„Az élet azért van, hogy megéljük”

Mármint a cukorbetegség nem lehet akadálya sem annak, hogy teljes életet éljünk, sem annak, hogy különbek legyünk az átlagembereknél, akik egészségesek vagy annak tartják magukat. Ismerd meg néhány sorstársunkat, akiknek a teljesítménye – a diabétesztől függetlenül is – elismerésre, dicséretre, csodálatra méltó! – Szabados Judit összeállítása.

A diabétesz motivált, hogy egyre többet érjek el az életben – véli Gavin Griffiths, a „Diatléta”, száznál is több ultramaratonnal a háta mögött.

Gavint 8 évesen diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel. Már egészen fiatalon meg kellett tanulnia lemondani bizonyos dolgokról és az életét a diabéteszhez igazítani. Az alkalmazkodás ugyanakkor nem a megalkuvást vagy az álmokról való lemondást jelentette Gavinnek, hanem a lehetőségek és a kötelességek összeegyeztetését.

Futni kezdett, egyre hosszabb távokon mérette meg magát. Alig 17 éves volt, amikor úgy döntött, benevez egy 29 mérföldes (46,7 kilométeres) futóversenyre. Teljesíthetetlen kihívás – Gavin környezetében mindenki így nyugtázta az ötletet. Nem csak a cukorbetegség, de fiatal kora miatt sem gondolta senki, hogy Gavin képes lesz lefutni a távot. Ő viszont, minél többen próbálták lebeszélni, annál inkább meg akarta mutatni: a diabétesz nem állíthatja meg. A távot elképesztő időeredménnyel, 3 óra 1 perc alatt teljesítette. Mindez pedig elindította a számára kijelölt úton.

Alig néhány év alatt száznál is több ultramaratonon vett részt a világ legkülönbözőbb pontjain. A Minden nap egy ultramaraton kihívás keretein belül két éve elfutott Anglia legészakibb pontjáról a legdélebbire, az 1500 kilométeres távot 30 nap alatt teljesítve. Tavaly az mHealth Grand Tour szervezőinek felkérésére Brüsszelből Genfbe biciklizett, az Alpok legkeményebb emelkedőit – köztük a híres Alpe d’Huez-t is – leküzdve. Az 1500 km-es távon 22 000 méter szintkülönbséget gyűrt le és 9 nap alatt ért célba. Mindezt kerékpáros rutin nélkül, egy kölcsönkapott biciklivel. Gavin saját bevallása szerint a verseny előtt 10 évesen ült utoljára kerékpáron, így talán egész életében előtte nem tett meg két keréken akkora távot, mint amit Brüsszel és Genf között kellett leküzdenie.

Gavin számtalan embert próbáló kihívás elé állította már magát az életben megmutatva – nem csak saját magának, de minden diabétesszel élőnek –, hogy az ember bármire képes lehet, amit csak elhatároz.

– Találd ki és csináld meg! Nem számít, mi is az valójában, csak kezdd el! Nem kell hatalmas távolságokat futnod, vagy óriási sportsikereket elérned. Tehetsz valamit a közösségért, összehozhatod az embereket, hogy jól érezzék magukat. Mindig azt mondom, az élet azért van, hogy megéljük, és hiszem, hogy a cukorbetegségre hivatkozva nem szabad lemondani erről.

Cukorbetegséggel élni persze fokozott figyelmet és felelősséget igényel, ugyanakkor Gavin nem csak vallja, de tanítja is, ha pozitívan állunk hozzá, a diabétesz semmitől nem tarthat vissza. Amikor épp nem fut, blogot vezet és előadásokat tart, célja, hogy megmutassa, a lehetetlennel igenis szembe lehet szállni. Úgy gondolja, elért eredményei másokat is inspirálhatnak, és akár cukorbetegek, akár nem, erőt meríthetnek a saját céljaik eléréséhez.

– Talán egy napon lesz gyógymód a cukorbetegségre, de addig a napig mindenkit arra bíztatok, hogy élje az életet, hozza ki minden egyes napjából a lehető legtöbbet, és soha, de soha ne hagyja, hogy a cukorbetegség eltérítse a céljaitól!