Villáminterjú Keglevich Pállal
Az edukátorképzés hasznossága
A tanárember és pszichológus Keglevich Pál a Budai Gyermekkórház szakrendelésén fogadja a kis diabéteszes betegeket és hozzátartozóikat. Sajnos sokan és sokszor keresik meg. Miért sajnos? Mert sokkal jobb lenne, ha mind kevesebb volna a cukorbeteg kisgyermek. Csakhogy számuk folyamatosan gyarapodik…
– Ön az életét tette fel a cukorbeteg gyerekek gondozására…
– Már csak azért is, mert magam is érintett vagyok, tehát pontosan tudom, mit jelent ezzel a nagyon sok hátránnyal járó betegséggel együtt élni, milyen óriási jelentősége van annak, ha minimalizálhatjuk a szövődmények számát, illetve ha jelentkezésüket a lehető legkésőbbre toljuk ki.
– Bátran kijelenthetjük, hogy az edukátorképzés hazai megszervezése az Ön nevéhez fűződik.
– Eddig több ezer gyermeket és serdülőkorút táboroztattunk 1990 óta. A 18 esztendősnél idősebb, magukat jól önmenedzselők bentlakásos tréningeken, edukátorképző tanfolyamokon vesznek rész. Ezek a fiatalok olyan ismeretek birtokába kerülnek, amelyekkel hatékonyan vehetnek részt kisebb sorstársaik gondozásában is. A betegségéről és a kezelésről tájékozott beteg családja életét is könnyebbé teszi, hiszen mit tagadjuk, nem egyszerű lelkileg elviselni, hogy a szeretett gyermek beteg.
– Kik foglalkoznak a gyerekekkel?
– Természetesen képzett edukátorok. Például a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány hagyományosan rendez négynapos bentlakásos edukátorképző tanfolyamot. A képzés alapos szakmai program mentén folyik, a végén vizsgával. Célunk, hogy az arra alkalmas fiatalok kellő elméleti és gyakorlati ismereteket kapjanak a cukorbetegekkel, főleg gyermekekkel, serdülőkkel való foglalkozások vezetéséhez. Így a gondozó team és a páciens között egyfajta híd szerepet töltenek be.
– Ha az edukátorok az ismereteket a táborokban tanulják meg, majd más cukorbetegek nyaraltatását vezetik, akkor garantáltan elérik, hogy a gyerekek igazán tudatos felnőtteké váljanak…
– Az élet eddig ezt igazolta vissza.
– Gratulálok.
Krasznai Éva