Létrán a Vatikánban
Ferenc pápa június 16-i audienciáján a 18 éves György Tibort, a Baross Imre Artistaképző növendékét érte az a megtiszteltetés, hogy több száz artista között egyedüli magyarként lépett fel az úgynevezett „pápaváró előadáson”, a Vatikán évente egy alkalommal megrendezett fergeteges cirkuszi kavalkádján.
A felnőtteket és gyermekeket felvidító cirkusz mögött sokszor nagy életáldozat és sok nehézség húzódik. A Szentatya éppen azért találkozik e művészeti ág képviselőivel, hogy kifejezze elismerését a kemény munka iránt.
Ennyi a hír, amely több lapban is megjelent. De ami miatt bennünket érdekel az esemény: György Tibor, a jóképű, sportos alkatú akrobata diabéteszes.
A budapesti fiatalember családjában sosem volt artista, általános iskolájában egy tanár néni fedezte fel. Jelentkezett az artistaképzőbe, felvették. És milyen a sors? Épp a felvételi időszakában diagnosztizálták nála a cukorbetegséget.
– Az első nap sokat sírtam, de hamar elfogadtam. Már az első szúrást én csináltam, egyedül.
Az esélytelenek nyugalmával ment felvételizni, s maga is meglepődött, hogy felvették. A sportorvosi engedélyt megkapta, s azóta is profi módon kezeli diabéteszét, s tanulja szakmáját.
Az iskolában az első négy évben az alapozás zajlott: akrobatika, zsonglőrködés, balett, függőszer, színpadi mozgás. Utána jött a szakosodás, miközben maradt a tánc, a színpadi mozgás, amelyekre mindenkinek szüksége van, ha színpadra akar lépni.
Tibor választott szere a létra. Nagyon megtetszett neki két orosz fiatalember produkciója, ezért választotta. Ritka eszköz, manapság kevesen használják. A cyr wheel – a hatalmas karika – talajszám, ezt azért szereti, mert szabadnak érzi magát benne.
Nem érzi rabságnak a diabéteszt sem!
– Tinédzser fiúnak nem könnyű a diétát tartani. Te pedig sokat mozogsz… Hogy megy?– Igyekszem sok zöldséget enni. Van, hogy becsúszik hiba, de azt korrigálom. A nassolásról kell lemondani, számomra ez a legnehezebb.
– Hol étkezel?– Otthon, vagy hozok magammal szendvicset, illetve abból, amit édesanyám főzött.
– Édesanyád a dietetikusod?– Igen.
– Mi a kedvenced?– Sült hús és rizs.
Eddigi legmagasabb HbA1c-értéke nem érte el a 7-et! Ügyessége, tehetsége mellett a fegyelmezettség a legnagyobb érdeme.
Cirkuszlátogató laikusként nagyon nehéz szakmának tartom az artistamunkát. Tibor nem ért velem egyet:
– Inkább a tanulási folyamat nehéz. Amikor már kész van a szám, nem érzem nehéznek, hiszen csinálom.
Ebben a tanévben fog érettségizni, egy további szakmai évre még az iskolában marad.
– Mióta felfigyeltek rám, és érzem, hogy fejlődöm, már tudom, hogy ezt akarom csinálni, amíg csak lehet.
Tibor felső karja, első ránézésre is látszik, roppant izmos. Gondoltam, sokat kell erősítenie a produkcióhoz. Kiderült, nem, sőt a létránál még hátrány is a túlzottan erős kar.
– Két legjobb barátom erősített, én meg csak idegesítettem őket, mondták, dolgozzak én is. Beszálltam és rájöttem, nagyon nem megy. Azóta erősítek. Korábban, ha tükörbe néztem, nagyon girnyó gyerek nézett vissza. Ma már alakul…
Diáktársai nem foglalkoznak diabéteszével. Ha szól, hogy nem érzi jól magát, csokiért szaladnak, kérdezősködnek, minden rendben van-e.
– Megtanítottam őket, elmondtam mindent, mikor mit kell tennem, és nekik mit kell tenniük, ha látják, hogy baj van. Beletelt egy kis időbe, amíg megtanulták, de sikerült.
– Volt, hogy behipóztál társak között?– Az eszméletemet nem vesztettem el soha, megérzem, ha megy lefelé a cukrom. Olyankor nehezemre esik megemelni a lábamat, annyira elgyengül. De próbálom megfelelő magasságban tartani a vércukromat.
Ahogy kezelőorvosáról, Dr. Körner Annáról mesél, inkább tűnik baráti viszonynak, mint orvos–beteg kapcsolatnak.
– Létezik kívüled cukorbeteg artista?– Nem tudok róla.
Tibor álma, hogy mihamarabb fesztiválokra juthasson ki, mert az ismertté teszi. Később pedig minél jobb cirkuszokban dolgozhasson, mindenfelé a világban.
Herth ViktóriaFotó: Baranyai Norbert
