A diabétesz és mi
Cukros a sütim!
Cukorbeteg vagyok és igen, cukrásznak tanulok!
Ma azt mondta nekem egy orvos, hogy nem fognak alkalmazni, mert a betegségem miatt nem kóstolhatom meg a süteményeket. Mindezt azután állapította meg, hogy megnézte egy könyvben a „cukorbeteg tanulhat-e cukrásznak” címszót. A könyv szerint igen, szerinte azonban át kellene gondolnom, mert ugyan jó ötlet, hogy cukormentes süteményeket süssek, de nem tesz jót az egészségemnek, ha sütemények közt dolgozom. Mindezekre azt válaszolom:
Nem egy kanál krém megkóstolásától fogok meghalni, nem ettől megy föl a cukrom, hanem esetleg a karácsonyi zserbótól, amit nagymamám sütött, de abból akkor is ennék, ha óvónőnek vagy tájépítésznek tanulnék, vagy akár orvosnak.
24 évesen el tudom dönteni, hogy mit kóstolok meg és mit nem. Ha emiatt nem akarnak alkalmazni, akkor azt mondom, ne alkalmazzanak!
Fognak alkalmazni, akár külföldön is, ahol háromszor annyit fogok keresni, mint itt, Magyarországon egy orvos, és külföldön nem akadnak fenn azon, hogy cukorbetegként cukrásznak tanulok.
Mióta cukorbeteg vagyok, pontosan 12 éve, 11 éves korom óta, a következő kérdésekkel, felvetésekkel találkoztam, most válaszolok mindre. (Igen, ezek mind elhangzottak…)
Tényleg cukorbeteg vagy, nem is látszik rajtad!? Igen, az vagyok! Szerinted hogy néz ki egy cukorbeteg? Ja, hogy kövér. Nem minden esetben, van olyan, hogy valaki az elhízás miatt lesz cukorbeteg, azt 2-es típusúnak hívják, én 1-es típusú vagyok, amit vagy örökölsz, vagy csak úgy kapod, még nem elég okosak hozzá az orvosok, hogy tudnák, mitől alakul ki. Egyszer csak a hasnyálmirigyed abbahagyja az inzulin termelését, és puff, cukorbeteg leszel.
Nem fáj? (Mármint a cukormérés, tűbeszúrás, hasonlók.) De igen. Az nem fáj, ha megcsíp egy méhecske? Engem még nem csípett meg soha (kopp-kopp), de azt mondják, fáj. (Én közben sajnálom a méhecskét, mert meghal.) Ez is valahogy így van, ha nem szúrod be a tűt, előbb-utóbb meghalsz, így kicsivel jobbnak tűnik a szúrás annak, aki élni akar. Vagy egy másik példa, a vérvétel, igen fáj, de túléled.
Nem zavar az inzulinpumpa az oldaladon, hogy mindig rajtad van? De igen, de sokkal szabadabban élek így, mintha minden evés előtt fél órával szúrogatnám magam. Igen, zavar, mert nem tudok feszülős miniruhát felvenni, vagy nagyon ki kell logikázni, hogy hova is tegyem, és hiába a sok drága hozzávaló, amit megvehetsz, melltartóra akasztható pánt és társai, viselje, aki kitalálta. Igen, zavar, például szex közben, de tényleg, képzeljétek el, vagy leveszed, vagy ott van és nincs nagyon hova tenni, akasztani.
Tényleg mindig rajtad van, alvás közben is!? Igen, mivel folyamatosan adagolja az inzulint, ettől hasonlít a saját hasnyálmirigyünkre, így alvás közben is rajtam van. De tusolás, úszás és strandolás közben leveszem.
Versbe szedett gondolatok a diabéteszről
A cukorbetegség nem költői téma,
Mégis könnyebb, hogyha rím születik róla.
Dani betegsége hirtelen kiderült,
A felelősségtől mindenki megrémült.
Cukorbajjal élni bátran, tudatosan,
Glükózt kontrollálni nem könnyű okosan.
Mérni, adagolni, naplózni pontosan,
Orvosunk így talán nem néz ránk morcosan.
Diétát tartani próbálom rendesen,
Tápanyagértéket számolom lelkesen.
Nem baj, ha ezt néha mégis elfelejtem,
Majd a Lavinia megfejti helyettem.
Sportolok hetente többször szorgalmasan,
Fontos, hogy a napom teljen mozgalmasan!
Ha a mozgásprogram jól egyénre szabott,
Jobban érzem magam, és vidámabb vagyok.
Szakorvos-baráttól jó tanácsot kérek,
Elmondhatom neki bátran, amit érzek.
Biztat, hogy tanuljak, higgyek, és ne féljek!
Úgy szövődmény nélkül telhetnek el évek.
Ha barátként élünk e „bajjal” sok évet,
Talán átvehetjük a szép emlékérmet.
Mindehhez – már tudom – kétségünk nem férhet,
Cukorbetegen is teljes lesz az Élet!
Ezt a verset eredetileg egy kis vicces motivációs eszköznek szántam fiamnak, Daninak. Egyben szerettem volna kifejezni ezzel a köszönetemet a családomnak, a barátainknak, valamint minden kedves szakembernek, akik segítettek, segítenek nemcsak elfogadni, hanem megbarátkozni is a cukorbetegséggel.
Siklósiné Gyopáros Adrienn
Egyáltalán nem is eszel cukrot? De igen, ha leesik a cukrom, vagy ha úgy döntök, hogy megeszem ezt a süteményt. Egyébként, ha alacsony a cukrom, akkor sem ehetnék cukrot, szőlőcukrot, meg valami cukormentes szénhidrátot kellene ennem, de hát ki az, aki ilyenkor ellen tud állni egy szelet sütinek. Meg egyébként sem hiszem el, hogy vannak, akik egyáltalán nem esznek cukrot, még azokról sem, akik könyvet írnak erről. De ha tényleg így van, akkor minden tiszteletem az övék.
Sokan nem tudják, hogy cukorbeteg vagyok. Azok, akik csak futólag ismernek, vagy a tanárok a suliban. De nem azért, mert nem akarom elmondani, ha arra terelődik a beszélgetés, elmondom. Egyszerűen csak nem jut eszembe, mert bármilyen hihetetlen, nem ezen jár az agyam egész nap, hogy jaj, cukorbeteg vagyok, jaj, nem ehetek milkacsokit, jaj, este ki kell cserélnem a tűt a hasamban (egyébként nincs tű a hasamban, azzal csak beszúrom, és a körülötte lévő műanyag cső marad bennem, de ez csak plusz infó).
Nem azért tanulok cukrásznak, hogy süteményeket ehessek munka közben. Azért tanulok, hogy szebbnél szebb süteményeket, tortákat készíthessek, na meg finomakat is. Azért tanulok cukrásznak, hogy cukormentes süteményeket készíthessek cukorbeteg gyerekeknek. Olyan süteményeket vagy tortákat, amelyekben tényleg nincs cukor, és nem csak ráírom, hogy cukormentes, és vigyék. Tudom, hogy fontos, hogy finom legyen, mert a cukorbetegek is finom tortákat szeretnének enni, és tudom, hogy ezt az édesítőszerekkel nehezebb megoldani, mint cukorral, de próbálkozom. Tudom, hogy fontos, hogy kevés szénhidrát legyen benne, mert senki sem negyed szelet tortát akar enni, hanem egy egészet. A cukorbeteg is.
Szabó Daniella
