Diabéteszesek zánkán

Nem látszott, hogy beteg lenne

Az augusztus eleji, zánkai családi hétvégének nem kegyelmezett az időjárás. Pénteken zuhogott az eső. Szombaton délelőtt remek strandidő volt, de ebéd után úgy besötétedett az ég, mintha összehúztak volna egy vastag függönyt, igazi nyári zápor söpört végig a táboron. Tető alá szorultam, ott tébláboltam, amikor megakadt a szemem két bátor fiatalemberen. Amikor kicsit enyhült a vízözön, nekiiramodtak a lépcsősornak, hogy a párszáz méterre lévő szálláshelyükre fussanak. Szüleik nem voltak ennyire bátrak, velem együtt várták az eső csendesedését. (Happy end lett a vége, a felhő elment, a nap felragyogott, s innentől hamisítatlan nyári hétvégében volt részük a táborozóknak.) Szóba elegyedtünk.

Szörnyű volt leírva látni

Vidovics Andreának és Róbertnek két fia van. Gergő és a 10 éves, diabéteszes Botond. Pécsen élnek. 2018. február elején a kisfiú két alkalommal is bepisilt éjszaka, az iskolában pedig ki kellett kéredzkednie órán, nem bírta ki a 45 percet. Este megmérték a cukrát, 32 mmol/litert mutatott a gép.

– Volt cukormérőjük? – kérdeztem csodálkozva.

Igen, volt, mert – milyen furcsa a sors – két évvel korábban Botond testvére kapott egy fertőzést, s ezt követően a cukorbetegséghez hasonló tünetei voltak.

Gergő szerencsére nem diabéteszes, az ő tünetei elmúltak, de Botondnál „kiakadt” a műszer.

– Késő este értünk be a klinikára – mesélte Róbert. – A gyereken nem látszott, hogy beteg lenne. Kérdezték, miért jöttünk. Mondtam, azért, mert 32-es cukorszintet mértünk. A nővér már írta is a lapra: diabétesz. Ma is emlékszem erre a pillanatra, szörnyű volt leírva látni.

Ketten „mások” az osztályban

– Botond fegyelmezetten fogadta a hírt, a vércukrát már a kórházban saját maga mérte, ma már az inzulint is ő adagolja – mesélte Andrea. Apa azért hozzáfűzte:

– Kivéve, amikor te adod neki.

Miért is ne segítene anya? Egyébként rendszerint akkor kéri Botond a segítséget, amikor már unja, hogy mindig a combjába kerül a tű. Ő ugyanis oda adja az inzulint, anya pedig a vállába.

Meséltek a szülők arról is, hogy szerencsére az iskolában nincs semmi baj, Botondnak van egy diabéteszes osztálytársa. Talán így könnyebb „másnak” lenni.

– Egyre több a cukorbeteg – tette hozzá Róbert. – Nekem három munkatársam cukros. De aki nem érintett, olyan ostobaságokat gondol. Hányszor megkérdezték már, hogy sikerült-e beállítani a cukrát? Vagy, hogy sok édességet evett-e kiskorában? Én ilyenkor elmagyarázom, hogy mi a helyzet.

Beteg, vagy nem beteg?

Amíg nem lett diabéteszes, Botondnak volt a legerősebb az immunrendszere a családban. Előfordult, hogy hárman kínlódtak influenzával, míg ő egészséges maradt. Innen jött az ötletem, hogy megkérdezzem, szülei betegnek tartják-e Botondot?

– Nem beteg! – vágta rá azonnal az édesanya.

– Beteg – mondta az édesapa. – Egy vezérlés nem működik a szervezetében, persze, hogy beteg.

Nem mondhatom, hogy vitatkozni kezdtek, de érezhető volt, ezen a téren nem értenek egyet. Kívülről nézve, mindkettőjüknek igaza van. Róbert így folytatta:

– Időnként elgondolkodom, hogy a gyerekem élete a civilizációtól függ. Ha történik valami, ha nem jut inzulinhoz… szörnyű számomra ez a tudat.

Már most sikeres illusztrátor

Innen az internetre terelődik a szó, Andrea sokat tanult a különböző közösségi oldalakról. Sok jó receptet is lehet találni a világhálón. Róbert határozottan állítja, neki sokszor a diétás édesség jobban ízlik, mint a cukorral készített.

Botond egyébként kitűnő tanuló. Hol szakács akar lenni – már most ügyesen tevékenykedik a konyhában, családi fotók bizonyítják –, hol mesekönyv-illusztrátor. Ez utóbbi sem légből kapott álom. A Magyar Közút rajzpályázatát ő nyerte meg, egy éven keresztül Botond rajza látható a cég autóin.

Másik sikerének hátteréről talán olvasóink is tudnak: a minden évben megválasztott európai Év Fája 2019-ben a Pécsen lévő hosszúhegyi mandulafa lett. Ennek kapcsán is rajzpályázatot hirdettek, hat gyermekalkotást vittek ki Brüsszelbe, köztük Botondét.

Herth Viktória