminőséget elsősorban a kamaszkor pszichoszociálisan labilis szakaszában.

Milyen tényezők korlátozzák a megfelelő fizikai aktivitás elérését?

Számos vizsgálat igazolja, hogy az 1-es típusú diabétesszel élő gyermekek többsége nem éri el a kívánt fizikai aktivitási szintet, azaz a napi minimálisan 60 perc testedzést. Ez elsősorban a lányokra jellemző, és már igen fiatal (6-7 éves) korban megmutatkozik.

Ahhoz, hogy a gyermekeket és a szülőket megfelelően tudjuk motiválni, ismernünk kell azokat a tényezőket, amelyek visszatartják őket a sporttevékenységtől. A leggyakoribb okok a hipoglikémiától való félelem és a nem megfelelő fittség.

Félelem a hipoglikémiától

A hipoglikémiától való félelem kérdése a modern technológia alkalmazásával jelentősen átértékelődik: az inzulinpumpa bazális rátájának csökkentése (20–50 százalékkal), megfelelő esetben a pumpa leállítása a sporttevékenység alatt hathatósan csökkenti a fizikai aktivitás alatt fellépő hipoglikémia veszélyét.

Penes kezelés esetében is javasolt a sporttevékenységet megelőző inzulindózis csökkentése 30–80 százalékkal. A csökkentés mértéke természetesen erőteljesen függ a fizikai aktivitás időtartamától és intenzitásától, valamint a gyermek edzettségi szintjétől. Nagyon fontos az adagcsökkentés időzítése is: általában javasolt ezt 60–90 perccel a sporttevékenység előttre tervezni. A hipoglikémia kivédésében segít, ha az aerob fizikai aktivitást néhány perces anaerob sporttevékenységgel ötvözzük, ami a stresszhormonok szintjének emelkedése révén a vércukorszint emelkedéséhez vezet.

Szénhidrátbevitel a sporttevékenység előtt és alatt

Általános szabály, hogy a szénhidrát mennyiségét és típusát az adott sporttevékenységhez kell igazítani. Általában nem szükséges extra szénhidrátot fogyasztani, ha a fizikai aktivitás közepes intenzitású és rövid (kevesebb mint 30 perc).

Ha a sporttevékenység alatt magas a keringő inzulin mennyisége (a fizikai aktivitás időzítése egybeesik az inzulin hatásának maximumával), és az inzulindózist a tevékenység megkezdése előtt nem csökkentettük, maximum 1,5 g/kg óránkénti extra szénhidrátbevitel javasolt erőteljes és hosszan tartó fizikai aktivitás esetén.

Ha a keringő inzulin szintje alacsony (azaz nincs szükség extra szénhidrát bevitelére a nyugalmi vércukorszint stabilizálásához), nincs, vagy csak minimális (0,25 g/kg/óra) szénhidrát fogyasztására van szükség.

Nem megfelelő fittség

A másik akadálya a sporttevékenység megkezdésének a diabéteszesek esetében a nem megfelelő fizikai fittség. A fizikai fittséget a maximális oxigénfogyasztással (VO_2max) vagy a csúcs oxigénfogyasztással (VO_2peak) jellemezzük, amelyek az aerob állóképesség mutatói. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a fizikai aktivitás szintje és az érintettek elképzelése saját fizikai állapotukról szorosan összefügg.

Azt is kimutatták, hogy a fittség az életkor előrehaladtával csökken. Pubertás előtt a fiúk fittsége megegyezik egészséges társaikéval, míg a lányoknál már ebben a korban is csökkent lehet. Serdülőkorban a fittség fiúkban és lányokban is csökkent, elsősorban akkor, ha az anyagcserekontroll minősége nem megfelelő. A csökkenés lányok esetében kifejezettebb, ami a zsírtömeg nagyobb mérvű növekedésével magyarázható.

Összefoglalva

A fizikai aktivitás megfelelő megtervezése komoly feladat elé állítja az 1-es típusú diabétesszel élő fiatalokat. A gyermeknek és családtagjainak, a tanároknak, az edzőnek tisztában kell lenniük azzal, hogyan kell megelőzni a sporttevékenység alatt fellépő hipoglikémiát és fenntartani a megfelelő anyagcserekontrollt. Az induló vércukorszint, az inzulinbeadás helye, a diéta, a napszak, a fizikai aktivitás típusa mind szerepet játszanak abban, hogy a sporttevékenység végén hipo- vagy hiperglikémiás állapot alakul-e ki. A fizikai aktivitásra adott glikémiás válaszreakció egyénenként változik, sőt, ugyanazon személy esetében is változhat, ezért általános érvényű tanácsot adni a glukózszint menedzselésére csak korlátozottan lehetséges. A fizikai aktivitás alatt végzett vizsgálatok kiterjesztése az összes, az előzőekben ismertetett, a glukózszint alakulását befolyásoló faktorra várhatóan javítani fogja a vércukorszint menedzselését a sporttevékenység alatt.

Dr. Körner Anna

A Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Gyermekorvosok Társasága Gyermekdiabetes Szekciójának elnöke