„Ha kordában tartjuk, nem állíthat meg”
Matheus Paulo de Santana 1996-ban született, 8 éves korában diagnosztizálták 1-es típusú diabéteszét. Mára a 20 éves profi úszó Brazília egyik legnagyobb reménysége, számos versenyen nyert összesen 12 érme után legnagyobb álma is teljesült: a 2016-os riói olimpia tárt karokkal várta.
Sikert sikerre halmozva
Matheus Santana 2008-ban kezdett országos úszóversenyekre járni, nemzetközi elismerésben 2011 novemberében részesült, 15 évesen, egy ifjúsági bajnokságon. Két évvel később Chilében, egy kifejezetten fiataloknak rendezett dél-amerikai bajnokságon megnyerte első aranyérmét 100 méteres gyorsúszásban, 50 méteren pedig harmadik lett.
A korán jött győzelmek után következett a feketeleves. Tagadhatatlan eredményei ellenére a 2013-as Dubai FINA Junior Világbajnokság előtt diabéteszére hivatkozva kizárták a csapatból.
A döntés körülbelül akkora sokként érte, mint 8 éves korában a hír, hogy a diabétesz élete végéig el fogja kísérni. Mindenkit megrázott a dolog akkor is, most is, különösen a fiú édesanyját. De megtalálták a legjobb orvosokat és a legjobb gyógymódokat, s hitték, kordában tudják tartani ezt a betegséget. Igazuk lett.
A döntés kihirdetésekor Santana először összeomlott, de hamar eldöntötte, nem hagyja, hogy bármi a világon megtörje. Épp ellenkezőleg, a történések arra sarkalták, hogy még erősebbé váljon. Keményen küzdött tovább, többször hangoztatta, leghőbb vágya az volt, hogy visszatérjen, és megmutassa a világnak, hogy valójában egészséges, és egy egészséges embernek semmi nem állhat az útjába.
„Ha kordában tartjuk, ez a betegség senkit nem állíthat meg” – jelentette ki. Azt is elmondta, hogy edzőin kívül rengeteget köszönhet családjának és barátainak, biztos benne, hogy felépülése nélkülük nem lett volna ennyire gyors, és különösen nem ennyire látványos.
Ugyanis már a 2014-es Dél-amerikai Játékokról három arannyal térhetett haza. Ezt követően egymás után döntötte meg a junior rekordokat és gyűjtötte az érmeket. A Nyári Junior Olimpián Nanjingban ezüst- és aranyérmet szerzett, több távon. Később azt nyilatkozta, hogy ez volt élete egyik legnagyszerűbb élménye, az érmek átvétele után el is sírta magát.
„Végtelenül boldog voltam, hogy amiket elterveztem, véghez tudtam vinni minden nehezítő körülmény ellenére.”
2015-ben a torontói Pánamerikai Játékokon aranyérmet szerzett a 4-szer 100 méteres gyorsúszóváltóval, figyelemre méltó sikerei és kitartása eredményeképp pedig kvalifikálták a Riói Olimpiai Játékokra.
„Azért megyek az olimpiára, hogy érmet szerezzek, azok közül is a legszebbet, az aranyat. Ez az álmom” – nyilatkozta Santana, miután megtudta, hogy részt vehet a 2016-os olimpián. Brazília egyik legnagyobb esélyeseként indult útnak.
Végül ötödikként végzett a 4-szer 100 méteres gyorsváltó elődöntőjében, így érem nélkül távozott Rióból. A fiatal tehetség az olimpia után úgy fogalmazott, hogy nem bánja, ami történt. Tanulságos tapasztalat volt számára, elképesztő élményekkel gazdagodott, mások véleménye és elvárása pedig sohasem számított neki, és ezután sem fog. Mostantól is mindig nyugodt, összpontosított úszást fog produkálni, és felkészül mindenre, amit az élet az útjába sodor.
Serhal Diána
