Feltöltés dátuma: 2021.01.26.

Picit jobban kell akarni

A Spartan versenyek nem ismeretlenek számomra, mert férjem hatására kipróbáltam már magam a Sprint és Super távokon, azonban volt egy tartozásom magamnak, amit a tavalyi évben még nem mertem bevállalni (ez ihletett is egy posztot a Kocogó Teknős nevű Facebook-oldalamon, „Versenyféltékenység” címmel), ez pedig nem más, mint a Spartan alapversenyek közül a leghosszabb, a Beast. Idén – minden félelmem ellenére – eldöntöttem, hogy megszerzem Orfűn azt az érmet, amiért tavaly óta fáj a szívem.

Fotó: Spartan Hungary
Fotó: Spartan Hungary

Milyen volt a verseny?

Röviden: több mint 30 fok meleg, 21 kilométer, 800 méter szintemelkedés, 33 akadály, ebből 8 rontott, ami 240 burpeet (négyütemű fekvőtámasz) jelentett büntetésből.

Hosszabban: pumpás és szenzoros lévén tudni kell, hogy Spartanra nem vihetem ezeket magammal, mert félek, nem viselnék túl jól az akadályokhoz való ütődést, az iszapban mászkálást. Tehát pumpa és szenzor nélkül megyek Spartanra (egy kis szabadság!). Csak én, a terep, az akadályok és a jó kis oldschool vércukormérés!

Persze, a vizes akadályok miatt – például tavon átúszás – mindent kétszeresen vízhatlan zacskóban viszek magammal: vércukormérő, tesztcsíkok, ujjszúró, fertőtlenítő kendők, pen arra az esetre, ha kéne inzulin is. Ezeken kívül a táskámban mindig van lassú és gyors szénhidrát, müzli- és energiaszeletek, szőlőcukor, méz, illetve versenytől függően izotóniás ital.

A Beast az eddigi leghosszabb Spartan versenyem volt, ezért vércukor-menedzselés szempontjából is kihívást jelentett. Például korábban sosem volt olyan hosszú verseny, amin kellett volna inzulint is adnom közben, most erre is volt példa.

Cukormenedzselés

Rajt előtti vércukrom: 6,7. Ekkor raktam le a pumpát, ettem egy energiaszeletet, meg egy mézet, és útközben ittam az izót is, ami cukros. Háromnegyed óra múlva a vércukor: 8,5. Rá fél órára 8,0. Mivel ekkor már régóta mentünk, és ittam az izót, plusz kellett már az energia, adtam be 2 egység inzulint, hogy fel is tudjon szívódni az a szénhidrát, amit beviszek. Megettem fél zabszeletet is, ami körülbelül 25 gramm szénhidrát. Egy óra múlva a vércukrom 5,8. Ettem 2 vagy 3 mézet (kis teaméz, amilyet a teázókban is adnak), plusz ittam az izót. Újabb egy óra elteltével 5,7. Valamikor ettem még egy energiaszeletet is közben, meg talán itt is egy mézet.

2 óra múlva, amikor már beértünk a célba és felvettük a csomagunkat, 11,1 lett a cukrom. Erre adtam be kompenzálásként még 2 egység inzulint, mivel az előző 2 egységen kívül nem volt semmi inzulin a szervezetemben. Hát, kicsit túllőttem, mert utána lement 3 alá, mire mentünk ebédelni, de a kajával és a pumpát visszarakva utána végig 7 körül volt a nap hátralévő részében.

Mire vagyok a legbüszkébb?

Először is, a remek vércukor-menedzselésre, mert az mindig, minden helyzetben kihívás, egy ilyen versenyen pedig a különböző nehezítő körülményekből adódóan különösen az!

Fontos megemlítenem, hogy Spartanon mindig a férjemmel együtt indulok, ami nagy segítség. Az első ilyen versenyeken még jobban kellett figyeljünk a cukromra, akkor még kevés tapasztalatom volt, hogyan kell hatékonyan mérni, enni, frissíteni ilyen helyzetben, és néha a versenydrukk elfeledtette velem, hogy a legfontosabb a cukrom és nem a verseny! Meg amúgy is, az egyik a másiknak a függvénye, rossz cukorral a teljesítmény sem lesz jó. Most már egyedül is jól oda tudok ezekre figyelni, viszont szuper, hogy van, aki mindig megvár, amíg a pályán a vércukorméréssel szórakozom.

Akadályok tekintetében van több is, amelyek számomra nagy kihívást jelentettek, és óriási büszkeséggel tölt el, hogy meg tudtam őket csinálni. Persze minden akadály örömöt okoz, amit teljesít az ember. Ezen a versenyen ráadásul több olyan is volt, amit most mutattak be a régióban, tehát eddig még sosem találkoztunk velük, nem próbálhattuk ki, mi is a jó taktika az elvégzésükre.

Amivel nem voltam megelégedve

Egy Spartanon nincs olyan, hogy minden tökéletesen sikerüljön – legalábbis én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ezt mondta volna. Most is voltak akadályok, amelyek nem sikerültek. A legfájóbbak azok, amelyek majdnem meglettek, csak az utolsó elemnél estem le (például Multirig), vagy mint a kötélmászás, amit mindig meg tudok csinálni, viszont most a verseny utolsó szakaszán már nem volt annyi erőm, hogy a kötél tetejéről elérjem a csengőt, amit meg kell ütni a sikeres teljesítéshez.

Ezek benne vannak a pakliban, és bár nagyon dühítőek, csak megerősítenek abban, hogy legközelebb még jobban fel kell készülni, megmutatják, min kell fejleszteni, mit kell erősíteni, hogy a következő verseny még jobban sikerüljön!

Nincs lehetetlen

A futás és a Spartan is mindig megerősít abban, hogy nincs lehetetlen, csak tisztességesen fel kell készülni a versenyekre, és oda kell figyelnünk magunkra – egy picit talán jobban, mint másoknak, de ez lehet pozitívum is! Például velem nem fordulhat elő, hogy a nem megfelelő frissítés miatt kidőlök a Spartan első 5 kilométerén, mint ahogy volt, akivel ez megesett a több mint 30 fokos hőségben Orfűn. Nekünk alapból figyelni kell magunkra, ami ilyen szempontból hasznos is lehet!

Összességében ez a verseny óriási kaland volt, és végre megvan a Beast, amit már senki nem vehet el tőlem! Lehet készülni a következő kihívásra.

Sántha-Kis Nóra Sportos Cukorbetegek Egyesülete

Lapzárta után

A cikkben hivatkozott „következő kihívás” nem volt más, mint a Spartan Ultra. A verseny néhány paramétere: helyszín a csehországi Liberec; a táv hivatalosan 51 km, ami ténylegesen kb. 53-ra jött ki; a szintemelkedés 3046 méter, az akadályok száma 76; a szintidő 15 óra, Nóráéknak 14 alatt sikerült teljesíteniük. Ez már egy nem diabos számára is nagy dolog!

Íme, a bizonyíték, hogy cukorbetegként is tényleg bármit el lehet érni, amire tisztességesen felkészül az ember! (Akit a bővebb versenybeszámoló érdekel az Ultráról, megtalálja a Kocogó Teknős Facebook-oldalon.)

Megjelent a diabetes junior2020/2. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!