Kris Freeman ötödik olimpiája

Kris Freeman amerikai sífutót 19 évesen diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel. Most, 37 évesen olyasmire készül, amire korábban még egy amerikai sífutó sem: ötödik olimpiáján vesz részt Dél-Koreában.

Kris Freeman a világ egyik, ha nem a legfárasztóbb sportágában iskolázza le nem cukorbeteg társait. Abban a sportban, amely a legtöbb izmot mozgatja meg, amely a legextrémebb terhelésnek teszi ki a szervezetet, ahol a sportolók testsúlykilogrammonkénti oxigénfelvétele még a Tour de France-on legjobb eredményeket elérő kerékpárosokénál is magasabb.

Extrém terhelés

Többórás intenzív mozgás, extrém emelkedők, akár 5000 méter környéki tengerszint feletti magasság, mínusz 20 fok alatti hőmérséklet, a sprinteknél pedig 200 fölé emelkedő pulzus – talán ezekkel lehetne leginkább leírni, milyen terhelésnek vannak kitéve a versenyzők. Így nem meglepő, hogy egy-egy verseny befutóján szó szerint átzuhannak a célvonalon, és hosszú ideig csak zihálnak fekve a hóban.

Nem csoda tehát, hogy Kris Freeman úgy érezte, a karrierjének lőttek, amikor a diabéteszét diagnosztizálták. Pont akkor válogatták be az amerikai olimpiai csapatba, gőzerővel készült az edzőtáborban – joggal érezhette úgy, profi karrierje hamarosan megkapja azt az ívet, amiről már kisgyerekként is álmodott. Egy vérvizsgálat azonban extrém magas vércukorszintet mutatott, a további vizsgálatok pedig megerősítették a cukorbetegség gyanúját.

Kris orvosai akkor úgy vélték, abba kell hagynia az élsportot, ilyen extrém és hektikusan változó terhelés mellett lehetetlen a cukorbetegséget kordában tartani, hiszen alacsony cukornál behipózik, magasnál pedig a teljesítménye csökken drasztikusan.

Előbb síelt, mint járt

Krist viszont nem lehetett eltéríteni a vágyaitól. A sífutás volt a mindene: szó szerint előbb síelt, mint hogy járni tudott volna. Az amerikai New Hampshire-ben nőtt fel, a hegyekben, ahol a mindennapjai részévé vált nem csak a sífutás, de a síelés és a síugrás is.

Gyerekként eredményesen versenyzett minden számban, már ötévesen arra készült, hogy bajnok lesz. Juniorként számtalan országos bajnoki címet szerzett, a legjobb amerikai eredménnyel kvalifikálta magát első olimpiájára Salt Lake Citybe. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy Kris előtt hatalmas lehetőség áll: négy versenyszámban is éremesélyesként indult. Bármit is mondtak hát az orvosok, és bármilyen keveset is tudott a cukorbetegségről, abban az egyben biztos volt, a sportot nem fogja abbahagyni és indul az olimpián. Az elhatározás és az akarat persze nem mindig elég, de Kris a fejébe vette, hogy nem csak a sportban, de a diabétesze kezelésében is profivá válik.

Feltérképezte határait

Elkezdte kitanulni saját szervezete reakcióit és feltérképezni a határait. Megtanulta az alapokat: hogy a hosszú ideig tartó, közepes intenzitású (aerob) mozgás csökkenti a vércukrát, míg az anaerob, mint például az intenzív sprintek, az extrém emelkedők, növelik. Megtanulta, hogyan befolyásolja a tengerszint feletti magasság, a hőmérséklet, a környezeti tényezők vagy éppen a stressz a vércukorszintjét, és hogyan hatnak a különböző intenzitású edzések az inzulinérzékenységére. Megtanulta, hogy ha hibázik, verseny közben behipózhat – mint ahogy ez meg is történt a 2010-es olimpián –, vagy egyszerűen csak gyengébb teljesítményt nyújt.

Kris megszállottan méri, monitorozza vércukorértékeit, hogy a maximumot tudja kihozni magából. Rettenetesen figyel az étkezésére, a bevitt szénhidrátok mennyiségére, minőségére és az inzulinra. Ehhez folyamatos glükózmonitort és egy speciális Omnipod pumpát visel, amely tulajdonképpen egy bőrre ragasztható tapasz, külön szerelék nélkül. Ez azért fontos számára, mert az extrém hidegben egy normál penben vagy pumpában megfagyhat az inzulin, az Omnipod esetében viszont a bőre melegen tartja, és egy távirányítóval akár verseny közben is rá tud emelni a bólusra.

A szigorú ellenőrzés pedig nem hiábavaló, Kris felnőtt pályafutása elmúlt közel 20 évében 17 amerikai országos bajnoki címet szerzett, háromszor lett negyedik helyezett világbajnokságon, egyszer pedig a dobogóról éppen lecsúszva olimpiai ötödik. A legjobb eredményeket elérő amerikai sífutóként pedig Salt Lake City, Torino, Vancouver, Szocsi után ott lesz Phjongcshangban is, az olimpián.

Szabados Judit