Illusztráció

Cukorbeteg gyermek a családban

A testvérek közötti egyenlősdi csapdája

A második gyermek megszületésével, családba kerülésével nemcsak mennyiségileg növekszik meg a szülők feladata, hanem olyan dilemmákkal is meg kell küzdeniük, amelyek egyetlen gyermek nevelése esetén fel sem merülnek.

Szabad-e rangsorolni a testvéreket, lehet-e megkülönböztetést alkalmazni velük szemben, hogyan alakítható közöttük a kapcsolat? Elvben sem könnyű ezekre a felelet, hát még a gyakorlatban, ahol maguk a gyermekek is sokszor számon kérik szüleiken az egyenlőség, igazságosság normáit! S ha a szülők elbizonytalanodnak irányító szerepükben, akkor könnyen előfordulhat, hogy jó szándékuktól vezérelve csapdába kerülnek, azaz az elvek már nem iránymutatóként szolgálnak számukra a családjuk működtetéséhez, hanem merev szabályokhoz kötik minden egyes nevelési ténykedésüket.

Cipővásárlás

Így járt például az a nehéz helyzetű, de jóra törekvő házaspár, akik csak akkor vásároltak gyermekcipőt, amikor összegyűlt annyi pénzük, amennyiből egyszerre tudtak a lányuknak és a fiuknak is lábbelit venni. Korábban megesett, hogy csak az egyiknek vásároltak, de olyankor a másik keservesen sírt vagy hisztizett, ráadásul maguk is úgy vélték, hogy a testvérek közötti egyenlőség és igazságosság normáját leginkább ekként tarthatják meg. Ha csupán az adott helyzetet nézzük, akkor vitathatatlanul eleget tettek az egyenlőség elvének, de valójában szűklátókörűen, a mérlegelés felelősségét nem vállalva, roppant igazságtanul cselekedtek a kislányukkal szemben, akinek a kettős vásárlás miatt a fedezet előteremtésére sokkal hosszabb ideig kellett várnia, és addig kénytelen volt a tönkrement cipőjében járni az iskolába, míg az óvodás öccsénél történetesen nem is volt sürgetően szükséges a cipőcsere!

(Zárójelben jegyzem meg: hasonló egyszerűsítést alkalmaz az a szülő is, aki az angolórán szerzett jeles jegyért ugyanannyi jutalmat ad a nyelvzseni gyermekének, mint az olvasási zavarban – diszlexia – szenvedőnek.)

Nyilván minden nevelési próbálkozásban fellelhetők efféle gyengeségek, amikért a gyermekek sem következetesen neheztelnek, mert többnyire csak olyankor követelik a szüleiktől az egyenlőség és igazságosság elvének szigorú érvényesítését, ha úgy vélik, hogy annak hiányában hátrányba kerülnének. Aligha teszik szóvá a megkülönböztetést, ha az éppen nekik kedvez, viszont játszi könnyedséggel képesek kelepcébe húzni a velük foglalkozó felnőtteket.

A marcipánfigura esete

Illusztráció

Saját családomban erre a születésnapi torta szolgáltatott tanulságos esetet.

Feleségem ismételt munkába állását követően az ő nyugdíjas édesanyja vállalta magára a születésnapi torták elkészítését. Az első alkalommal az általa sütött tortára még egy marcipánfigurát is vásárolt, ami újdonságnak számított és így nagy érdeklődést váltott ki gyermekeim körében, akik tudták ugyan, hogy a születésnapi torta a születésnaposé, és ő osztja meg az elfogyasztását a többiekkel, de ezt a szabályt nem tekintették a marcipánrátétre is érvényesnek, ezért mind a négyen egyenlő eséllyel küzdöttek a megszerzéséért. Az ünneplés helyett kitört testvérviszályt apai szigorral, azzal a döntéssel zártam le, hogy a marcipánfigura is az ünnepeltet illeti meg.

Szolid anyósom viszont, aki csak egy gyermeket nevelt fel, más döntésre jutott. A következő születésnapi tortára – a békesség kedvéért – már négy marcipánállatkát rakott. A békességben azonban nem lett része, mert unokái összevesztek azon, hogy a különböző kisállatok közül ki választhat elsőként. Ismét csak az atyai szó vetett véget a marakodásnak, kinyilvánítottam, hogy a választás joga is az ünnepeltté. A nagymama viszont továbbra is gyermekbaráti megoldásban reménykedett. A legközelebbi születésnapi tortára négy darab, egyforma kisoroszlán figurát tett, abban bízva, hogy így elejét veszi a versengésnek. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha a négy kisoroszlán valóban tökéletesen egyforma, de a gyermekeim azonnal észrevették, hogy az egyik valamennyivel világosabb sárga, és persze az bizonyult mindegyikük számára a leginkább vonzónak. Érthető, hogy anyósom ezt követően már csak marcipánfigura nélkül hozta a születésnapi tortákat.

Az igazságosság és egyenlőség normáját ugyanis szinte képtelenség minden egyes helyzetben maradéktalanul érvényesíteni. Ugyanígy lehetetlen a szülői gesztusokat, tárgyi és érzelmi ajándékokat patikamérleg-pontossággal a testvérek között szétosztani! Ez még egészséges és hasonló helyzetű gyermekek esetén sem sikerülhet, ahol pedig valamelyikük beteg, elméleti esélye sincsen az egyenlősdinek.

Élvezet vagy gondoskodás

A cukorbeteg gyermekre szükségképpen több figyelmet kell fordítani, mint az egészségesre, akit viszont hiba volna arra késztetni, hogy az életmódjában, táplálkozásában vállaljon a cukorbeteg testvérével közösséget. A testvériség normája alapján éppenséggel felmerülhet ez szülői elvárásként, de meglehetősen igazságtalan lenne, mert az egészséges gyermeket anélkül fosztaná meg a neki nem ártó élvezetektől, hogy a beteget megillető gondoskodásban része lenne.

A szülőnek épp az a joga és felelőssége, hogy az általa követendőnek tartott elveket, értékeket ne egy-egy mozzanatban, hanem összességében érvényesítse. Így például a gyermekei közti egyenlőség elvét akkor valósítja meg, ha mindegyiküknek egyaránt biztosítja az optimális fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Kétségtelenül komoly erőfeszítést kíván a szülő részéről annak felismerése, hogy mi szolgálja az egymástól törvényszerűen különböző gyermekei javát, és rengeteg dilemmát okoz az újra és újra meghozandó döntések sorozata, de hát pontosan ez a szülő feladata. S hiába vágyakozik néha arra, hogy egy-egy megnyilvánulása mindegyik gyermekére univerzálisan hasson!

Bálint Bánkklinikai gyermekpszichológus

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!