Dr. Szabó László
Jeles napok
Több alkalommal is eszembe jutott Démokritosz, ókori filozófus bölcselete, aki szerint „Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint hosszú út vendégfogadók nélkül”. Ezt a bölcs mondást gyakran idéztem már és lehetőség szerint élek is a benne foglalt üzenettel. Számon tartom a már meglévő ünnepnapokat, amelyek megtörik a hétköznapok egyhangúságát, ritmusos váltakozásuk elevenné teszi a naptárban egymás után sorakozó, munkával töltött napok megszokottságát. Életünk folyamán újra és újra utunkba kerülnek olyan események és történések, amelyek megérdemlik, hogy megjelöljük, emlékezetessé tegyük azokat a napokat. Vegyük észre őket, ne lépjünk át rajtuk közönyösen, mintha meg sem történtek volna. Ne hagyjuk jóvátehetetlenül a múltba veszni azokat.
„Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem szűnik meg soha.”
(Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek)
A jeles napok legmeghittebb alkalmai a családi ünnepek. Számon tartjuk őket, készülünk a születésnapokra, névnapokra, házassági évfordulókra s minden olyan eseményre, amely a család számára fontos. Ezek az ünnepek a családi tűzhely melegében az együvé tartozás, az egymás iránti szeretet és figyelmesség megerősítését szolgálják.
A búcsúk vallási tartalmúak; egy-egy templom szentjéhez, csodatevő képhez, szoborhoz vagy csodának tartott eseményhez kötődnek. Vallási hovatartozástól függetlenül ez a nap a családnak a családtól távol élőkkel, a rokonsággal kibővített ünnepe.
Az egyre divatosabb falunap társadalmi rendezvény, amely helyi kulturális és kulináris kínálattal az „elszármazottak” szülőföldre történő „visszacsábítását” célozza meg. A szülőföld ma már csak tágabb értelemben létezik, hiszen mindenki városban születik. Ha mindenkit lakóhelye szerint anyakönyveznének, a gyökerek mélyebbre ereszkednének. A búcsúk meghittsége ezzel a rendezvénnyel nehezen pótolható. Kisebb közösségek vagy szervezetek esetenként humorral fűszerezett rendezvényei hagyományaik felelevenítésével ráirányítják a figyelmet szűkebb pátriájukra.
Az egyházi ünnepek egy része ókori vallási kultúrákból került átvételre, másrészük a nép hitvilágában, szokásaiban, napi tennivalóikban (mezőgazdaság) és természeti jelenségekben (időjárás) gyökeredzik. Az egyházak ezeket tudatosan keresztény ünnepekké formálták át és kapcsolták össze szentek tevékenységével, cselekedeteivel.
Állami ünnepünk és nemzeti ünnepeink az alaptörvényben rögzítettek. Nemzeti emléknapjaink valamely tragikus vagy örömteli történésre való emlékezést szolgálják.
A világnapok olyan évenként ismétlődő, az egész földkerekségre vagy számos országra kiterjedő ünnepek, amelyeket nemzetközi szervezetek hirdettek meg valamely aktuális témához kapcsolódóan, figyelemfelkeltés céljából.
A diabétesz ünnepe november 14-e. Frederick Grant Banting talán azért 1921. november 14-én, a 30. születésnapján számolt be eredményes kísérleteiről, hogy megajándékozza saját magát s – mint később kiderült – az egész emberiséget. A WHO (World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet) és az IDF (International Diabetes Federation – Nemzetközi Diabétesz Szövetség) 1991 óta Diabétesz Világnapként tartja nyilván ezt a napot. Nemzetközi jelképe a kék karika, amely a cukorbetegek és a kapcsolódó szervezetek összefogásának szimbóluma. A kör valamennyi kultúrában az élet, az egészség jelképe. A kék szín a tiszta égboltot jelképezi, amely egyesíti a nemzeteket az ENSZ kék zászlaja alatt.
Az ENSZ 2006-ban határozatban hívta fel a figyelmet a cukorbetegség krónikus, életminőséget rontó és költséges voltára. Olyan világméretű probléma, amely káros emberi, szociális és gazdasági hatásokkal terhelt. A világnap célja az egészséges életmód életminőséget javító szerepének népszerűsítése. A figyelem felhívását szolgálja, hogy ezen a napon minél több épület, emlékmű kapjon kék világítást. Budapesten a Szabadság-szobor úszott kék fényben. Másutt iskolások kék ruhába öltözve alakították ki a jelképes kék kört.
A „Banting–Best-féle szérum” – amelyet borjúhasnyálmirigyből állítottak elő – 1922. január 11-én beváltotta a hozzáfűzött reményeket, kimentette a 14 éves Leonard Thompsont az egyre mélyülő ketoacidotikus kómából. Hazánkban 1997-ben, e sorsfordító nap 75. évfordulóján ünnepeltük először ezt az eseményt. Ahogy a gyermek Leonard Thompson az inzulinnak köszönhetően egészséges fiatalemberré serdült, az Országos Gyermekdiabetes Nap a Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekció gondozásában erős ifjúvá cseperedett.
Ez a nap nem egy a sok jeles nap közül. 2006 óta hagyományt teremtve a VIII. ünnepnek ad otthont Szekszárd. Alkalmat ad a diabétesszel foglakozó szakembergárda és a rájuk bízott cukorbeteg gyermekek közös gondjainak megbeszélésére, gondolataik kicserélésére, kapcsolatuk megerősítésére az egymásra utaltság és a közös felelősség jegyében. A cukorbetegség az érintett, a család, kisebb-nagyobb közösség, a szakma, végül az egész társadalom terhe.
Ideje megtalálni a módját, hogy ne csak a szakmán belül, de országosan is hivatalos elismerést kapjon ez a nap. S ha ez megtörténik, akkor tovább nő az esély a nemzetközi elismerésre is. Addig is tervezgetem a Gyermekdiabetes Szekció saját gyermekévé fogadott Gyermekdiabetes Nap jelképét. Talán a közeljövőben az idegen nyelvű változat is aktuális lesz…
„A múltnak sosincs vége. A jelen az is múlt, álöltözetben.”
(Rakovszky Zsuzsa)