Dr. Altmann Anna

Fejfájós gyermekek

Az utóbbi időben egyre több gyermek jelentkezik a gyermek-neurológiai rendelésen fejfájásos panaszok miatt. Természetesen ilyenkor a szülőben gyakran felmerül a kérdés, nincs-e a panaszok hátterében valamilyen súlyos, az idegrendszert is érintő betegség. Tapasztalatom szerint, miután kiderül, hogy nincs komoly szervi betegség, a szülő is, a gyermek is megnyugszik, elfogadja a gyakori fejfájást, és megtanul együtt élni vele.

Irodalmi adatok szerint a gyermekkorban induló fejfájások 73 százaléka 20 évvel később is fennáll. Ismert tény, hogy az iskolai hiányzások hátterében a lázas betegségek után a második helyen a fejfájás szerepel. Fejfájós gyermekeknél gyakoribb a tanulási probléma, a hangulati labilitás és a magatartászavar. Egyes felmérések szerint a fejfájás ugyanolyan mértékben ronthatja a gyermek életminőségét, mint a daganatos betegségek vagy a súlyos vesebetegség. A gyermekkori fejfájások jelentős része kezelhető a panaszok eredetének tisztázása után.

A fejfájás fiziológiai alapjai

A koponyacsonton belül az erek falában van a legtöbb fájdalomreceptor, amelyek az érfalak kitágulására, gyulladásos folyamatokra, illetve az erek rongálódására érzékenyek. Az ereken kívül a kemény agyhártya feszülése okoz még fájdalomérzetet, de az agyszövet maga érzéketlen a fájdalomingerre.

A koponyacsont sem érzékeny a fájdalomingerre, de a csonthártya, illetve a különböző arcüregek belső burkai gazdagon vannak ellátva fájdalomérző receptorokkal. Ezeken a területeken elsősorban a traumás vagy a gyulladásos folyamatok okozzák a panaszt. A fejen, nyakon tapadó izmok megfeszülése is igen gyakori oka a fájdalomnak. Az agyidegek kilépési pontjainak, valamint a nyaki gerinctájékról induló idegpályáknak a fájdalma legtöbbször mechanikai okokra vezethető vissza.

Tenziós típusú fejfájás

A tünetek jellege alapján a gyermekkori fejfájásokat két nagy csoportba lehet osztani. Egyikre a tartós, de viszonylag enyhe fájdalom a jellemző, amelyet általában egyéb vegetatív tünet nem kísér. Ezt a típusú fejfájást nevezzük tenziós típusúnak, amelyre az a jellemző, hogy a gyermek mindennapi életét nem befolyásolja. Gyakran úgy jellemzik a gyermekek, hogy „csak akkor fáj, amikor figyelek rá”.

Kiváltó oka nem teljesen tisztázott, valószínű, hogy az alacsony fájdalomküszöb, a stressz, helytelen életmód, mozgáshiány, nem az adott életkornak megfelelő táplálkozás és más, pszichés tényezők is szerepet játszanak a kialakulásában.

A tenziós típusú fejfájásokra jellemző a nyomó-feszítő, gyakran abroncsszerű, nem lüktető fájdalom. Súlyos vegetatív tünetek (hányás, szédülés) általában nem kísérik a panaszokat, de enyhébb hányinger, gyengeség, fáradtság jelentkezhet. A fejfájás órákon, napokon keresztül is tarthat. „Unalmas” fejfájás, inkább délután vagy „mindig” jelentkezik, intenzitása változó, általában nyugalomban erősödik. Fizikális terhelésre javulhat, vagy akár meg is szűnhet.

Migrénes fejfájás

A másik a migrénes típusú fejfájás, amely esetén a fájdalom periodikusan jelentkezik, és gyakran olyan erős, hogy a gyermek abbahagyja a megkezdett cselekvést, nyugalomra vágyik. A migrénes fejfájás az 5–15 éves gyermekek 5–10 százalékánál fordul elő, lányok között gyakoribb. Oka nem teljesen tisztázott. Örökletes, genetikai faktorok biztosan szerepet játszanak a kialakulásában, de a különböző környezeti tényezők hatása sem elhanyagolható.

Az aurával (fénylő, vibráló, káprázás jellegű látási zavarral) járó migrén esetén az aura a hirtelen vagy fokozatosan kifejlődő agykérgi vagy agytörzsi funkciózavar következtében jön létre. A klinikai tünetek nagyon színes képet mutatnak, a funkciózavar helyétől függően. Egy-egy ilyen „roham” általában nem haladja meg a 60 percet.

A fejfájás okának kiderítésében a pontos anamnézis felvétele a legfontosabb. Gyakori probléma, hogy sem a szülő, sem a gyermek nem emlékszik már a körülményekre pontosan. Ezekben az esetekben segítségünkre lehet a részletes fejfájásnapló.

Lelki bajoktól fáj a fejünk

Kórházunk diabétesz és epilepszia szakrendelésén felmérést végeztünk, hogy megtudjuk, a különböző krónikus betegségben szenvedő (cukorbeteg, epilepsziás) gyermekek között gyakoribb-e a fejfájás, mint egészséges társaik között, s van-e összefüggés az alapbetegség és a fejfájás típusa között?

A diabéteszes gyermekek 46 százaléka, az epilepsziás gyermekek 54 százaléka fejfájós. Ez az arány nem különbözik jelentősen az azonos életkorú egészséges gyermekeknél tapasztalható 30–50 százaléktól. A diabéteszes gyermekek között lényegesen alacsonyabb volt a migrén előfordulása, mint az epilepsziás gyermekeknél. Ez nem meglepő, hiszen ismert tény, hogy az epilepsziás betegség és a migrén gyakran jár együtt. Ennek genetikai magyarázata van.

Érdekes megfigyelés, hogy a diabéteszes gyermekek között lényegesen kisebb (29 százalék) volt a depressziósok száma, míg az epilepsziások között ugyanez az arány több mint kétszeres (66 százalék). Ennek látszólag ellentmond az az eredmény, hogy a diabéteszes gyermekeknél a depresszió és a fejfájás között erős összefüggés (0,43) figyelhető meg. Az epilepsziás betegek között nagyon nagy számban fordul elő depresszió, ennek ellenére a depresszió és a fejfájás között nem találtunk szoros kapcsolatot.

Arra a következtetésre jutottunk vizsgálati eredményeink alapján, hogy cukorbeteg gyermekek esetén a gyakori fejfájás a lelki állapottal mutat összefüggést.

Aggódunk betegségünk miatt

Több nemzetközi vizsgálat bizonyította már, hogy a cukorbetegség és a depresszió között szoros kapcsolat van. A súlyos depresszió 60 százalékkal növeli meg a diabétesz előfordulását. A diabéteszes betegek között pedig kétszer gyakoribb a depresszió előfordulása. Hogy ez miért van így, arra nem könnyű magyarázatot találni. Az egyik ok a cukorbetegség mindennapi kezelésével járó folyamatos stressz lehet, ami miatt gyakran magányosnak érzik magukat a betegek. A folyamatos vércukormérés, a diéta és a fenyegető komplikációk miatt gyakori a szomorúságérzés és a frusztráció, amelyet sokszor a betegek magukban tartanak, mert úgy érzik, úgysem érti meg őket senki, ezeken nem lehet változtatni. Ez az ördögi kör sokszor vezet elszeparálódáshoz, a meglévő gyakori önértékelési problémák súlyosbodásához, s ez tovább rontja a helyzetet.

A legfontosabb teendő az, hogy amikor megjelennek a depressziós tünetek (túlzott fáradékonyság, lehangoltság, érdektelenség, a koncentráció zavara, az alvásritmus megváltozása) vagy a gyakoribb fejfájás, keressük fel gondozóorvosunkat. A panaszok hátterében szervi betegség is állhat, ezek kizárása után pszichológiai vizsgálat javasolt.

Az epilepsziás gyermekeknél a fejfájás inkább az alapbetegséggel és az alkalmazott gyógyszerekkel magyarázható, bár a pszichés tényezők itt sem elhanyagolhatók.