Emlékezetes nyári táborok
Egy diabéteszeseknek szervezett táborban a napi edukáció kiterjed az elméleti és gyakorlati ismeretek elevenen tartására és bővítésére. A sorstársi kapcsolatok megerősödnek, az egymás iránti elkötelezettség nő. Az otthoni környezetből kikerülve önbizalmat szereznek a gyerekek, és átérzik, hogy önmaguk is tevékeny részesei lehetnek egészségük megőrzésének. A táborozás kiváló alkalom szűkebb vagy tágabb környezetünk természeti és kulturális sokszínűségének megismerésére.
Harcias-zajos csaták
Az első táborozásunkat 1974-ben a Fertő tó közelében lévő Röjtökmuzsajon a Vas megyei Vöröskereszt szervezésében tartottuk. A 6,5 hektáron elterülő épületcsoport eredetileg a Széchenyiek udvarháza volt, amelyet 1770 körül a Felsőbüki Nagy család kastéllyá alakított át. Ezt követően az új tulajdonos, Verseghy Nagy Elek holland származású felesége holland kertté varázsolta. 1957 óta a SZOT gyermeküdülőként működtette.
Táborunk úgynevezett vegyes tábor volt. Azok a gyermekek kaptak helyet a táborban, akiknek állapota vagy krónikus betegsége rendszeres felügyeletet igényelt, s emiatt hagyományos táborokban nem vehettek részt, vagy szociális helyzetük ezt nem tette lehetővé. A többség diabéteszes gyermek volt, de voltak közöttük asztmás, veleszületett szívhibás, epilepsziás, mozgáskorlátozott, szellemi fogyatékos gyermekek is.
Az első nap megismerték egymás gondját-baját, érdeklődési körét. Felhívtuk a figyelmüket az állapotuk okozta esetleges gondokra, s elmondtuk, ilyenkor milyen segítséget kérhetnek, kaphatnak. Egymás elfogadása jelentősen megerősödött. Dr. Horváth Károly gyermekorvos (Karcsi doktor bácsi) és csapata kiválóan vezényelte a napi programokat és a konyha dietetikai munkáját. Az egyes betegségcsoportok megfelelő oktatása naponta megtörtént, a programon érdeklődve vettek részt más csoportbeliek is.
A közös szabadtéri rendezvényeknek bőséges teret adott a nagy bokros-fás liget, ahol labdajátékok, számháború, ipiapacs harcias-zajos csatái zajlottak. A Hajós Alfréd által tervezett uszoda nem működött, de alkalmat adott megemlékezni az első magyar olimpiai bajnokról, az olimpiai mozgalomról, a sport és mozgás fontosságáról. Sétáltunk az Ikva partján. Megtekintettük az öreg vízimalmot. A község búcsújáró hely, a templom neogótikus főoltárát fából faragott csodatevő Szűz Mária-szobor díszíti. Elmeséltük a látnivalókhoz kapcsolódó történeteket.
Miért volt emlékezetes? Mert az első volt.
Gulyáságyú
1992-ben tapasztalatszerzés céljából a szegedi Gyermekdiabétesz Gondozót hívtuk meg. Részükről dr. Román Ferenc főorvos volt a legfőbb szervező és mozgósító.
A zömében horvátok lakta Felsőcsatár a Pinka partján, az osztrák határ mellett fekszik. A gyermeküdülő a már felszámolt műszaki záron túl – amelynek relikviáit ma a „Vasfüggöny múzeum” őrzi –, a Vas-hegyen, az osztrák-magyar határtól 200 méterre található.
A határőrizet továbbra is működött, amelyet a faluba kihelyezett határőr-alakulat biztosított. A határőrséggel eleve jó kapcsolatot alakítottunk ki, ezért mozgásunkkor a hivatalos ellenőrzésektől eltekintettek. Segítőkészségüket az is jelezte, hogy étkezésünket a konyhájuk biztosította. Meglepetés volt, amikor ZIL teherautójukkal kivontatták a „gulyáságyút”, s az „ágyútöltetet” (hús, zöldség stb.) a szakácsok felügyelete mellett a táborlakók készítették el, a „tüzelést” is ők végezték, végül az „ágyútűz” csapását „eltakarították” (befalták). A helyszínen felállított katonai sátrakban jutalmul a legigyekvőbbek lakhattak.
Törekedtünk színes, változatos programokat összeállítani. Nem volt nehéz, mert a környezet kínálta a lehetőségeket. A főiskola biológiatanárával környezetismereti napot tartottunk. Megnéztük Magyarország egyetlen talkumbányáját. A kőbányában láttuk a „zöld pala” fejtését, amely a házak kedvelt burkolóanyaga. Sétáltunk a Pinka mentén, láttuk a kristálytiszta vízben úszkáló pisztrángokat. Az erdőbe kanyarodva megismertük a fákat, az erdei fenyővel elegyes tölgyes-gyertyánosokat, a védett növényeket és rovarokat (szitakötőket).
Átruccantunk Ausztriába is, megnéztük a híres bécsi állatkertet, ahol interaktív kapcsolat alakult ki a gyerekek és az állatok között. Akadt, akinek volt mersze tevegelni, mások a majmokkal próbáltak szót érteni. A visszafelé úton a nagy bevásárlóközpontban bőséges választék volt diabetikus csemegékből.
Ezt követően a pihenőnapot ismét Ausztriában töltöttük, a rohonci erdei tófürdőn, amelyet a Rohonc patak felduzzasztásával hoztak létre a Faludi-völgyben (Faludi Ferenc írót itt temették el 1793-ban). A kedvezményes belépőjeggyel minden ingyenes volt, a csúszda, a csónakázás és a többi vízparti játék, no meg a környezet verőfénnyel.
Ezután következett a megmérettetés, a 3 kilométeres erdei tájfutás. Ellenőriztük mindenkinél a biztonságos úti csomagokat, az útvonalon segítő-ellenőrző pontok voltak. Mindenki gond nélkül teljesítette a távot. Néhányan eltévedtek, nekik hosszabb lett a táv, de előkerültek. A győztesek jutalmat kaptak.
A tábor zárásakor eljöttek a katonák is. Tisztelegtek a távozó táborozóknak. Mi is ezt tettük!
Miért volt emlékezetes? Mert az első közös tábor volt!
Dr. Szabó László