Feltöltés dátuma: 2013.01.31.

Rablóból pandúr…

Banting, Best és Collip, glikémiás index, bólus… beugrik valami? Ne aggódj, az olvasók nagy százalékának sajnos nem mond semmit ez a három név, pár fogalom, legalábbis friss „diabosként” nem. Anno, amikor diabéteszes lettem, nekem nem mondott semmit…

Illusztráció

Mint tudjuk, a diabétesz kezelése három pilléren nyugszik, ezek az inzulinkezelés, a diéta és a mozgás. Igen ám, de mit ér az egész, ha nem ismerjük, divatos szóval, a know-how-ját, vagyis, hogy mit és hogyan kéne csinálni, hogy sikeres legyen a terápia. Itt jön a képbe az edukáció.

Vegyük például a konyhai ismereteket: liszt, tojás és tej. Gyakorlott háziasszonyoknak jó néhány recept ugorhat be, minden azon múlik, miből mennyit teszünk bele és milyen főzési-sütési technikával készítjük el az alapanyagokból a készülendő finomságot. Én speciel a palacsintára gondoltam. Ezzel a kis példával próbáltam szemléltetni, hogy a kezünkben lehet az összes hozzávaló, ha nem tudjuk, mit is kezdhetnénk vele, akkor a történet vége az esetek többségében rosszul végződik, vagyis a terápiánk sikertelen, aminek később isszuk meg a levét.

Dr. Hidvégi Tibor megfogalmazásában „a tudás és a képességek haszontalanok, ha nem mennek át a gyakorlatba és nem integrálódnak a személyes szokások közé. A végső cél a beteg életminőségének javulása azáltal, hogy aktívan együttműködik a kezelésben és az anyagcsere kontrolljában…”

Hol is kezdődött ez a bizonyos edukáció? Amikor diabos lettél, kórházban kellett pár napot töltened. Ez idő alatt megismerkedtél a gondozóteammel: nővérkékkel, akik megtanították az inzulin beadásának módját, találkoztál dietetikusokkal, akikkel a további étrendi változtatásokat beszélhettétek át a szüleiddel, és a kezelőorvos is nagyon sok hasznos és tömény információval látott el.

Aztán kikerültünk a való életbe. Most már nem úgy rendelünk a gyorséttermekben sem, hogy 30 gramm szénhidrátnyi szendvicset kérünk, hanem a megszerzett tudásunk és tapasztalataink alapján igazítjuk a rendelésünket vagy éppen a rendelésünkhöz az inzulindózisunkat. Én nagyon szeretem a gyrost, és általában ugyanott eszem és ugyanazt, pitában. Egyik alkalommal kíváncsi voltam, hogy jól tippeltem-e a szénhidrát-tartamát a pitának, és megkértem a kiszolgáló hölgyet, hogy mérje le a pitát üresen. S ő készségesen segített. Ez is egy módja az edukációnak, lehet, hogy nem tudom a rost- és fehérjetartalmát egy-egy ételnek, de a szénhidráttartalmát a leggyakrabban fogyasztott ételeknek kutya kötelességünk ismerni.

Ebben nagy segítségemre volt több olyan edukációs délután, amin részt vettem a debreceni gondozóteamnek köszönhetően. Nem a tápanyagtáblázatot „magoltuk be”, hiszen egyikünk sem eszik tápanyagtáblázatot, igaz?! Ehelyett gyakorlati oktatásokon megtanultuk, hogy egy „zsemlekupacnyi” főtt rizs, egy öklömnyi alma, egy pohár kefir hány gramm szénhidrát, hiszen ha belegondolsz, ez mind olyan dolog, amit csak Te tanulhatsz meg. Átbeszéltük, és ami még fontosabb, MEGÉRTETTÜK, hogy miként működik az inzulinterápia, legyen szó akár a „régi/öreg motoros” penes terápiáról, vagy akár szenzoros inzulinpumpáról. A mondás szerint a jó pap holtig tanul, a jó diabos meg mindig frissíti a tudását. Az ember, ahogy cseperedik, az ökle is nő, tehát nem helyt álló, hogy egy „4 éves” és egy „30 éves” ököl méretű alma is 10 gramm szénhidrát.

Remek alkalom a kis családi főzőcske arra, hogy Anya segítségével lemérjünk egy-egy adag ételt, így későbbre olyan rutint szerzünk, hogy mérleg nélkül meg tudjuk mondani egy komplett ebéd szénhidráttartalmát.

Diabéteszesként az időnk jóval kevesebb, mint 1 százalékát tudjuk a gondozóteammel tölteni. A rendelésen a vércukornaplónk, inzulinpumpás letöltéseink alapján változtatnak a dózisokon és esetleg egyéb szükséges gyógyszereken. Nagyon sok sorstársunkra nagyon kevés orvos jut, ezért is szűkös az idő. Sok városban akár a gondozóteam szervezésében, akár civil közösségek összejövetelein nagyon sok színt ismerhetsz meg a diabétesz ezerszínű palettájáról.

Ilyenkor alkalmad nyílik más betegtársakkal megosztani saját tapasztalataidat és talán a legfontosabb: szakemberektől (orvos, nővér, dietetikus, pumpa-edukátor) kérdezhetsz, sorstársakkal konzultálhatsz.

Naponta mennyi időt töltesz az interneten? Az biztos, hogy ha napi 5 perccel megtoldod ezt az időt, nem oszt, nem szoroz. Szóval mi lenne, ha ezt az 5 percet azzal töltenéd, hogy utánanézel, hogyan is működik az inzulin, mit is jelent az, hogy ellenreguláció, miért is fontos a sport diabosként. Akár böngészhetsz finom receptek alapján, amit majd anyával elkészíthettek!? Az interneten nincs olyan, amit ne találnál meg. És a bölcs megosztja a tudását, készíts a családnak egy kiselőadást az olvasottakból, hidd el, értékelni fogják!

Mert a nagybetűs EDUKÁCIÓRA mindig kell időt szakítani. Mert az életet mindig jobbá lehet tenni. Közös erővel sok betegtársunknak sikerült a HbA1c-értékét jelentősen lejjebb varázsolnunk csupán annak köszönhetően, hogy átbeszéltük az alapokat és az egyéni sajátosságoknak, életmódnak megfelelően alakítgattunk inzulinpumpás terápiáján. Én, aki „rablóból lettem pandúr”… szóval lehet, hogy az én történetem is egy ilyen otthoni kiselőadással kezdődött.

Balla Dóra Bernadett

Megjelent a diabetes junior2008/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!