A táborozás szerepe az edukációban
Az edukáció sajátos részterülete a diabéteszes gyermekek és fiatalok szabadidős programjainak és táborozásainak a megszervezése.
Írásomban a több mint negyven éve működő, regionális feladatokat is ellátó diabéteszgondozónk tapasztalatairól számolok be, amelyeket az utóbbi harminc évben ez irányban kifejtett tevékenységünk során szereztünk.
Gondozónk 1983-tól 1990-ig a központi diabétesztáborozásban vett részt. A központi szervezésű táborok adott és változatlan körülmények között zajlottak és kevesebb szervezési ráfordítást igényeltek. Viszont kevesebb élményt is nyújtottak, mint az önálló, évenként máshol szervezett kisebb táborok.
A központi táborozás után lényeges változást jelentett, hogy 1991 januárjában megalakítottuk a Szegedi Diabeteses Gyermekeket Támogató Egyesületet.
Munkánkat segítette az Újszegedi Gyermekkórház vezetése is. Egyesületünkhöz csatlakoztak a diabéteszes gyermekek, szüleik és a gondozó munkatársai. Egyesületünk fő céljának tekinti az edukáció kérdését és igen fontosnak tartja a nyári táborok megszervezését.
A táborozók életkora 7–18 év között van, s a táborozás során az élményszerzés és kikapcsolódás mellett fontos egészségügyi és pedagógiai funkciók is említést érdemelnek.
A táborozás alatt előfordult diabéteszes problémák: hipoglikémia, hiperglikémia, reaktív vércukor-emelkedés, diétás fegyelem hiánya, az önkontroll alacsony szintje. De ezek súlya eltörpül a táborozás pszichés előnyei mellett: sorstársi közösség, önállóság érzése, az élmények közös feldolgozása, példa- és mintakövetésre lehetőség a táborozás során és kialakuló új érzelmi kötődések.
Fontos a táborozás pedagógiai haszna: ismeretszerzés, általános és speciális téren; közösségélmény kortárs- és „kórtárs”-közösségben, kulturált szabadidő-eltöltés, egészségvédelem, örömszerzés. Szót kell ejteni a negatív következményekről is: a vércukorhelyzet nem mindig javul, nem csak pozitív tapasztalatokat szerez a fiatal táborozó, van, aki nem tud beilleszkedni, nagyok például a beszédstílusbeli különbségek.
A táborozás során az egyik nagy, megoldandó feladat a diétás étkezés megvalósítása. A tömegétkeztetés és az egyéni diéta egymásnak ellentmond. A kettő kompromisszumából adódik az évről évre javuló, a tapasztalatokat figyelembe vevő, az egyéni érdekeket is jobban érvényesítő diéta megvalósítása.
Az egyéni diéta érdekében tett néhány próbálkozást említek: névre szóló diétás kártya, amelyen az étkezések szénhidráttartalma szerepel. A zöldség- és gyümölcsfélék megszerettetése, kívánságláda, tábori „sláger ételek” receptjeinek gyűjtése, ízléses tálalás, az elfogyasztott ételmennyiség figyelése.
Az oktatás területén fontos az egészségtudatos magatartás kialakítása, amihez az elméleti tudás, a gyakorlati készségek megszerzése, a belső motiváció és a jó pszichés állapot fenntartása révén igyekszünk a diabéteszeseket hozzásegíteni. A tábor ideje alatt körülbelül napi egy óra az elméleti foglalkozás, ennek során a diabétesz természetével, a kezelés pilléreivel, a kezelés során előforduló problémákkal foglalkozunk.
Természetesen a tábor ideje alatti rendszeres ellenőrző vizsgálatok, a közös programok során felmerülő kérdések mind alkalmat adnak az oktatásra. A tábor végén részletes értékelés során szembesül mindenki az általa nyújtott teljesítménnyel, és megfelelő jutalmazás is történik. Várt eredményeink közül az egészségtudatos magatartás megvalósulásában bízunk leginkább.
Összefoglalva: a táborozás ideje alatt a cukoranyagcsere rendezésének, illetve egyensúlyban tartásának feltételei adottak. Az anyagcserehelyzet mellett a táborozás a pszichés állapotot is javítja. A diabéteszével egyedül lévő gyermek a táborban feloldódik, csökken az izoláltság érzése, a feszültség. Igen lényegesnek tartjuk, hogy a szülőkhöz való kifejezett kötődés is lazul, az önállóság nő. A sorstársakkal való együttlét a pozitív példák útján segítheti a gyermeket a passzív önsajnálattól eljutni az aktív önmenedzseléshez. A szakmai ismeretszerzésen túl fontos oktatási és nevelési célunk a diabétesz elfogadása, az egészségnek értékként való tudatosítása. A táborozás legfontosabb előnye a közösségteremtő hatás. A szolidaritás érzésének kialakulása a későbbi érdekvédelmi szervezetek alapjait hordozhatja magában.
Igen fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a munka csakis teammunkaként képzelhető el, amelyben minden résztvevő megtalálja a maga helyét és feladatát, és a közös cél érdekében, a gyermekek boldogulásáért munkálkodik.
Dr. Kürti Kálmán