Az első vacsora

Már nagyon vártam, hogy kipróbálhassuk azt a bizonyos tankonyhát, ami ez év nyarán készült el a debreceni I-es számú Belklinika épületében. Az országban három helyen egy multinacionális cég támogatásával alakították ki a klinikákon a tankonyhákat, hogy a különböző betegségekkel élőknek – daganat, cukorbetegség, epilepszia – segítsenek közelebb kerülni a számukra egészséges ételek gyors és praktikus elkészítéséhez.

Jómagam 14 éve vagyok cukorbeteg, második éve használom a szenzoros inzulinpumpát, amelyet a sűrű vércukor-ingadozásaim miatt kaptam. Sokat segít a pumpa azzal is, hogy 24 órán belül többször lehet változtatni, napszakonként, akár óránként a folyamatos inzulinmennyiségen. De legalább ennyire fontos az elfogyasztott étel és a hozzá beadott inzulinmennyiség.

Abban van ennek a délutánnak a varázsa, hogy 12-en pumpás cukorbetegek, az egészen fiataltól az idősebb korosztályig, összejöttünk, és jókedvűen, egymást segítve nekiálltunk egy karácsonyi menü elkészítésének, számolgatva egy-egy étel szénhidrátmennyiségét és azt leosztva egy-egy adagra, Szebenszki Erzsébet dietetikus segítségével.

Előételnek kétféle salátát készítettünk: egy pirítósra kenhető majonézes sárgarépakrémet, valamint egy mascarponés mártogatóst hasábokra vágott zöldségekhez. Főételnek brokkolitorta és zöldséges hal volt, kinek-kinek kedve szerint. Készítettünk a főételhez rizst is, amit én főztem „egyedül”, finom pörgős lett. Közben számolgattunk, mértük a szénhidrátmennyiségeket, ami előbb-utóbb szemrevételezéssel is pontossá válik. Desszertként diabetikus mandulás muffint sütöttünk.

A főzés során megismertünk néhány konyhatechnikai eljárást (mert nem csak a sütés és a főzés létezik), megtudtuk hogy az ételek rövid idő alatt elkészíthetők és könnyen beszerezhető alapanyagokból állnak, amelyek segítenek, hogy energikusabb legyen a testünk és jobban érezzük magunkat. És a cukorbetegséget ne átoknak éljük meg, hanem egészséges táplálkozásként és életmódként.

Diabéteszes társaim nevében is köszönöm a közreműködést mindazoknak az embereknek, segítőknek, akik részt vállaltak a tankonyha létrehozásában, illetve szerepük volt és lesz egy olyan hangulatos csapat kialakításában, mint amilyen a mienk is. Úgy gondolom, hogy mindez összefogás, különleges csapatmunka eredményeként jöhetett létre, ahogy a már évek óta tartó (re)edukációk, pumpaklubok is, összefogva mind a DEOEC Belklinikája (dr. Káplár Miklós, dr. Katona Éva), mind a Kenézy Kórház (dr. Petró Gizella, dr. Neuwirth Gyula) pumpásait.

Veresné Kozma Júlianna