Gary Hall tíz olimpiai érmének története

Mármint a cukorbetegség nem lehet akadálya sem annak, hogy teljes életet éljünk, sem annak, hogy különbek legyünk az átlagembereknél, akik egészségesek vagy annak tartják magukat. Ismerd meg néhány sorstársunkat, akiknek a teljesítménye – a diabétesztől függetlenül is – elismerésre, dicséretre, csodálatra méltó! – Szabados Judit összeállítása.

Három olimpia, tíz érem, két világcsúcs. Gary Hallt, a bokszolós bevonulásairól is ismert amerikai úszót első olimpiája után diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel.

Igazi úszódinasztiába született, apja és nagybátyja olimpiai, nagyapja országos bajnok volt. Gary kamaszként kezdett versenyszerűen úszni, első olimpiáján, Atlantában, egyéniben két ezüstöt, csapatban pedig két aranyérmet nyert. Mindössze 21 éves volt ekkor.

Nagy reményekkel vágott neki a következő időszaknak és a sydney-i olimpiára való felkészülésnek. Valami azonban nem volt rendben.

Sokk

Gary közérzete egyre romlott, folyton kimerültnek és szomjasnak érezte magát, megállás nélkül járt a mosdóba. Közel 10 kg-ot fogyott hirtelen. Egy eszméletvesztés után pedig a sürgősségin kötött ki. A kivizsgálás eredménye egyértelmű volt. Hallt sokkolta a diagnózis.

– Amióta az eszemet tudom, az egészséges életmód és a sport volt életem középpontjában. Tökéletesítettem a testem, szigorú diétát tartottam, hogy a világ legjobb atlétáival vegyem fel a versenyt. És ez a test, amivel annyit törődtem, cserbenhagyott.

Az első sokk után pedig jött a következő. Orvosai közölték Hall-lal, hogy jobb, ha elfelejti olimpiai álmait, az érmeket és a versenysportot. Kezdjen inkább a látása és a lábai megtartására koncentrálni. De Hallt a kíméletlen szavak sem tudták eltántorítani.

Versenyfutás az idővel

Egy éve maradt az olimpiáig. Versenyfutás volt az idővel. Igyekezett mindent megtudni a diabéteszről és saját testének reakcióiról, de csak apró lépésekkel tudott haladni.

– Bárcsak lett volna egy könyv arról, hogyan készüljön az ember cukorbetegen az olimpiára! Mindent magamnak kellett kitapasztalni.

Hall ráérzett, hogy mindennek a kulcsa a diéta. Egészen pontosan és szinte megszállottan jegyezni kezdte, mennyi kalóriát és szénhidrátot visz be, és rájött, hogy a szénhidrátok között is óriási a különbség, így figyelni kezdett arra, hogy mikor és mit eszik, az inzulint pedig az étkezésekhez és a sporthoz igazította. Kis lépésekben, de kezdte kitolni a határait egyre hosszabbra nyúló és egyre intenzívebb edzésekkel.

– Gyakran azt gondolják, a testmozgás leviszi a vércukorszintet, ami az olyan sportoknál, mint az aerobic, igaz is. De az úszóverseny, ahol egy percnél is kevesebb időt töltesz a medencében, inkább hatalmas kiugrásokkal jár a vércukorértékekben. Részben a stressz, az adrenalin és az endorfintermelés, részben a hormonális válaszok miatt. Nálam ezek a kiugrások a versenyek során teljesen megszokottnak számítottak.

Ezeket az ingadozásokat és kiugrásokat mindig elemezték, és a kezelést Hall egyéni reakcióihoz igazították.

Sikerült

Alig egy évvel azután, hogy az orvosok azt javasolták, mondjon le a sportkarrierről, Hall újra olimpián képviselte hazáját. Két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot nyert Sydney-ben. Négy évre rá Athénban pedig még egy aranyat és egy bronzot nyert.

Összesen tíz olimpiai éremmel és a tudattal, hogy véghezvitte a lehetetlent, Hall 2008-ban, 33 évesen visszavonult a versenysporttól. Ez azonban nem csak egy fényes karrier végét, hanem egy új kezdetét is jelentette.

Ugyanazzal a lelkesedéssel és tettvággyal, ahogy a medencében küzdött, Hall különféle, cukorbetegeket segítő nonprofit szervezetek munkájában kezdett részt venni, hogy aktív szerepet vállaljon a cukorbetegség elleni harcban.