Az orvos válaszol
Ha az inzulin ellensúlyozza az elfogyasztott szénhidrát mennyiségét – hiszen ha többet adok be, többet ehetek –, akkor miért nem ehetek bármennyit?
Nézőpont kérdése, hogy jogosnak tartjuk a kérdést, vagy butuskának minősítjük. Annyi biztos, hogy – sajnos – nem ilyen egyszerű az „egyenlet”. De miért?
Az inzulin valóban ellensúlyozza az elfogyasztott étel szénhidráttartalmát. Így ha ismerjük a bevitt szénhidrát mennyiségét, és ahhoz megfelelő mennyiségű inzulint adagolunk (az adott cukorbetegre jellemző inzulin/szénhidrát arány alapján), akkor a vércukor-emelkedés kivédhető. A vércukorkilengések elkerüléséhez figyelembe kell még venni ez egyes élelmiszerek vércukoremelő tulajdonságát (glikémiás indexét) is.
Az étkezési inzulindózis és a bevitt szénhidrátmennyiség összehangolása a betegoktatás egyik sarokpontja, de hibát követünk el, ha csak a bevitt szénhidrátra fókuszálunk, és figyelmen kívül hagyjuk a szervezet napi energiaigényét. Ahhoz, hogy megértsük, miről van szó, érdemes néhány szót szólni az energiát biztosító tápanyagokról, az inzulin anabolikus (testfelépítést serkentő, raktározó) hatásáról, a szervezet alapanyagcseréjéről és tényleges napi energiaigényéről.
A szervezet energiafelhasználása különböző fizikai aktivitás mellett | |
30 perc séta (4,82 km/óra) | 110 kcal |
30 perc kerékpározás 20–22 km/órával | 280 kcal |
30 perc úszás (mell) | 336 kcal |
30 perc futás (6 perc/km) | 416 kcal |
Az inzulin raktározást segítő hormon, hatására az energiát biztosító tápanyagok (szénhidrátok, zsírok) a raktárakba kerülnek, illetve a fehérjeképződés kerül előtérbe a lebontással szemben. Inzulin hatására súlygyarapodás, hízás várható, inzulin hiányában súlyvesztés lép fel.
Inzulinhiányos állapottal a még fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt cukorbetegek estén találkozunk a leggyakrabban. Ezek a betegek jó étvágyuk ellenére fogynak, hiszen inzulin hiányában a szőlőcukor (glükóz) nem jut be a sejtekbe, így azok kénytelenek a raktárakban felhalmozott zsírt lebontani, felhasználni. A sejtekbe bejutni nem tudó szőlőcukor a vérben felhalmozódik (a vércukorszint megemelkedik), majd a glükóz egy része a vesén keresztül kiürül, ami jelentős energiaveszteséget okoz.
Inzulin hatására ennek az ellenkezője történik: a sejtekbe bejutó szőlőcukrot mint energiaforrást a sejtek felhasználják, a felesleges mennyiség állati keményítő (glikogén) formájában a májban és az izomszövetben raktározódik, illetve a zsírraktárak is telítődnek. Az elmondottak alapján érthető, hogy a túlzó inzulinhatás nemkívánatos súlygyarapodást, hízást eredményez, amitől később nehéz megszabadulni.
A cukorbetegek számára ajánlott napi szénhidrátbevitel szinte mindig szerepel az orvosi dokumentációban, az ajánlott energiabevitelt azonban csak ritkán szokták feltüntetni (kilokalóriában – kcal – vagy kilojoulban – kj – szokás megadni). A szervezet napi energiaigénye két részből áll: az alapanyagcseréből (az a minimális energiafogyasztás, amelyet nyugalomban levő, nem alvó ember felhasznál), illetve a fizikai aktivitás során felhasznált energiából.
Néhány élelmiszer energiatartalma | |
1 átlagos méretű alma | 52 kcal |
1 dl Coca-Cola | 42 kcal |
1 üveg sör | 220 kcal |
1 hamburger | 255 kcal |
10 dkg mogyoró | 600 kcal |
Az alapanyagcsere függ a kortól, testmagasságtól, testsúlytól, sőt a nemtől is (férfiakban magasabb). A nap egy részét azonban nem az ágyban töltjük, hanem dolgozunk, tanulunk, egyénenként jelentősen különböző fizikai aktivitást végezve. Egy ülőmunkát végző személy esetén az alapanyagcsere 1,4-szeresére, hetente több óra sport mellett 1,7-szeresére emelkedik. A napi energiaigény ismerete nagyon fontos az optimális testsúly megtartásához vagy fogyókúra tervezéséhez. A napi kalóriaszükséglet kiszámításához az interneten elérhető kalkulátorok használata ajánlható, itt megadhatjuk a rendszeres fizikai aktivitásunkat is. Ezt kell keresni: orvosilexikon.hu – interaktív fül – kalkulátorok – napi kalóriaszükséglet kalkulátor.
Például egy 20 éves, 180 cm magas 74 kg-os férfi alapanyagcseréje 1850 kcal, az energiaigény ülőmunka mellett 2200 kcal-ra, könnyű fizikai munka és heti 3-4 óra sport mellett már 2850 kcal-ra nő. Ebből az is következik, hogy a bevitt többlet-szénhidrátot (1 grammonként 4 kcal) fokozott fizikai aktivitással, sporttal le tudjuk „dolgozni”. Ha az extraszénhidrát fogyasztása rendszeres, keveset mozgunk, nem sportolunk, akkor a hízás elkerülhetetlen. Nem árt tudni, hogy az egyes sporttevékenységek során mennyi energiától „szabadulhatunk” meg (lásd a mellékelt táblázatot).
A táblázatban csak néhány adat található, de már ezekkel is meglepő számításokat végezhetünk. Ha valaki a szokásos étrendje mellett este tévénézés közben megeszik (nassol) 10 dkg sós mogyorót, akkor 600 kcal plusz energiát visz be, ennek a ledolgozásához közel egy órát kellene úszni vagy 43 percet futni. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a példában szerepelő 10 dkg mogyoró szénhidráttartalma mindössze 15 g, így vércukorkilengést a beteg aligha fog tapasztalni.
A fentiek alapján összefoglalható, hogy fontos dolog az étkezési inzulindózis összehangolása az elfogyasztott szénhidrátmennyiséggel, de más összefüggéseket is látnunk kell. A szakorvosi ellenőrzések során érdemes rákérdezni a javasolt napi energiabevitelre is, amelynek összhangban kell lennie a szervezet napi energiaigényével. Ha e két tényező tartósan eltér egymástól, akkor testsúlyváltozásra, többnyire hízásra lehet számítani. Fontos tudnunk azt is, hogy az extraétkezésekkel bevitt energiatöbblet fokozott fizikai aktivitással, sportolással ellensúlyozható.
Dr. Bakó Barnabás