Nyári táborok 2016

DDT, avagy a Debreceni Diabétesz Tábor

Az iskolapadból épphogy „kiszabadult” 30 diabéteszes diák lelkesen érkezett a táborba. Nem is unatkoztak, hiszen a szervező csapat Felszeghy doktornő és Kerékgyártó Beáta vezetésével mindenről gondoskodott. Garantált volt a kikapcsolódás, a sorstársi közösség, a jó társaság és a felejthetetlen élmények.

Minden nap volt kézműves foglalkozás, pólót dekoráltunk, cicát és csigát „tömtünk”, ajtódíszt készítettünk. Gyógytornászok segítségével biztosítva volt a megfelelő mozgás. Egy-egy gyakorlathoz elkelt a bátorítás, de mindannyian láttuk: milyen fontos a rendszeres mozgás. A focin kívül a kiütő volt a legkedveltebb mozgásforma (talán az idősebb-fiatalabb olvasók örök kedvence is, nem csak a miénk).

Csapatokba verődve különböző játékokat játszottunk: a „nagyitól” kezdve a „hernyón” át a „fekete-fehér-igen-nem”-ig. És még mennyi más játék volt! A hét vége felé csináltunk egy „tulajdonság-fát”, legalábbis én így nevezem, ahová felírtuk egymás jó tulajdonságait. Igazán szép, színes és lombos fánk lett.

A jó hangulathoz nagyban hozzájárult a közös sütés-főzés a tankonyhán. Hatásos, ha szabályokkal, de mégis szabadon készíthetjük el saját magunknak a különböző finomságokat. Igazi kikapcsolódás ez mindenki számára... a kisebbek is nagy élvezettel igyekeztek ott lenni, mindenben segíteni. A kész ételek elfogyasztásával most sem volt gond.

Sokfelé kirándultunk. Az Agóra Tudományos Központban a mindennapi élet csodáiba nyerhettünk betekintést és érthettük meg, mi hogyan működik. Amit kipróbáltunk: tükörlabirintus, magasban való biciklizés, gyorsulásmérés, kaotikus inga, piruett, repülő tükörkép, vízesés, stroboszkóp. Még a csillagászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről is hallhattunk előadást.

Másik célpontunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt, ahol Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszerét tekinthettük meg (össztérfogata – elképesztő – 750 000 liter). Bepillantást nyerhettünk különböző halfajták életébe, megismerhettük a viza, kecsege és vágótok óriáshalakat is. Sokak nagy kedvence volt, amikor a víz alatti alagútból nézhettük a halakat. A vidra, kormorán és pelikán etetése nagy izgalmat váltott ki: kire mikor kerül sor? Felmentünk a körpanorámás kilátótoronyba, ahonnan nem csak a Tisza-tó, Poroszló és annak közvetlen környezete, hanem még a Bükk és Mátra vonulatai is látszottak.

A Tutajos-tó és a vízi játszótér kicsik és nagyok egyik legkedveltebb területe lett. Kis tutajokon evezhettünk és fedezhettük fel a csapatmunkában rejlő erőt. A vízi játszótér másik népszerű játéka a tutajos kötélhúzás. Két, egymás mellett lévő tutaj egy-egy kötél mentén volt mozgatható. Kihasználtuk a lehetőséget: összemértük erőnket, ügyességünket, hogy ki tudja hamarabb megtenni az oda-vissza távot. Nagyszerű volt szurkolni, de még izgalmasabb versenyezni. Visszautazás előtt sort kerítettünk egy nagy focimeccsre, gyerekek-fiatalok-felnőttek vegyes csapat elosztásban. Az eredményre már nem emlékszem, de az biztos, hogy a játékosok és a szurkolók is élvezték.

A sok izgalmas program mellett természetesen a diabétesszel is foglalkoztunk. Ezúton is szeretném megköszönni a minket segítő, támogató egészségügyi team munkáját. Hálás köszönet még annak a sok-sok segítőnek, akik tevékeny munkájukkal hozzájárultak a tábor létrehozásához, lebonyolításához. A Mosolygó Kórház csapatáról sem feledkezhetünk meg, akik fokozták jókedvünket.

Deák Ottilia