Emma pótuzsonnája
A kicsik körében népszerű és hazánkban is több gyermekcsatornán játszott Caillou (ejtsd: Káju) című kanadai animációs sorozat egyik epizódja a cukorbetegség témáját járja körül, a gyermekek szemszögéből. A címszereplő kisfiú alig múlt 4 éves és a korosztályára jellemző nyíltsággal szemléli a világ dolgait. Így tesz az Emma pótuzsonnája című részben is.
Caillou éppen képet fest az óvodában, amikor az óvó néni narancsot nyom Emma kezébe. A kisfiú ezen felbátorodva fogja saját uzsonnás táskáját, Márti néni azonban figyelmezteti, hogy még nincs uzsonnaidő. Emma ellenben sokszor uzsonnázhat egy nap, mindig egy kicsit – magyarázza az óvónő. Caillou nem tartja igazságosnak, hogy társa uzsonnázhat, a többiek viszont nem, ám amikor Emma megemlíti, hogy cukorbeteg, a kisfiú rögtön rácsodálkozik: Az meg mi?
Mivel Emma szülei megkérték Márti nénit, hogy beszéljen a csoportnak az 1-es típusú diabéteszről, az óvó néni össze is hívja a gyerekeket. A betegség szó hallatán a társak persze megrettennek, ám Márti néni megnyugtatja őket: nem fogják elkapni Emmától a cukorbetegséget, mivel az nem fertőző.
A sorozat alkotói a korosztálynak megfelelő módon mutatják be a diabétesz lényegét: mindannyiunk vére tartalmaz cukrot, Emma vérében azonban néha nincs elég cukor. Egy készülékkel ellenőrzi a vércukorszintjét, gyógyszert kap, és ennie kell egy kis pótuzsonnát, különben szédül és elfárad.
Márti néni mindent elmagyaráz, a kicsiket mégis az érdekeli legjobban, hogy ők is kapnak-e pótuzsonnát. Úgy tűnik, hogy Caillou az egyetlen, aki aggódik: félti barátnőjét, nehogy a pulóvere nélkül megfázzon, és a csúszdára sem akarja felengedni, nehogy leszédüljön.
A fiút otthon is foglalkoztatják az Emmáról hallottak, édesanyja pedig, aki csak annyit hallott, hogy Emma beteg, megnyugtatja: pár nap és biztosan meggyógyul. Caillou készítsen neki egy képeslapot, amin jobbulást kíván.
A kisfiú másnap átveszi Emma táskáját, nehogy túl nehezet cipeljen. A lány nem tudja mire vélni a megkülönböztetett figyelmet és a kártyát sem, hiszen ő jól van. A fiú ezzel meg is elégszik, hiszen azt gondolja, hogy Emma máris meggyógyult. Ám amikor az aznapi torna közben Márti néni enni küldi Emmát, újra nem érti a helyzetet: ha Emma egyszer jól van, akkor miért kell mégis pótuzsonnáznia?! Ebéd közben fel is ajánlja a húslevesét. Neki mindig jót tesz a leves, ha beteg, Emma azonban visszautasítja azt, mondván: hozott magával ennivalót.
A délutáni akadályversenyen Caillou már nem akar Emmával versenyezni, mert azt gondolja, hogy beteg.
– Biztosan én nyerek, és attól majd még rosszabbul érzi magát – súgja egyik barátjának, aki rögtön azt tanácsolja neki, hogy fusson lassabban. Caillou próbál lassan futni, amíg észre nem veszi, milyen gyorsan száguld Emma. Egyszerre érnek célba, a verseny pedig döntetlennel zárul.
– Nem látszol túl betegnek – szegezi Emmának, aki váltig állítja, hogy nem is beteg.
– És az az egyes típusú dia…bigyó?
Erre Emma elmagyarázza, hogy a diabétesz nem olyan, mint a nátha vagy az influenza. Ezzel minden nap együtt kell élnie. A pumpával beadja a gyógyszerét, hogy ne legyen rosszul, sokszor ellenőrzi a vércukorszintjét, és mindig eszik egy kicsit, hogy ne szédüljön.
Miután Emma elmagyarázza, hogyan él együtt betegségével, Caillou már nem is aggódik miatta. Örül, hogy a kislánnyal ugyanolyan jól lehet játszani, mintha nem is lenne beteg, és hogy ugyanolyan teljes életet élhet, mint a többi gyerek. Ki is hívja Emmát egy újabb versenyfutásra.
A kisfilm alapján a Caillou-sorozat készítői és az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) 2015 szeptemberében könyvformátumban is kiadták a sztorit „Egy történet az 1-es típusú diabéteszről” alcímmel. A 3–6 év közötti gyermekeknek szóló kiadványhoz az ADA posztert is készített, hogy a célközönség minél egyszerűbben megérthesse a cukorbetegség lényegét.
József Attila
