Bezzeg az én időmben!
Emlékszem, gyerekkoromban hányszor hallottam ezt a felkiáltást nagyszüleim szájából. Illemtudóan végighallgattam – nem is tehettem mást –, hogy mi volt és mi nem volt „bezzegazénidőmben”. Később, amikor a szüleim lettek nagyszülők, ők is elkezdték mondogatni, hogy „bezzegazénidőmben”… Lehet, hogy ez valami nagyszülői kiváltság? Vagy szimplán generációs különbségekről van szó? Más a mércéje a „nagy generációnak”, a korombeli X generációnak vagy a mai tizenéveseknek, azaz az Y generációnak?
Persze hogy más, hiszen más körülmények között, eltérő hatásokra szocializálódtak, és valószínűleg ugyanúgy nem tudják elképzelni, milyen lehetett, amikor nem volt mobiltelefonunk, sőt még vezetékesünk sem, mint ahogyan én sem tudom beleélni magam, milyen félelmetes lehetett a bombázások elől légópincékbe menekülni. Ettől persze ők sem rosszabbak, és mi sem voltunk jobbak. Viszont a felelősségük és a lehetőségeik egyre nagyobbak.
Kitágult számukra a világ: a média és az internet – ez részben fedi egymást – által szocializálódnak, és azt maguk is alakítják. Persze a sport, a szabadidő eltöltése és a társadalomban vállalt szerepük alapján az Y generáció tagjai sokban különböznek egymástól – lakóhelytől, szociális helyzettől függően –, mégis sok hasonló vonással rendelkeznek. Fontos számukra a divat, általában ragaszkodnak a megszokott, vagy a környezetükben „menő” márkákhoz. Így aztán nemcsak követik, de formálják is a divatot.
Ők már beleszülettek a számítógépek világába, el sem tudják képzelni, mi lenne velük számítógép nélkül. Ismereteiket az internet segítségével szerzik, és ennek köszönhetik széles tájékozottságukat, gyakorlatiasságukat. Ők az „álom”-felhasználók, hiszen minden programnyelvet pillanatok alatt elsajátítanak. Egy film vagy zene letöltése még a legfiatalabbakat sem állítja meg, az e-mail-küldés, chatelés pedig alapvető tudásnak számít köreikben. Nem véletlen, hogy gyakran Youtube-nemzedékként említik őket. Közülük sokan már egészen kicsi gyermekkorukban órákat töltöttek a televízió előtt, amit természetesen a számítógép követett. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kétéves unokám első szavai között szerepelt az enter.)
A jelenlegi tizenéves generáció tagjait nem foglalkoztatja a jövő, ők most akarják jól érezni magukat. A hagyományokat és a szokásokat nem tisztelik annyira, mint a szüleik, bár generáción belül is jelentősek lehetnek az eltérések: vidéken még pislákolnak a hagyományőrzés szikrái, a fővárosban és közvetlen környezetében eltűnőben vannak.
A mai tinédzserkorúak könnyen alkalmazkodnak, otthon érzik magukat a világban, nem szeretik a kötöttségeket. Bár fontos alapot jelent számukra az otthonról hozott minta, korosztályuk, a barátok véleménye felülírja az otthonról hozottakat. Ezért van szükségük óvatos terelgetésre, hiszen könnyen elkallódnak, sokkal több csábításnak kell ellenállniuk. Az irányítást nehezen fogadják el, hiszen jól tudják, sok tekintetben tájékozottabbak, mint a szüleik.
Egy biztos: okosak, szépek, tehetségesek, övék a jövő. S ha most még nem is látják be, hogy a kérések, tiltások nem ellenük irányulnak, hanem értük vannak, eljön az idő, amikor ők mondják gyermekeiknek, unokáiknak: bezzeg az én időmben!
Kavisánszki Mária
hajdani tinédzser,
édesanya,
és már nagymama
