Sara Seitz – újságíró
A nyereség mellett eltörpül a kockázat
Sara Seitz újságíró, blogger. Coloradóban, Fort Collinsban élnek férjével, totyogó kislányukkal és állataikkal. Sara már háromszor megmászta az USA egyik legnehezebben meghódítható 4000 méter feletti csúcsát. A nem mindennapi teljesítményt először főiskolásként hajtotta végre, mindössze fél évvel azután, hogy 1-es típusú diabétesszel diagnosztizálták.

Bizonyítani, hogy képes vagyok rá
Az Egyesült Államok 58 magashegye közül a 15-dik legnehezebben meghódítható, 14 000 láb feletti csúcs a Longs Peak. A Colorado Rockies hegyének megmászását veszélyes szakaszok nehezítik, például a szűk 90 centiméteres párkány, amely egy 3000 méter mély völgy felett vezet át, vagy a 1,5 kilométeres, majdnem függőlegesen emelkedő sziklafal. Az út, amit a csúcshódítóknak meg kell tenniük, 23,3 kilométer hosszú. Hab a tortán a több mint 1500 méteres szintemelkedés. Szép kihívás ez felkészült hegymászóknak is, egy frissen diagnosztizált cukorbetegnek pedig különösen.
Sara azonban azt vallja, a diabétesz nem kell, hogy visszatartson attól, amire vágysz. A diagnózis nem változtatott azon, mit akar elérni, csak az változott tőle, hogy onnantól nem volt más választása, mint bizonyítani magának: képes vagyok rá! A Longs Peak csúcs meghódítása a bizonyíték arra, hogy a diabétesz semmilyen célja elérésétől nem tántoríthatja el.
A természet gyógyító ereje
Kockázat nélkül nincsen nyereség, hangzik a bölcs mondás, márpedig, ha egy cukorbeteg elhagyja a biztonságot jelentő otthonát, a felhalmozott egészségügyi készleteit, az előre kiadagolt harapnivalót, máris nő a kockázata annak, hogy valami rosszra fordul. Kimenni az érintetlen természetbe, a civilizációtól távol pedig még nagyobb kockázatnak tűnik.
A diabétesz azért nehéz, mert nincsen szünet egyetlen nap, egyetlen órájára sem. A folyamatos vércukorszint-ellenőrzés, a magas és alacsony kilengések elszigeteltséghez, szorongáshoz vezethetnek. Azonban kísérletek bizonyították, hogy a természetben töltött idő képes csökkenteni a vérnyomást, a szorongásérzést, sőt még a fájdalmat is. A város zajától távoli érintetlen környezet másik jótékony hatása, hogy ki tud zökkenteni a mindennapi életünkből, ezáltal csökkenti a stresszt. A természet szépségét csodálva, a fákat, növényeket, tájat figyelve a jelen tölti be tudatunkat, kikapcsol az agyunk. Sarának különösen jót tett az elvonulás a távoli hegyekbe, amikor úgy érezte, a diabétesz túlságosan nyomasztja az életét.
Főiskolás korában, lelkes túrázó barátaival határozta el Sara, hogy megmásszák az otthonuktól nem messze található, 4346 méter magas Longs Peaket. A Sziklás Hegység Nemzeti Park vadonjában található csúcs meghódítását érdemes hajnalban, még virradat előtt kezdeni, így a gyakori délutáni viharokat elkerülhetik a túrázók. Sara és csapata is sötétben indult útnak, a napfelkeltét már 3600 méterről csodálhatták meg.
Nincs ennél jobb érzés a világon
Sara minden 1-2 órában megállt, hogy ellenőrizze vércukorszintjét, de a rövid szünetek ellenére is ő volt az első a csapatból, aki felért a csúcsra. 14 órába telt megmászniuk a Longs Peaket, majd visszaereszkedni, ami után Sara olyan kimerültséget érzett, mint még soha életében. Azonban olyan felemelő élmény volt számára, hogy 3 egymást követő évben is megismételte a nem mindennapi kalandot.
Sara szerint nincs annál jobb érzés a világon, mint bebizonyítani magadnak, hogy képes vagy valami lenyűgözőre. Azt üzeni minden diabéteszesnek, hogy valósítsák meg álmaikat, akármennyire is lehetetlennek tűnik.