Alpokaljáról Kárpátaljára

Az iskolakezdést követően keltünk útra Blatniczky doktorral, hogy kárpátaljai magyar, diabétesszel élő gyermekekkel és családtagjaikkal töltsünk egy hosszabb hétvégét. Ránk esteledett, mire a helybeli, a szervezésben nagy részt vállaló Ambrus család a baráti szíveslátást követően elhelyezett bennünket a szálláshelyünkön. A másnapi pirkadatkor mesebeli hegyvonulat látványa és a végtelen csend nyugalma fogadott bennünket.

Aztán hamarosan gyerekzsivaj kezdte betölteni a szabadidőhotel kertjét és foglalkoztatótermeit, érkeztek a gyermekes családok. A program szerint a családokat gyermekeikkel együtt szállásoltuk el, a diabétesz kontrollját alapvetően rájuk bíztuk, mint ahogy az a hétköznapokon is lenni szokott. Már a bemutatkozáskor tapasztaltuk, milyen jó érzés anyanyelven bemutatkozni és pár mondatban tájékozódni a gyermekek diabétesztartamáról, kezelési rendjéről, szokásairól.

Függetlenül a gyermekek életkorától, a diabéteszt az élettani alapismeretektől igyekeztünk bemutatni. A tanóraszerű előadásokat interaktív kérdezz-felelek követte, amelynek során mindig kiderültek, melyek a pontosítandó részletek, az ismétlést igénylő, nehezebben érthető biológiai folyamatok. A napot délelőtti és délutáni órablokkokra osztottuk, amelyeket a szünetekben szabadtéri kötetlen beszélgetés, a gyermekeknek szabad játék, illetve közös mozgás töltötte ki.

A háromnapos edukációs hétvégén a vércukor-szabályozás, az inzulinelválasztás élettani történéseitől kezdve egészen a diabéteszes anyagcsere-kisiklásig igyekeztünk megértetni a gyermekekben zajló biokémiai folyamatokat, majd vércukormérés, szénhidrátszámolás, mozgástervezés, inzulinadás témákban adtunk tanácsokat. Gyakorlati, hétköznapi próbahelyzetek szimulálásával, interaktívan ismételtük a tanultakat.

Az elméleti alapozó „tanórák” után szó esett a kezelési rendszerekről, a gyermekkori mindennapok gyakoribb betegségeiről. A dietetikai és sportóra is fontos része volt a hétvégének.

Örömmel láttuk, érzékeltük, hogy a napközben szóba került ismereteket rögvest alkalmazzák, esetleg már a következő programnál vagy közös étkezésnél. Bár mi résztvevők előzőleg nem ismertük egymást, családias kis csapattá kovácsolódtunk.

Összehozott bennünket a diabétesz, az anyanyelvünk és az a közös igény, hogy a gyermekeket jókedvben, szép vércukorprofilokkal láthassuk együtt.

Át tudtuk adni a résztvevőknek: tanuld és szeresd a diabéteszed, hogy jól kezelhesd!

Abban a reményben indultunk hazafelé, hogy a mostani, harmadik edukációs hétvégét követően jövőre nemcsak ráadás lesz a negyedik, hanem hagyománnyá válik a családi tábor.

Dr. Gelencsér Éva