Jobb adni, mint kapni

Magas vérnyomás miatt kezdett el sportolni 40 éves kora felett. Egészségügyi problémáira gyógyír volt a hosszútávfutás, ma már azon tevékenykedik, hogy a sporttal másokat támogasson. Interjú Dormán Györggyel, a Szurikáta Alapítvány jótékony futójával, aki maga is diabétesz-érintett apuka.

– Hogy kerültél kapcsolatba a Szurikáta Alapítvánnyal?

– Rendszeresen futok, és úgy határoztam, jótékony célra is felhasználom a futásomat. Kisfiam cukorbeteg lett több mint egy évvel ezelőtt, így kerestünk egy olyan szimpatikus szervezetet, amely diabéteszes gyerekeket és családokat segít. Tavaly ősszel a feleségem látta meg, hogy a Szurikáta Alapítvány futónagyköveteket keres.

– Mióta és milyen rendszerességgel futsz?

– 2017 novemberében kezdtem magas vérnyomás miatt újra sportolni. 160–170 volt a vérnyomásom, és körülbelül fél év leforgása alatt lement 125–135-ös értékre. Kezdetben az volt a célom, hogy az életem részévé váljon a sportolás, és elérjem a fél-, majd a maratoni távot. Heti háromszor futok, a minimumtáv általában tíz kilométer egy alkalommal, de többször futottam már félmaratont, néhányszor harminc kilométert, és egyszer, a 46. születésnapomon 46 kilométert, amely már a maratoni távot is meghaladja.

– Hogyan edzel?

– Többnyire hajnalban megyek futni, még munka előtt, majd visszük a gyerekeket iskolába. Azt vettem észre, hogy azokon a napokon, amikor edzem, sokkal pörgősebb a napom, frissebb vagyok, jobb a koncentrálóképességem, és a nyári időszakban nincs is olyan meleg még akkor. A futás jó választás a stressz levezetésére, kikapcsolódásra, az állóképesség növelésére, ráadásul boldogsághormon is termelődik az aktív mozgás során. Kecskemét külterületén futok, kerékpárúton, jól megvilágított útszakaszokon. Arborétum, sok-sok fa mellett vezet az utam, hajnalban a harmatos friss levegőben ez kimondottan kellemes. A karantén sok mindent felülírt, sajnos nem tudtam úgy edzeni, ahogy elterveztem, de azóta újra elkezdtem intenzíven futni.

– Mi a célod a kampányoddal?

– A futóversenyek előtt egy-másfél hónappal kezdődnek a jótékonysági kampányok, de én úgy gondoltam, hogy egész éves programot indítok, és 1200 kilométert teszek meg az októberi SPAR Budapest Maraton Fesztiválig, amikor lefutom a maratoni távot. A vírushelyzet miatt sok minden kérdésessé vált, lesz-e futófesztivál, ha igen, milyen formában, az azonban biztos, hogy a kampány zárásaként lefutom a 42 kilométert. Úton-útfélén felhívom a figyelmet a Szurikáta Alapítvány tevékenységére és az 1-es típusú diabétesz korai felismerésének fontosságára, szeretném, ha minél több ember tudna róla. A közösségi médiában, a jotekonyfuto.hu oldalamon és a kecskeméti televízióban is hírt adtam a kampányról. Barátok és idegenek is támogattak, köztük volt egy magasabb összegű adományozó is a jougyekert.hu oldalon.

– Milyen hosszabb távú futócéljaid vannak?

– Az ötvenedik születésnapomon szeretném lefutni az ötven kilométert, és mindenképpen szeretnék bezsebelni hivatalosan is egy maratoni versenyérmet. De valójában nem ezek a fontosak, hanem hogy az egészségemnek jót tesz és jótékony célra is tudom fordítani a hobbim.

– Családod csatlakozik valamilyen módon a futáshoz?

– Többször elkísértek kerékpárral, olyankor én futottam mellettük. A nyolcéves diabéteszes kisfiammal néhányszor már futottunk együtt, annyit és olyan tempóval, hogy neki jólessen, de egyelőre még nincs rendszeresség nála a sportban. Szeretnénk a feleségemmel, hogy sportoljon, ez támogatná a szervezetét, javíthatná a diabéteszét. Már próbálta a kung fut, amit korábban én is űztem, de sajnos nem kötötte le a figyelmét, ezt pedig tudomásul vettük. Talán a jó példa hatni fog rá.

Tóbiás Lilla