„A diabétesz olyan, mint a díjugrás”

Mármint a cukorbetegség nem lehet akadálya sem annak, hogy teljes életet éljünk, sem annak, hogy különbek legyünk az átlagembereknél, akik egészségesek vagy annak tartják magukat. Ismerd meg néhány sorstársunkat, akiknek a teljesítménye – a diabétesztől függetlenül is – elismerésre, dicséretre, csodálatra méltó! – Szabados Judit összeállítása.

Lisa Chrzanowskit, a 20 éves díjugratót 11 évesen diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel, ez azonban nem akadályozhatta abban, hogy addigra megfogalmazott álmaiért tovább küzdjön: a közvetkező olimpián szeretné képviselni hazáját díjugratásban.

Lisa 1996-ban született New Jersey-ben, az Egyesült Államokban, majd szüleivel Lengyelországba költöztek. Amolyan harmadik kultúrájú gyerekként nőtt fel – multikulturális környezetben, Kelet-Európában, de amerikaiként.

Tizenegy évesen diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel, éppen három évvel azután, hogy lovagolni kezdett. A cukorbetegség nehéz döntés elé állította a családot, bár Lisa imádta, és kifejezetten tehetségesnek is bizonyult benne, féltek, hogy az amúgy sem veszélytelen sport a cukorbeteg lány számára túl kockázatos lenne. Lisa azonban nem hagyta lebeszélni magát. Végül amellett döntöttek, hogy folytatja a lovaglást, ami utólag remek választásnak bizonyult, az aktív életmód Lisa vércukorszintjére is pozitívan hatott. A kilenc évvel korábbi diagnózishoz képest nem változott az inzulintoleranciája, a hormonra való érzékenysége sem csökkent. Mindössze annyi történt, hogy a napi inzulinszükséglete a testsúlyával arányosan nőtt, ahogy a lány fejlődött.

– Az inzulinérzékenységem felugrik lovaglás után, ami azt jelenti, hogy korrekció esetén 75 százalékkal kevesebb inzulinra van szükségem, mint otthon vagy a szabadnapomon.

Lisa heti 5 napot lovagol, naponta 3-4 lovon, versenyidőszakban pedig mindennap edz. A versenyek határozzák meg az időbeosztását, hiszen havonta legalább két hetet tölt külföldön, nemzetközi versenyeken, emellett pedig fiatal tanítványaira is igyekszik időt fordítani, az ő lovaikkal is foglalkozik.

– A díjugratás valódi életmód, szinte szimbiózisban élünk a lovakkal, az ő szükségleteik határozzák meg az időbeosztásunkat. A lovak úgy működnek, mint az atléták, ennek megfelelően kell bánni is velük.

Lisa inzulinpumpát és CGM-et (vércukormonitort) használ, ami – főleg a versenyek alkalmával – komoly segítséget jelent számára.

A versenyzés mellett tanulmányait sem hanyagolja el, kereskedelem és marketing szakra jár a varsói egyetemen, iskoláját az egyetemi bajnokságokon büszkén képviseli.

Mindemellett Lisa alapító tagja és egyben arca is az „Együtt legyőzzük az akadályokat” kampánynak, amelynek célja, hogy a diabétesszel élő fiatalokkal megszerettessék a lovaglást, s ezt a fajta napi testmozgást adaptálják a cukorbetegek kezelésébe. A hátrányos helyzetű gyermekek és tinédzserek lovaglóóráinak finanszírozására adománygyűjtéseket szerveznek. A program most indul, még megfelelő szponzorációra várnak.

– Az az életcélom, hogy egy nap bekerüljek az U25 döntőjébe az Európa-bajnokságon, a Világkupán és persze az Olimpián.

Ehhez azonban Lisa még keresi élete lovát, azt a négylábút, amellyel tökéletes összhangban minden akadályt képesek legyőzni.

– Szeretném megmutatni másoknak is, hogy a diabétesz nem akadályozhat a lovaglásban. Épp ellenkezőleg, egészségesebbé, ügyesebbé, erősebbé tesz. Úgy gondolom, a díjugratás sokban hasonlít az 1-es típusú diabéteszhez: a cukorbetegség számtalan akadályt állít elénk, de megfelelő menedzsmenttel, támogatással és képzéssel ezek az akadályok hiba nélkül leküzdhetők. Hiszem azt, hogy nem a hibázás vagy az elbukás gátolja az embert a célja elérésében, hanem az, ha meg sem próbálja vagy feladja.