A cukorbetegség és Mi
Előző számunk kapcsán pályázatot hirdettünk cukorbeteg fiatalok részére, miután a Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekciójának XXVIII. Tudományos Ülése során bizonyossá vált, hogy a szakemberek örömmel vennék és munkájukkal segítenék a Diabetes Junior második számának létrejöttét. Ugyanakkor arra gondoltunk, hogy a szakmai cikkek mellett jó lenne minél többet megtudni rólatok. Hisszük, hogy a pozitív példák segítenek másoknak is elfogadni a feltételekhez kötött egészséget. Nagy örömünkre szolgált, hogy többen is jelentkeztek felhívásunkra.
Elképzelésünk beigazolódott, a visszajelzések alapján a lap talán legnépszerűbb rovata volt az összeállítás. A folytatás mellett döntöttünk, fogadjátok szeretettel az újabb történeteket.És ha szeretnétek ezen írásokat az Interneten is megosztani egymással, a Facebook segítségével ezt is megtehetitek. ☺
Köszönet mindenért
A mi életünk 2009 júliusában fonódott össze végérvényesen Szabóné Hajdú Ildikóval, a székesfehérvári Szent György Kórház gyermekosztályának diabetológiai szakápolójával. Csodálatos ember! Nyár volt, kánikula. Dübörgött a szezon, Balatonlellén nyaraltunk. Az akkor 3 éves kisfiam, Szabolcs, egyik napról a másikra elkezdett rengeteg folyadékot inni és rengeteget pisilni. Az elején még örültem is, hogy iszik abban a nagy melegben. De aztán a harmadik napot követő éjjel már sírva kért vizet és az addig ágy-tiszta gyermekem bepisilt reggelre. Ez már nem tetszett. Elvittem a balatonboglári gyermekorvoshoz, aki a reggeli vizeletből kimutatta a cukrot és azonnali vércukormérést végzett! Az eredmény 29 mmol/l volt! Mentőt rendelt, amely a siófoki kórházba száguldott velünk. Ott töltöttünk egy napot, majd átmehettünk városunk kórházába Székesfehérvárra.
Itt várt minket Ildikó! Barátságosan, mosolyogva, kedvesen fogadott bennünket. Minden szavával próbálta nyugtatni darabokra kaszabolt szívemet, lelkemet! Öt napot töltöttünk a kórházban. Ez idő alatt a kórház diabétesz-teamjével (főorvos asszony, dietetikus, ápolónők) együtt nagy odafigyeléssel, szakértelemmel tanított engem és apró 3 évesemet, hogy ezentúl hogyan éljük a mindennapjainkat az 1-es típusú diabétesszel.
Lépésről lépésre megtanított vércukrot mérni, megtanított beadni az inzulint, eligazított a diéta útvesztőiben, megtanította, miként kezeljem az alacsony vércukrot és mi a teendőm magas vércukornál stb.
Én volt, hogy nem figyeltem, elkalandoztak a gondolataim. Csak bámultam magam elé. Millió kérdés keringett a fejemben. Gyászoltam a fiam egészségét! Nem értetettem, hogy mindez miért történik velünk. Ildikó megértett, bátorított, erőt adott. Sosem neheztelt, ha látta, nem bírok figyelni. Újra és újra megpróbálta velem átvenni a megtanulandókat! Tette mindezt úgy, hogy egyszerre tanított, gyógyította fájdalommal teli szívemet és bátorította aprócska gyermekemet. Próbálta összerakni keserves szívemet, miközben az ő szívén is hatalmas fájdalom ült. Unokája épp azokban a napokban került kórházba egy súlyos betegség miatt. Ezt nem tőle tudtam meg, de amikor rákérdeztem, mesélt róla. Munkáját, hivatását úgy végezte, hogy felém nem mutatta, milyen súlyos gondok vannak az ő életében is! Ezért én a mai napig csodálom és tisztelem őt!
Kisfiam irányába hatalmas szeretettel volt. Minden szava, minden cselekedete, minden érintése simogató volt. Ez a szeretet mára már kölcsönös. Szabolcs is rendkívüli módon ragaszkodik Ildikó nénihez.
Kórházunk minden nyáron pár napra táborozási lehetőséget biztosít a diabéteszes gyermekeknek. Ildikó idén vállalta, hogy az alig 6 éves kisfiamat magával viszi, vigyáz rá, gondoskodik róla és ellátja! Szabolcs örömmel ment, és ami még fontosabb, teli élményekkel, boldogan, feltöltődve tért haza! Ildikó néni minden nap vigyázott rá, kezelte a diabéteszét, este megfürdette, mesével altatta és vigyázott az álmára. Minden éjjel felkelt és megmérte Szabolcs cukrát. Nem tudok neki elég hálás lenni!
Vannak nehéz napok, amikor felborulnak a cukrok, Ildikót a hét bármely napján, bármely időpontban keresem is telefonon, mindig kedves és készségesen segít! Ezerszer és még annál többször köszönök neki mindent, amit értünk tett és remélhetően még tenni fog!
Varga Szabolcs édesanyja
