Hozzáállás kérdése

A beletörődés olyan állapot, amikor az ember tehetetlennek érzi magát, nem hisz abban, hogy megváltoztathatja a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást. Elfogadni annyit tesz, mint ellenállás nélkül, nyugodtan átadni magunkat a pillanatnak. Mivel mindenkiben benne van a teremtő erő, így bármit meg tudunk változtatni, ha hiszünk önmagunkban.

Mikor úgy érzed, rosszabb már nem lehet

Három éve, születésnapomkor valami más lett, mint addig. Napról napra fogytam és senki nem tudta, miért. Nem tudtam úgy teljesíteni az iskolában, mint addig, de főleg nem edzésen, ahova már öt éve jártam és az életem alapját adta. Eljött a pillanat, amikor muszáj volt orvoshoz fordulni, ahol kiderült, hogy nem csak pajzsmirigy-túlműködésem van, hanem 1-es típusú diabéteszes is vagyok.

Összetörtünk. A kórházban szembesültünk azzal, mivel jár ez. Teljesen új életforma. Eddig nem megszokott napi rutin bevezetése, más étkezés, nem beszélve a cukormérésekről és az inzulinadásról. El sem tudtam képzelni, hogyan fogok mindezzel megbirkózni. De most itt vagyok, teljes életet élve, az álmaimért küzdve.

Minden rosszban van valami jó

Amíg a kórházban voltam, beláttam, nincs mit tenni: hozzá kell szoknom a helyzethez, a mindennapjaim megváltoznak, de ezt össze lehet egyeztetni bármivel, ha az ember akarja. Nyilvánvalóan dühös voltam. Miért pont én? Miért most? Egész életemben így kell élnem? Menni fog?

Rengeteg támogatást kaptam a családomtól, barátoktól, az edzőmtől, orvosomtól. Napról napra jobban lettem, hazamehettem, és vissza az iskolába. Az elején nehéz volt minden tanárnak elmondani, miért van nálam ennivaló és miért eszem esetleg az óra közepén. De mindenki hozzászokott a helyzethez.

Végre újból elkezdhettem edzeni. Talán egy hónap után először fogtam ütőt és léptem vissza a floorball-pályára. A rosszban mindig van valami jó. Ezután minden apró dologban megláttam a lehetőséget, megtaláltam az örömöt. Legyen szó akár egy napról, amikor minden cukrom jó volt, vagy akár egy edzésről, ahol egyre jobban tudtam teljesíteni.

Sok minden változott

Három év elteltével azt mondhatom, hogy az elmúlt években rengeteg minden változott. De csakis pozitív értelemben! 2017 januárjában (csak egy év telt el, hogy kiderült, diabos vagyok) elkezdtük a felkészülést a korosztályos floorball-világbajnokságra. Varsányi Zsuzsanna és Vértesi Nicole (a csapat edzői) támogattak és nagyon sokat segítettek a felkészülés során, ezt teszik azóta is.

2017 nyarán cserkésztáborból hazaérve tudtam meg, hogy nagyobb öcsém, Márk kórházban van. Róla is kiderült, hogy 1-es típusú diabéteszes. Az első dolgom volt, bemenni hozzá. Nyilván neki is nehéz időszak következett, de amiben tudtam, próbáltam segíteni, úgy, ahogy a családból mindenki. Két héttel később már a Balatonon voltunk vitorlástúrán, annyira jól haladt minden.

Újabb mélypont

A 9. osztály után döntöttem úgy, hogy iskolát szeretnék váltani. A Szent Imre Gimnáziumba mentem, ahova a három testvérem is járt. Életem egyik legnehezebb, de visszanézve az egyik legjobb döntése volt. Októberig minden rendben ment, viszont akkor megint kórházba kerültem ketoacidózis miatt. Újabb mélypont! Gondolatok, érzések, düh, csalódottság. De nem, én nem olyan vagyok és soha nem is voltam, aki feladja. Újabb akadály, megmérettetés, amikor nekem kell az erősebbnek lennem. Sikerült!

Újra visszamentem az iskolába, újból edzeni kezdtem és visszaálltam a mindennapokba. Sőt, 2018 májusában ott lehettem Svájcban, az U19 floorball-világbajnokságon, nyáron elmehettem két hétre külföldre nyaralni, beilleszkedtem az új iskolába, osztályba. Tehát elmondhatom, olyan életet élek, mint minden más, velem egykorú, azzal a különbséggel, hogy jobban oda kell figyelnem a szervezetem és a testem jelzéseire.

Kihozni belőle a legtöbbet

Elfogadtam a helyzetet, megláttam a jó oldalát, kihoztam belőle a legtöbbet. Olyan lehetőségeket kaptam, amelyeket, ha nem lennék diabos, lehet, sose próbáltam volna ki. Megérezhettem a körülöttem élő emberek mérhetetlen nagy támogató erejét. Volt, hogy a határaimat feszegettem egy cél érdekében, de megérte. A sok új megismerése, tapasztalatok gyűjtése és a folyamatos tanulás mára az életem részévé vált.

Van, hogy azt kívánom, bár ne lennék diabéteszes, van, hogy azt szeretném, hogy olyan legyek, mint a legtöbb velem egykorú. Aztán belátom, ez a betegség is többé tesz. Minden csak hozzáállás kérdése.

Magyar Petra