Az inzulinpumpa-használatról „haladóknak”

A technológia gyors fejlődésének köszönhetően az inzulinpumpás kezelésben egyre újabb fejlesztések, lehetőségek érhetők el. Ezekről hallhattunk a szerzőtől 2018. október 6-án a Szurikáta Családi Napon.

Az első – még hátizsákként hordott – inzulinpumpát 1963-ban tervezték, de az inzulinpumpa-kezelés széles körben a ’90-es évek második felében terjedt el. Az azóta eltelt időszakban a pumpáknak „négy generációját” különböztethetjük meg:

• inzulinpumpa,
• szenzorral kiegészített inzulinpumpa (nincs kommunikáció a szenzor és a pumpa között),
• szenzoros inzulinpumpa alacsony cukorszint felfüggesztési funkcióval,
• szenzoros inzulinpumpa prediktív (előrejelző) alacsony cukorszint felfüggesztési funkcióval (pl. SmartGuard®).

Az inzulinpumpa használata már önmagában lehetőséget teremt a megfelelő glikémiás kontroll elérésére. Az alacsony cukorszint felfüggesztési funkció használatával 35 százalékkal csökken a hipoglikémiában eltöltött idő, a prediktív felfüggesztés kivédi a hipoglikémiát és lehetővé teszi, hogy a szöveti glukózszint az idő 60–80 százalékában a céltartományban legyen.

A pumpát lehet „okostollként” használni, amivel csak 2-3 naponta kell egyet szúrni, a tollnál hússzor kisebb beadható inzulinadag pedig finomabb adagolást tesz lehetővé, és magas vércukor esetén pontosabban számítható a korrekció is. Ahhoz azonban, hogy a pumpakezelés jelentős életminőség-javulást eredményezzen, és a fentebb említett kedvező anyagcserehelyzetet elérjük, a pumpakezelés adta lehetőségeket jobban meg kell ismerni és ki kell használni.

Fel kell készülni rá, hogy a kezelés indításakor lesznek nehézségek, de érdemes időt és energiát fordítani arra, hogy a lehető legjobban megismerjük az adott pumpa lehetőségeit. A pumpakezelés mellett a napirendi kötöttségek enyhülnek: jól beállított bázis mellett a beteg akkor eszik, amikor szeretne, és (ha a betegnek nincs súlyproblémája) az elfogyasztott szénhidrát mennyisége is tetszőleges lehet, de a szénhidrátot számolni kell, és nem javasolt a 2,5-3 óránál gyakoribb étkezés.

Inzulinpumpa szenzor nélkül

A pumpakezelés sikerességének sarokköve a jól megválasztott bázisütem. A pumpákba akár 24 lépcsőt is be lehet állítani, de általában 3–5 elegendő. Jól beállított bázis esetén, ha a beteg nem mozog, és nem fogyaszt szénhidrátot, a vércukor akár 24 órán át is csak 2 mmol/l körüli ingadozást mutat.

A bázisbeállítás ellenőrzésére a fél-, egynapos szénhidrátmentes időszakok alkalmasak lehetnek. A bázist 30 percnél rövidebb időre nem érdemes leállítani és gondolni kell arra, hogy a bázis hatása 1,5-2 óra múlva mutatkozik meg. Ez utóbbira különösen a bázisütem változtatásakor érdemes odafigyelni.

A pumpák lehetőséget adnak több bázisséma beállítására. Érdemes hétvégi, aktív és betegség (lányoknál menstruációs) sémákat beállítani, és a megfelelő időszakokban ezeket váltogatni. Csökkentett átmeneti bázis használata mozgás, emelt átmeneti bázis használata pedig magas vércukor lassú korrekciója vagy betegség esetén javasolt.

Az étkezési és korrekciós bólus kiszámítására érdemes a pumpák által felkínált segédleteket (bóluskalkulátor, bólusvarázsló) használni. A szénhidrátarány az étkezési bólus, az inzulinérzékenység a korrekciós bólus kiszámításában, a kijelölt vércukor-céltartományok elérésében segít.

A korábban beadott bólusokból még meglévő inzulinmennyiségre használják a pumpák az aktív inzulin vagy inzulin-on-board fogalmát. Ennek kiszámítása azon a megfigyelésen alapul, hogy az inzulin hatástartama függ a beadott bólus mennyiségétől. Ha az átlagosan használt bólusmennyiséget figyelembe véve állítjuk be az aktív inzulinidőt (általában 2-3-4 óra), egy beépített algoritmus segítségével a pumpa kiszámolja, hogy a korábban beadott bólusból mennyi van még jelen, és ezt a korrekciós bólusból levonja.

A beadandó bólus típusának megválasztásánál célszerű figyelembe venni a kiindulási vércukorértéket, váratlanul kialakult magas vércukor esetén a korrekcióra egyszerű bólus javasolt. Egyéb magas vércukor lassú csökkentésére lehet kéthullámú bólust használni. Étkezési bólusnál fontos a táplálék összetétele. Magas fehérje- és/vagy zsírtartalmú étel esetén kéthullámú bólus javasolt, a második hullám akár 3–6 órás elhúzásával, de kéthullámú bólust érdemes választani akkor is, ha a gyermek nagyon lassan fogyasztja el az ételt.

Szenzoros inzulinpumpa

Bár a szenzor minden esetben szöveti cukrot mér, ami eltérhet a vércukortól, ha a szenzorcukor stabil (a szenzor sem emelkedést, sem csökkenést nem mutat), a szenzorcukor elfogadható vércukorként. Gyors változások esetén minden esetben ujjbegyes vércukormérés javasolt, mielőtt bármilyen terápiás döntést meghozunk (például étkezési vagy korrekciós bólus adása, hipoglikémia korrekciója).

Riasztás

A szenzor riasztási beállításainál érdemes megfontolni, hogy a sok felesleges riasztás zavaró lehet a környezet számára (éjszaka vagy az iskolában), így ezekre az időszakokra célszerű olyan határt beállítani, amely mindenképpen beavatkozást igényel (magas tartományban korrekciós bólust, alacsony tartományban a hipoglikémia korrekcióját). Mind a korrekciós bólus, mind a hipoglikémia-korrekció hatását türelmesen ki kell várni, óvakodni kell a türelmetlenség miatt ismételten adott és ezzel hipoglikémiát okozó korrekcióktól, illetve az ismételt szénhidrátbeviteltől is hipoglikémia esetén!

Szenzoros inzulinpumpa alacsony cukorszint felfüggesztési funkcióval

Ez a pumpa az előre beállított alacsony szöveti cukorérték elérése esetén riaszt és felfüggeszti a bázisinzulin adagolását. Ha nem történik beavatkozás, a bázis 2 óra múlva indul el újra. A hipoglikémia külső korrekciója esetén a bázist újra kell indítani. Megfelelő hipoglikémia-érzet esetén a felfüggesztés határát 3,9 mmol/l-re javasolt állítani.

A megfelelő tapasztalatszerzéshez szükséges, hogy az első téves felfüggesztés vagy éppen a felfüggesztés ellenére kialakuló hipoglikémia esetén ne kapcsoljuk ki a felfüggesztő funkciót. A hipoglikémia kivédésére hasznos olyan riasztás beállítása, amely a szöveti cukor gyors esésére figyelmeztet.

Szenzoros inzulinpumpa prediktív alacsony felfüggesztéssel

A prediktív alacsony felfüggesztés azt jelenti, hogy a pumpa már akkor felfüggeszti a bázisinzulin adagolását, amikor előre jelezhető, hogy a szöveti cukor fél órán belül megközelíti a határétéknek beállított értéket (azaz gyors esés esetén a 6–7 mmol/l körüli értékeknél is bekövetkezhet). A felfüggesztés után a bázist a pumpa akkor indítja újra, ha a szöveti cukor emelkedése olyan fokú, ami fél óra múlva már jelentősen meghaladja a beállított határt.

Alapbeállítás

Alapbeállításnak nappalra 3,8, éjjel 3,6 mmol/l-es határérték javasolt, amit később a tapasztalatok alapján lehet módosítani. A prediktív felfüggesztéssel eddig szerzett tapasztalatok alapján javasolják, hogy ha a felfüggesztés pillanatában már nincs aktív inzulin, akkor érdemes hagyni a rendszert magától dolgozni.

Aktív inzulin jelenléte esetén annyi szénhidrát elfogyasztása javasolt, amennyit az aktív inzulin lefed. Ha a prediktív felfüggesztés ellenére mégis hipoglikémia alakulna ki, akkor a megszokott módon történő korrekció után a bázist újra kell indítani. A gyerekek egy része hipoglikémia kapcsán szeretne jóval többet enni, a pumpa erre is lehetőséget ad, de a hipó korrekcióján felüli szénhidrátmennyiségre már étkezési bólust kell adni!

Hibrid pumpa

Az inzulinpumpa „ötödik” generációja az úgynevezett hibrid pumpa, amely az USA-ban lassan 2 éve elérhető, s belátható időn belül Európában is megjelenik. Ez a rendszer a bázist – a szenzor és egy, a beteg adatait folyamatosan elemző és önmagát alakító algoritmus segítségével – önállóan adagolja a meghatározott célérték eléréséhez. Az étkezési bólust még a beteg adja a korábbiakhoz hasonló módon, de a korrekció automatikusan történik.

A hibrid pumpa újabb lépés a diabétesz kezelésében nagyon várt, mesterséges hasnyálmirigy felé. Amíg ez megvalósul, a meglévő lehetőségek minél jobb kihasználása jelentősen javíthat a diabétesszel élők életminőségén és anyagcserehelyzetén.

Dr. Luczay Andrea