Ryan Reed NASCAR-pilóta a cukorbetegséget is „leelőzte”

„Rengeteg gyermek él a világon, akiknek azt mondták, hogy betegségük miatt nem tehetik azt, amit akarnak. Ezért elsősorban nekik akarom elmesélni a történetemet” – Ryan Reed, NASCAR-pilóta.

Sok felnőtt megmosolyogja azokat a fiatalokat, akik legyőzhetetlennek érzik magukat. Ryan Reed is ezek közé a fiatalok közé tartozott 17 éves korában, hiszen már ekkor 100 mérföld/órával (160 km/h sebességgel) száguldozott a pályán. Nemrég hagyta el szülővárosát, Bakersfieldet (Kalifornia), és Észak-Karolinába költözött, hogy megkezdhesse autóversenyzői karrierjét. Ekkor jött rá, hogy milyen törékeny is ő igazából. Határait nem az autóversenyzés mutatta meg neki, hanem egy olyan betegség, amit nem tudott legyőzni. A 2011-es versenyidőszak közepén érte a sokkoló hír: 1-es típusú cukorbetegségben szenved.

– Elsőre megfogalmazódott bennem, vajon mennyire fogja a betegség befolyásolni a karrieremet? – mondja a jelenleg 20 éves Reed. – Az orvosom azt mondta, sosem fogok tudni újra versenyezni.

Hatalmas csapást jelentett ez egy olyan gyereknek, aki versenyautók között nőtt fel. Reed apja szintén NASCAR-pilóta és mindenben támogatta fiát.

– Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne akartam volna beülni az autóba – meséli Reed. Ennek ellenére tudta, hogy orvosi segítség nélkül nem folytathatja a versenyzést. Rendkívül meg volt ijedve: – Mi lesz velem, ha a vércukorszintem a futam előtt nem megfelelő?

De nem adta fel, tovább kereste a lehetőséget a versenyzésre. Az interneten bukkant rá Charlie Kimballra, arra az IndyCar-pilótára, aki már 6 éve cukorbetegen versenyzik. Kimball endokrinológusának több páciense is volt Beverly Hillsben, amely mindössze kétórányi autóútra volt Reed szüleinek házától. Reed ekkor már tudta, hogy erre az orvosra van szüksége.

A csapat

Minden sikeres sportoló mögött edzői csapat áll, az ő segítségük nélkül a sportoló nem vihetné sokra. És minden sikeres cukorbeteg sportolót több orvos segít.

– Reed segítőkész emberekből csapatot hozott létre – mondja Reed endokrinológusa, dr. Anne Peters, a dél-karolinai Keck School of Medicine egyetem professzor asszonya és az USC Westside Center for Diabetes igazgatónője. – Ryant a tenni akarása segítette, ilyen helyzetben erre van szükség. Nem veszett el az önsajnálatban, hanem cselekedett, változtatni akart a helyzetén. Ez az, amit annyira tisztelek benne!

Hosszú évek tapasztalata alapján a doktornő tudja, hogy az autóversenyzés nagymértékben befolyásolja a betegek vércukorszintjét. A futam alatt fellépő fokozott izgalom hatására a szervezetnek több energiára van szüksége.

– A stressz fokozza a teljesítőképességet, ezáltal hirtelen megemelkedik a vércukorszint – magyarázza Peters.

Bár tudja, hogy nagyon magasra szökhet az érték, Peters mégsem tanácsolja Reednek a gyors hatású inzulin használatát a futamok előtt, mert a hipoglikémia a hiperglikémiánál is veszélyesebb állapot. Szerencsére Reed verseny után mért legmagasabb vércukorértéke eddig 190 mg/dl (10,5 mmol/l) volt, ami még nem volt hatással a teljesítőképességére.

– Ha megeszek egy pizzát, a vércukorszintem körülbelül 200 mg/dl (11 mmol/l), amit jobban megérzek, mint az adrenalin hatására az autóban megemelkedett értéket.

A másik ok, amiért az endokrinológus nem javasolja a gyors hatású inzulint, az a szervezet hatalmas igénybevétele. A verseny során sok energiára van szükség, ezért nem baj, ha az indulás előtt egy kicsivel magasabb Reed vércukorszintje a normálisnál.

– Az autóversenyzés sokkal jobban elfárasztja az embert, mint azt gondolnánk – mondja Peters.

Mivel a szervezet máshogy reagál a különböző helyzetekben (verseny alatt sokkal magasabbra emelkedik Reed cukra, mint az edzések alatt), ezért más kezelésben részesül a versenyt megelőző napon, a verseny napján és az edzéseken. Még a pálya szélességére is oda kell figyelni.

– Minél szélesebb a pálya, annál kevésbe befolyásolja a vércukorszintemet – mondja Reed. – A szűkebb pályákon állandóan nagy a forgalom, sokkal intenzívebb és fárasztóbb a feladat.

Diéta és mozgás

Reed bebizonyította, hogy tud alkalmazkodni minden helyzethez. Három éve találkozott először Petersszel, és azóta CGM készüléket (folyamatos vércukorszintmérő eszköz) használ, amelynek segítségével állandóan ellenőrizni tudja vércukorszintjét.

Peters elgondolkozott azon, hogy Reednek inzulinpumpát javasol, végül mégsem váltottak.

– Aggódom, hogy a pumpa is, és a benne lévő inzulin is túlságosan felmelegszik. A pilóták rendkívül megizzadnak a futam közben, és attól félek, a kis tűt kiizzadhatja a verseny alatt.

Reedet jelenleg egy dietetikus is segíti, aki minden nap összeállítja szigorú étrendjét, amely pontosan annyi fehérjét, szénhidrátot tartalmaz, amennyire az adott napon szüksége lesz. A versenyek napján általában zabpelyhet és tojásos szendvicset reggelizik, de csak teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret fogyaszt. A futam előtt esetleg bekap még egy szelet grillcsirkét.

– Nagyon nehéz étteremben olyan ételt választanom, ami beleillik a diétámba. Szeretek magamnak főzni, hiszen sokkal egyszerűbb – meséli Reed, aki ennek ellenére azt állítja, nem jó szakács.

A mozgás is elengedhetetlen része Reed kezelésének.

– Ha nincs időm edzeni, a vércukorszintem magasabb lesz, attól függetlenül, hogy aznap van-e futam – mondja. – Minél többet edzek, annál könnyebb normális értéken maradnom.

Heti négyszer erő- és állóképesség-fejlesztő gyakorlatokat végez személyi edzőjével. Mivel augusztusban triatlonmegmérettetése lesz, egyéb sportokat is űz; heti háromszor súlyt emel, napi rendszerességgel fut, kerékpározik és úszik. Kemény munka, nem kérdés, de Reed eltökéltsége, hogy vércukorszintjét normálértéken tartja, rendkívül sikeres sportolóvá teszi őt.

– Minden igazán jó sportolónak fontos, hogy figyeljen a vércukorszintjére – mondja –, ám a cukorbeteg sportolóknak ez nélkülözhetetlen.

Cukorbetegen a pályán

A diagnózis után Reed három hónapot kihagyott, és tudta, hogy abban a szezonban már nem tud versenyezni. Ezt az időszakot az új helyzet megismerésére használta fel. A diagnózis utáni első versenye, szerencsére, nem volt igazán fontos. A versenyt 115 mg/dl-es (6,3 mmol/l-es) vércukorszinttel kezdte el.

– Mindössze öt helyezéssel értem be az utolsó előtt – emlékszik vissza –, szörnyű érzés volt.

De nem adta fel; tovább tanulta, hogyan lehet cukorbetegségével együtt versenyezni.

– Meg kellett tanulnom egyformán figyelni az állapotomra és a versenyre.

A betegsége előtt csak a felkészülésre és a pályára kellett odafigyelnie. Ma autóba ülés előtt mindenképp ellenőriznie kell, hogy vércukorszintje ne legyen se túl magas, se túl alacsony, amit óránként kétszeri méréssel tesz. Az autóban a CGM készülék, amelyet a műszerfalra csatlakoztattak, mutatja folyamatosan a vércukorszintjét.

– A hűtővíz hőmérsékletére és az olajnyomásra úgyis figyelnem kell – mondja. – Ez ugyanolyan, csak éppen a vércukorszintemről van szó.

Ha vércukorszintje túl alacsony, cukros üdítőitalból iszik pár kortyot, amit egy kis csövön keresztül bevezetnek a bukósisakjába. Más pilóták is ugyanezt a megoldást használják, de ők a kiszáradás ellen.

– Eleinte nehéz volt megszokni, de ma már egyáltalán nem vonja el a figyelmemet a pályáról.

Ha vércukorszintje túl magasra emelkedik, egyik segítőtársa azonnal előkészíti az inzulininjekciót. Reed ruháját a belső combjánál könnyen ki lehet nyitni, és amíg az autóján kicserélik a gumikat, ő megkapja az inzulint. (A segítőtársnál mindig van kéznél glükagon is, bár erre még sosem volt szükség).

– Ha ránézek a műszerfalra és azt látom, hogy a vércukrom túl magas, rádión keresztül értesítem a többieket. Fél percen belül már hajthatok is le a pályáról az inzulinért.

Reed eddig nem szorult futam közben inzulininjekcióra. Orvosa nem akar gyors hatású inzulint adni neki egészen addig, amíg vércukorszintje a 300 mg/dl-t (16,6 mmol/l) nem éri el, mivel a stressz, az adrenalin hatására az inzulin másképp hat a szervezetre. Rendkívül veszélyes, ha verseny közben lép fel a hipoglikémiás állapot! A cukorbetegség kezelésének az is része, hogy nem csak egyszerűen megmérjük a vércukorszintet, hanem arra is megpróbálunk rájönni, hogy mi okozhatta azt az értéket.

– Reed rendkívül fegyelmezett, ezért ha túl magas lenne a vércukorszintje, akkor azt valószínűleg a kiszáradás okozza, nem pedig az ő figyelmetlensége – mondja Peters. – Ez komoly veszély, tekintve, hogy az autó belsejében akár 65 °C fokra is emelkedhet a hőmérséklet. Reed, hogy ezt elkerülje, néha tiszta vizet iszik, néha cukros italt, ám emiatt figyelni kell megemelkedett vércukorszintjére. Nem egyszerű feladat, különösen, mert eközben versenypályán száguld sok autó között. Ám ez ma már nem kihívás számára.

– Úgy tanulta meg kezelni cukorbetegségét, hogy közben nem hagyta abba a versenyzést – nyilatkozza Peters. – Minden, ami összefügg a betegségével, az számára összefügg az autóversenyzéssel is.

Példaértékű élet

Egy évvel azután, hogy Reednek azt mondták, nem versenyezhet többé, részt vett az ARCA nevű szériaautó-versenysorozat 14 versenyén, és majdnem egy tucatszor az első hat helyezett között ért célba. 2013-ban pár futam erejéig csatlakozott a Roush Fenway Racing nevű csapathoz a NASCAR Nationwide Series versenysorozat alatt, amely az egyik legrangosabb verseny. Az idei év az első, amelyben az egész szezonban versenyzett.

Ám azon kívül, hogy karrierjét építi, a csatlakozás a NASCAR-hoz lehetőséget biztosít Reednek, hogy felhívja az emberek figyelmét a cukorbetegségben szenvedőkre. Ez a leghőbb vágya azóta, hogy azt mondták, nem versenyezhet.

– Rengeteg gyermek él a világon, akiknek azt mondták, hogy betegségük miatt nem tehetik azt, amit akarnak. Ezért elsősorban nekik akarom elmesélni a történetemet – mondja Reed.

Elképzelése nem csak álom maradt, Reed 17 éves korában megalapította a Ryan’s Mission nevű szervezetet, amelyet egyre többen támogatnak, például az Amerikai Diabétesz Szövetség és a Lilly Diabetes. A Drive to Stop Diabetes program lehetőséget ad Reednek, hogy megossza történetét az emberekkel.

A futamok során is felhívja a figyelmet a cukorbetegségre. 16-os rajtszámú Drive to Stop Diabetes Mustangjával száguld a pályán, így hamar kiderül minden néző számára, hogy Reed cukorbeteg.

– Rengetegen keresnek meg egy-egy futam után, pilóták, más dolgozók, akik elmesélik, hogy ők is cukorbetegek, vagy éppen a nagymamájuk diabéteszes – meséli. Beszélgetett cukorbeteg gyerekekkel, akik elmondták, hogy nem akarják feladni álmaikat, és ebben Reed példája segít nekik.

– Azt teszem, amit szeretek, és közben többeknek példát mutatok életemmel. Ennél többről nem is álmodhatnék!

Fordította: Lőrincz Zsuzsanna