„Nem akarom abbahagyni a versenyzést”
Dobos Levente dzsúdóreménység
Levi 4 éves kora óta dzsúdózik, az oviban szeretett bele ebbe a sportba. Kisiskolás korában az akkori edzője úgy vélte, tehetséges, lelkesedése töretlen, érdemes lenne nagyobb egyesületnél folytatnia.
A serdülőválogatott tagja
Így kerültünk Fótról az UTE dzsúdószakosztályába Illés Sándor edzőhöz, majd később edzőnkkel együtt a Toto Sport SE-hez. Az itt eltöltött évek alatt nagyon komoly munkával szinte minden versenyen érmes helyezést ért el.
2019 januárjától a serdülőválogatott tagja lett. Júniusban szerezte meg eddigi legfontosabb érmét, Győrben, a serdülő-Európa-Kupán ezüstérmet szerzett. Közvetlenül ez után nagy változás történt az életében: edzőt és egyesületet váltott. Júliustól az Ledényi Judo Iskola tagjaként folytatta a sportot.
Új edzőjével már jól ismerték egymást, hiszen Ledényi Levente a serdülőválogatott keretedzője is egyben. Ahogy az elmúlt években már megszokott volt, Levi a nyarat jórészt edzőtáborokban töltötte. A 2019-es nyár mégis más, különlegesebb volt az előző éveknél, hiszen serdülőválogatottként a válogatott táboraiban is részt vett. A rengeteg komoly munka mellett a barátaival lehetett együtt, így az edzőtáborokból nem csupán a verítékes munka emlékei maradtak meg, hanem a csapattársakkal, barátokkal töltött idő szépségei is.
Új élet kezdődik
A nyár végén, a félévente esedékes sportorvosi vizsgálaton ért bennünket a sokk: Leventénél 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Amikor Levi meghallotta, hogy cukorbeteg, elsírta magát: „Nem akarom abbahagyni a versenyzést!” Még semmit nem tudott a betegségéről, csak az érdekelte, hogy versenyezhet-e tovább.
Hatalmas szerencsék volt, mert a Bethesda Gyermekkórházba kerültünk. Az osztály összes dolgozója kivétel nélkül kedves, segítőkész volt velünk, Levit nyugodt szívvel hagytam gondoskodó kezeikben, hiszen tudtam, nem csak a testi tüneteire figyelnek, hanem a lelkét is igyekeznek gyógyítani. Aichert Gabriella doktornő lett a diabetológusunk. Levi pár nap alatt ügyesen megtanulta szúrni magát, mérni a cukrát és villámgyorsan átlátta, hogy új élet kezdődik számára. Továbbra is csak az érdekelte, hogy versenyezhet-e. Amikor a doktornő azt mondta, hogy természetesen folytathatja a sportolást, és igen, versenyezhet is, akkor láttam rajta, hogy megnyugodott.
Mindenben támogatták
A kórházban töltött pár nap nem csak a nagyon kedves, odaadó, szakszerű ellátás miatt telt gyorsan, hanem azért is, mert egyesületének tagjai, sporttársai szüleikkel minden nap meglátogatták. Edzői szinte azonnal ott voltak mellette, és mindenben támogatták, biztatták. A diagnózis felállítása után egy hónappal, októberben már a válogatott tagjaként külföldi versenyen indult, ahol nagyszerű teljesítményt nyújtott, ötödik helyezést ért el. Novemberben serdülő magyar bajnoki bronzérmes lett, idén februárban az Ifjúsági Magyar Bajnokságon lett ötödik.
A koronavírus-járvány kirobbanása óta sajnos szünetelnek a versenyek, Levi azonban végigdolgozta a március óta eltelt időszakot, töretlen lelkesedéssel edz. 2020. január elsején azt mondta: „Eddigi életem legjobb éve volt 2019.” Én csodálkozva néztem rá, ő így folytatta: „Az, hogy diabéteszes lettem, eltörpül amellett, hogy a csapattal mennyi jó élményem volt.”
A dzsúdó pici kora óta önfegyelemre tanította, így könnyen tudomásul vette, hogy új szabályok szerint folytatódik az élete. A folyamatos, intenzív sport pedig lehetővé teszi számára, hogy kedvenc édességeit egye. Sem pumpát, sem szenzort nem tud használni, mert a küzdelmek során az eszközök megsérülnek, de azt mondja, ez őt egyáltalán nem zavarja, az a lényeg, hogy edzhet, és reméli, mihamarabb újra indulhatnak a versenyek is.
Szabó Mónika Levente édesanyja
