Brondics Péter

Brondics Péter a kezdetektől tagja a cukorbetegek futsalválogatottjának, tehát van már aranyérme 2013-ból, de az ezüstök után hajt az újabb bajnoki címre is. Sokszor hátráltatták a sérülések, de az évenkénti kontinenstornán mindig nagyon odateszi magát.

Rengeteg sérülésed volt az elmúlt években. Most milyen állapotban vagy?

Igen, sajnos rengeteg sérülésem volt az elmúlt években, de úgy érzem, jelen pillanatban jó állapotban vagyok, és sikerül sérülésmentesen letudnom az Európa-bajnokságot.

Te is tagja vagy annak a három játékosnak, aki az eddigi összes Eb-n játszott. Melyik évben volt a legerősebb a magyar válogatott?

Minden évben erősek voltunk! A 2017-es döntőben játszottunk a legjobban, de akkor a horvátok hosszabbításban 6–5-re győztek ellenünk, és ők szerezték az aranyérmet.

Te melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb az eddigi Eb-k alapján?

Mindegyik teljesítményemre büszke vagyok az eddigi évekből, de a játékom szerintem 2017-ben, a bukaresti kontinensbajnokságon volt a legjobb.

A terveid alapján a sportnak vagy a civil életednek szánsz nagyobb szerepet a következő években?

Nagyon szeretek sportolni, focizni, mégis úgy gondolom, hogy a civil életben munkával lehet előrébb jutni!

A rövidebb felkészülési idő mellett milyen eredményt vársz a csapattól Pozsonyban?

Ez a csapat már évek óta csapat. Számít a felkészülés, de a társakkal a cél mindig közös!

Czernai Gábor

Czernai Gábor egy sérülés miatt idén nem tarthat a cukorbetegek futsalválogatottjával a pozsonyi Európa-bajnokságra. A 2013-as, magyar aranyéremmel zárult kontinenstorna gólkirálya és egyben legjobb játékosa akkor sem lenne csalódott, ha idén nem jönne össze a döntő, mert biztos benne, hogy a társak mindent kiadnak magukból.

Mikor ismétled meg a 2013-as teljesítményedet, amikor gólkirály és a torna legjobb játékosa lettél?

Minden vágyam az, hogy ez újra teljesüljön, viszont ebben az évben sajnos nem tarthatok a csapattal sérülés miatt.

A mindennapok során mekkora szerepet kap az életedben a sport? Hogyan tudod összeegyeztetni a civil életeddel?

Kell a sport az egészség megőrzése érdekében. A foci iránti éhségérzetemet is csak a focival lehet csillapítani. Nehéz összeegyeztetni, majdhogynem lehetetlen, de sikerül.

Az eddigi tornák alapján kiket raknál be a magyar „álomcsapatba”?

Az összeállítást mindig a Mester határozza meg, véleményem szerint mindegy, ki van a pályán. Mindenki egy családként, csapatként küzd a győzelemért, és csak ez számít.

Sorozatban négy ezüst nagyon szép eredmény, de gondolom, már te is többre vágysz. Mi hiányzik még a második aranyhoz?

Mindenki az arany megszerzésére hajt. A fociban nem csak az számít ki a jobb, gólra játsszák, sokszor a szerencse hiányzik.

Csalódás lenne számodra, ha a magyar csapat nem kerülne be a döntőbe idén?

Nem csalódnék, mert száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a csapattársaim minden erejükkel az aranyért fognak küzdeni. Bárhogyan alakul, én büszke leszek rájuk. Örülök, hogy ilyen barátaim, csapattársaim vannak!

Földvári Dániel

Földvári Dániel csapatkapitányként a hatodik Európa-bajnokságára készül a cukorbetegek futsalválogatottjában. Tudja, hogy most már inkább a rutin és az érett gondolkodás az erőssége, nem a gyorsasága. Az ezüstszériából elege van, de létezik valami, ami még az aranyéremnél is fontosabb a számára.

Csapatkapitányként a hatodik Eb-nek vágsz neki. Hogyan tudsz lépést tartani az újakkal és a fiatalabbakkal?

Ha félig viccesen, de annál rövidebben szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám sehogy. Természetesen közel a negyvenhez nem én nyerem a futóversenyeket, de talán a rutin, a pályán való érettebb gondolkodás hoz annyit, hogy bizonyos részfeladatokban még segítségére legyek a csapatnak. Emellett nem elhanyagolható feladat, hogy hidat képezzek a csapat és a mester között. Azt hiszem, ez elég jól működik.

Idén a felkészülésre rövidebb időt kaptatok. Ezt hogyan tudjátok ellensúlyozni?

Szerencsére összeszokott társaság a miénk, az újonnan csatlakozók pedig villámgyorsan beépültek a közösségbe. Tehetséges, a munkára fogékony játékosokról van szó, így biztos vagyok benne, hogy idén sem vallunk majd szégyent az Európa-bajnokságon. Persze jó lett volna még néhány edzésnap, de hiszek abban, hogy a hátralévő tréningek és a néhány napos edzőtáborozás megfelelően felkészít bennünket az előttünk álló feladatokra. Hevesi Tamás mindig tiszta lelkiismerettel engedhetett fel minket a pályára, nem lesz ez másként idén sem.

A magyar válogatott mindig döntőbe került az eddigi Eb-tornákon. Az első aranyérme után négy ezüst jött. Csalódott lennél egy újabb második hellyel?

Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Minden évben fináléba kerülni, szerénytelenül mondhatom, hihetetlen teljesítmény. Előfordult, hogy az előző évek bajnokai a legjobb négy közé sem tudták beverekedni magukat a következő tornán. Mondhatom, hogy Magyarország neve egybeforrt az állandó topminőséggel az Eb-ken. Ennek ellenére sohasem boldog az a csapat, amelyik vereséggel zár egy tornát. Szóval nem kérek az újabb ezüstből. Ha leszünk annyira erősek, hogy eljutunk a fináléig, ott át kell lépnünk a korlátainkon, és haza kell hoznunk a várva várt aranyérmet.

Pályafutásod során sokféle bajnokságban szerepeltél. Hova helyeznéd el a cukorbetegek évenkénti tornáját? Mennyire erős a többi bajnoksághoz képest?

A futsal teljesen más, mint a nagypályás labdarúgás, így sok értelme nincs az azzal való összehasonlításnak. Én azt mondom, hogy a magyar cukorbetegek futsalválogatottja élcsapat lenne a hazai NB II-ben, és ha együtt tudnánk dolgozni nap mint nap, akkor a legfelső osztályban sem vallanánk szégyent. Az Európa-bajnokságon szinte minden válogatottban van olyan futballista, aki a hazai futsal élvonalában is megállná a helyét. Az erőviszonyok hihetetlenül kiegyenlítettek, legalább 8-10 csapat pályázik reális eséllyel a végső győzelemre.

Csapatkapitányként mit üzennél az új kerettagoknak?

Azt, hogy meg fogják látni, életük egyik legjobb közösségébe kerültek. Jöhet győzelem vagy vereség, a mi csapatunk akkor is összetart, mert igaz barátság fogja egységbe. A legnagyobb erőnk az, hogy mindent megteszünk egymásért a pályán és sokszor azon kívül is. Belegondolva, ez az a dolog, amit nem cserélnék el semennyi aranyéremre.

Gremsperger Márton

Testvérpár még nem játszott a magyar cukorbetegek futsalválogatottjában, de az idei Európa-bajnokságon Pozsonyban ez majdnem összejött. A remek képességű kapus, Gremsperger Gábor ezúttal hiányzik a csapatból, de öccse, Márton első alkalommal helyet kapott a Hevesi Tamás irányította együttesben.

A bátyád tagja volt a 2015-ben ezüstérmes csapatnak. Mit mesélt neked a cukorbetegek Eb-jéről?

Elmondta, hogy a hangulat nagyon jó csapaton belül, és hogy a kolozsvári Európa-bajnokság is remek torna volt. És elmesélte, hogy milyen szép gólt lőtt a románok elleni döntőben.

Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad a válogatón?

Mert szeretek futsalozni, és szerettem volna átélni én is azt, amit a testvérem mesélt. Reméltem, hogy akár egy csapatban is játszhatunk, de ez sajnos most nem jött össze. Talán majd jövőre.

Milyenek az első tapasztalataid a társakról és az edzőről?

Csak pozitív dolgokat tudok mondani. A hangulat a csapaton belül remek, a társaság nagyon jó és humorban sincs hiány.

Mennyire nehezíti meg az életedet a cukorbetegség?

Nem nagyon, mivel már megtanultam együtt élni ezzel az állapottal.

Mit vársz a pozsonyi tornától?

Azt várom, hogy élvezetes meccseket játsszunk, és remélem, hogy majd én is sokat lehetek a pályán. Persze szeretném, hogy jó eredményt érjünk el.

Jacsmanik Attila

Jacsmanik Attila 2016-ban csatlakozott a cukorbetegek futsalválogatottjához, így két ezüstje van az Európa-bajnokságokról. A futsal mellett nagypályán is remekül érzi magát, Pozsonyból pedig aranyéremmel szeretne hazatérni.

Döntőben kikapni nyilván nem olyan jó, de a 2016-os vagy a 2017-es ezüst a szebb emlék a számodra?

Nem kellemes egyik sem, de ha választanom kéne, akkor a 2016-os, szarajevói tornát mondanám, hiszen az volt az első ilyen tornám, és óriási élmény volt újoncként játszani.

Nagypályán is játszol. Melyik változat az erősséged és miért?

Erre így nehéz válaszolni, hiszen még fiatal vagyok, és mind a kettőben nagyon sokat kell még fejlődnöm. Remélem egy-két év, és magabiztosabban tudok válaszolni erre a kérdésre.

Cukorbetegséged mennyire gátol a mindennapi életben és a sportolásban?

Semennyire szerencsére, nagyon sok segítséget kaptam korábban és most is.

Van olyan játékos a futsalvilágban vagy nagypályán, akit a példaképednek tartasz?

Brondics Péter. Viccen kívül, nagyon sok jó játékos van, akire felnézek, ezért nehéz kiemelni bárkit is.

Mire számítasz a szlovákiai Eb-n?

Természetesen, ahogy tavaly is, győzelemmel szeretnék hazatérni, és nagyon bízom benne, hogy idén végre sikerülhet minden nehézség ellenére!

Kanalas László

Kanalas László a 2016-os, szarajevói Európa-bajnokság óta tagja a cukorbetegek futsalválogatottjának. Elmondta, hogy miért nehezebb évről évre hozni az eredményeket, és hogy mi az, ami előnyt jelenthet a riválisokkal szemben.

Melyik a kedvenc gólod, amit a cukorbetegek válogatottjában szereztél?

Nehéz lenne egy gólt is kiemelni, mivel számomra sokkal fontosabb a csapat sikere. Nagy öröm, mikor góllal, gólokkal járulhatok hozzá a győzelemhez, de mindig az a legfontosabb, hogy jól szerepeljünk, és a kiváló hangulat megmaradjon.

Mi a legjobb emléked, ami a cukorbeteg-válogatotthoz kötődik, de nem a futsalról szól?

Szerencsére olyan ez a közösség, hogy a pályán kívül is könnyedén megtaláljuk a közös hangot, és ezért van úgy, hogy a szabadidőnket is együtt töltjük. Legkedvesebb emlékem talán a boszniai túra. Akkor ismertem meg csapattársaimat, és fogadtak be a közösségbe.

Kitől tanultál a legtöbbet a cukorbetegek válogatottjában?

A csapat magja régóta együtt van, ezért rendkívül jól ismerjük egymást, és ez a futsalban óriási előnyt jelenthet. Az eddig eltöltött három év alatt rengeteget tanultam – akárcsak a csapat –, legfőképp Hevesi Tamás mestertől, illetve Földvári Danitól, válogatottunk legrutinosabb tagjától.

Mit vársz a szlovákiai tornától?

A felkészülésünk vegyesen sikerült. Kevesebb volt az összetartás, mint az elmúlt években, viszont így sokkal intenzívebbek voltak az edzéseink. Azt gondolom, hogy megfelelően felkészültünk a kontinensviadalra, és már mindenki nagyon várja a rajtot. A torna évről évre erősödik, ezért nekünk is egyre nehezebb dolgunk van. Célunk természetesen az Európa-bajnokság megnyerése, de ehhez hosszú út áll előttünk.

Méreg Máté

A 18 éves Méreg Máténak nem lesz könnyű dolga a cukorbetegek futsal-Európa-bajnokságán, hiszen újoncként csatlakozik az arany- és négyszeres ezüstérmes sikercsapathoz, amely ezúttal Pozsonyban küzd a kontinensbajnoki címért.

Már szerepeltél cukorbetegek számára kiírt sporteseményen, a Diabétesz Junior Kupán. Mit kell tudni erről a szereplésről?

Ezt a kispályás focitornát 2014-ben rendezték meg a hollandiai Arnhemben. A csapat az eddigi legjobb eredményt érte el, a negyedik helyen végzett a 16 európai együttes közül. Nagyon élveztem, szívesen gondolok vissza a csapattársaimra, az edzőmre, az egészségügyi személyzet tagjaira, akik segítettek, hogy minden meccsre a legjobban készüljünk fel.

2005 óta vagy cukorbeteg. Ez mennyire változtatta meg az életedet?

Őszintén megvallva, nagyobb felelősség hárult rám, de ebben nagyon sokan segítettek. Köztük édesanyám és Dr. Körner Anna, aki azóta is kezelőorvosom, ami nagy megkönnyebbülést jelent számomra. Két éve váltottam inzulinpumpára és szöveti cukormérő szenzorra, ami nagyban megkönnyíti az életemet az utóbbi időkben.

Jelenleg milyen terveid vannak? A sportból szeretnél majd megélni, vagy civilként építed fel az életedet?

Igazából mindkét vonalon el tudom képzelni a jövőmet, a tanulás mellett nagy szerepet játszik a sport is, de hát ahogy hozza a jövő.

Mik az első tapasztalataid a cukorbetegek futsalválogatottjáról?

Újoncként próbálom felvenni a futsal stílusát, gyorsaságát Hevesi Tamás irányításával. Nagyon más a nagypályás foci a futsalhoz képest. Csapattársaimtól sok támogatást kapok, segítjük és motiváljuk egymást mindenben.

Mit vársz a pozsonyi Eb-től?

Reméljük, most sikerül a jeget megtörni, és megszerezzük az első helyet az Eb-n!

Nagy Roland

Az ellenfelek már megtanulhatták, hogy ha Nagy Roland lövésre lendíti a lábát, akkor nem árt jobban odafigyelni. A cukorbetegek futsalválogatottjának egyik kulcsembere, aki elmondta, hogy a csapat tagjai nem csak a torna ideje alatt értik meg remekül egymást.

A lövőerőd még mindig a régi?

Erről talán Tövisháti Tamás kapusunk tudna mesélni, hogy a lövőerőmet megtartottam vagy sem, de remélem, hogy igen, és esetleg még fejlődött is, de legfontosabb, hogy gól legyen belőle. A legkisebb gól is ugyanannyit ér.

Rengeteg szép gólt rúgtál a cukorbetegek Eb-tornáin. Melyik a kedvenced?

Válogatott mezben minden gól szenzációs érzés, mindegyikre szívesen emlékszem vissza, de talán számomra a legemlékezetesebb, amit 2015-ben Bosznia-Hercegovina ellen szereztem Kolozsváron az elődöntőben.

Hogyan néz ki a kedvenc cseled?

Rengeteg jó és hasznos csel van, amit én szeretek vagy tudok. A futsal alapja, a rengeteg beindulásos testcsel, forgások. Akkor tud a csapat helyzetbe kerülni, ha az „egy az egy elleni” párharcokat meg tudjuk nyerni, és ezáltal létszámfölényt tud kialakítani a csapat. Nekem személy szerint az egyik kedvenc cselem a lövőcsel.

Mit vársz a szlovákiai tornától?

Idén sem lesz egyszerűbb a helyzet, mint az elmúlt években, hiszen egyre magasabb színvonalú a torna, egyre több a jó játékos, taktikailag jól felkészültek a csapatok. Bővült a mezőny, idén már 17 ország vesz részt az Európa-bajnokságon. Mi mindent megteszünk azért, hogy ismét kiemelkedő eredményt érjünk el.

Miért jó Hevesi Tamás csapatához tartozni?

Hogy miért jó? Mert ez a társaság nem csak egy csapat, hanem egy kis család, igazi baráti társaság, és ez nem csak a Diaeuro ideje alatt jellemez minket. Ezt Tamásnak köszönhetjük, aki mind szakmailag, mind emberileg, mind csapatépítésben kiemelkedő munkát végez! Én is nagyon sokat köszönhetek neki, sokat tanulok tőle. Remélem, sokat dolgozunk még együtt, és sokat teszünk a labdarúgásért.

Pinczés Balázs

Pinczés Balázs a cukorbetegek futsalválogatottjának egyik legnagyobb erőssége. Az elmúlt évadban a hazai futsalelit klasszisai ellen mutathatta meg képességeit a Bőny csapatában. Szintén tagja a „négyezüstös” gárdának, és akármennyire is áhítozik az aranyra, büszke az eddig elért eredményekre.

Továbbra is futsalozol a Bőny csapatában. A cukorbetegség jelentett valamilyen hátrányt az elmúlt szezonban?

Nem éreztem semmilyen hátrányt a cukorbetegség miatt, próbálok mindig odafigyelni rá, így az értékek is megfelelőek, és nem hátráltat a jó teljesítményben.

Miben különbözik egy edzés a Bőnynél és Hevesi Tamásnál?

Szerintem Hevesi Tamásnak ebből a szempontból nehezebb feladata van, egyrészt sokkal kevesebb ideje van felkészíteni minket egy rangos eseményre, másrészt van olyan játékos, aki szinte csak akkor találkozik a futsallal, amikor együtt készülünk. A Bőnynél viszont hetente több alkalommal is tudunk edzeni szinte egész évben, nyilván könnyebb új taktikai elemeket tanulni és gyakorolni.

Az új kerettagokról mi a véleményed?

Jó mentalitású, tehetséges fiatalokról van szó, akik akár hosszú távon alapemberek lehetnek a válogatottban. Kevés idejük volt beilleszkedni és megismerni a csapatot, de az edzőtábor remek alkalmat kínált erre. Az első meccsen átesnek majd a tűzkeresztségen, utána az izgalmat elnyomja a jó teljesítményük.

Az eddigi tornák közül melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?

Mindegyik emlékezetes más-más szempontból. A füredi tornán nagy élmény volt hazai közönség előtt játszani, és a döntőben góllal segíteni a csapatot. Ennek ellenére a 2016-os, szarajevói Eb a legemlékezetesebb számomra. Minden meccsen tudtam gólt, gólokat szerezni, és a társak kiszolgálásával sem maradtam adós. Az eddigi kontinensviadalok közül a magyar válogatott itt játszotta a legjobb meccsét, amikor az ukránokat sikerült legyőzni 4–3-ra.

2014 óta játszol a cukorbetegek futsalválogatottjában, tehát neked is négy ezüstöd van. Nincs még ebből „eleged”? Mi hiányzik még az aranyhoz?

Ez egy nagyon jó kérdés. A döntők után mindig mondjuk, elegünk van az ezüstből, már elég volt a vesztes döntőkből. Viszont ha már eltelt jó néhány hét, és visszagondolunk rá, akkor szép emlék, és büszkék vagyunk a teljesítményünkre! Őszintén megmondva, nem tudom, mi hiányzik ahhoz, hogy az utolsó meccset is sikerrel vegyük. Minden döntő más volt, a forgatókönyv nem ugyanaz, így sajnos mindig más ok, okok miatt nem sikerült. Egyedül a tavalyi döntőre mondtuk, hogy a horvát csapat jobb volt nálunk. A többi döntőben jobban futballoztunk az ellenfeleinknél, de egy apróság mindig hiányzott. Ami pedig a pozsonyi tornát illeti: hajrá, Magyarország!

Pápa Sándor

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Mindössze két és fél éves voltam, amikor cukorbeteg lettem. Annak idején a kezelőorvosom mondta, hogy a mozgás jót tesz a cukromnak. És ezért rendszeresen sportolok.

Tavasszal az Ibrány nagypályás csapatába igazoltál, és rögtön bajnok lettél. Ez a legnagyobb sikered eddigi pályafutásod során?

Ezen kívül Méreg Máté mellett én is tagja voltam 2014-ben annak a válogatottnak, amely Hollandiában a negyedik helyen végzett a Diabétesz Junior kupán.

Milyen kép alakult ki benned a cukorbetegek futsalválogatottjáról az első edzések után?

Először is, nagyon örültem neki, hogy meghívást kaptam erre a válogatóra. Másodszor a csapattársaim jó fejek, a srácok hamar befogadtak a csapatba!

Hevesi Tamás milyen edzéseket tart?

Nagyon jól felépített edzéseken vehetek részt. Látszik, hogy technikailag és taktikailag is megfelelően felkészít minket a leendő megmérettetésekre.

Mit vársz a pozsonyi Eb-től?

Remélem, hogy kiemelkedő helyen végzünk!

Tövisháti Tamás

A cukorbetegek labdarúgó-válogatottjának kapusa, Tövisháti Tamás 2014 óta stabil tagja a Hevesi Tamás vezette válogatottnak. Rendre kiemelkedő teljesítményt nyújt, ráadásul immáron második éve egyedüli kapusként tagja a keretnek, ami nem ideális. Négy ezüst után tényleg „járna” neki az arany Pozsonyban.

Ki a legjobb játékos, aki ellen valaha játszottál a cukorbetegek Eb-jén?

Rengeteg ügyes játékossal találkoztam az Eb-k történetében, kiemelni közülük senkit sem szeretnék, de a magyar csapat támadóival nem szívesen találnám szemben magam.

Eddig négy ezüstöt szereztél a csapattal. Hogyan élted meg ezeket?

Sosem jó érzés elveszíteni egy döntőt, pláne zsinórban négyet, remélem idén változni fog.

Mennyit fejlődött a válogatott a 2014-es bemutatkozásod óta?

Rengeteget. Össze sem lehet hasonlítani a két csapatot, a keret a tagok személyében nem változott sokat, viszont sokan kezdtek el futsalozni. Az összetartások eredménye, Tamás munkája abszolút visszaköszön. Idén szerintem több új tagja lesz a keretnek, mint az elmúlt években, de úgy gondolom, erősödünk velük.

Továbbra is egyedüli kapus vagy a keretben. Fizikailag vagy szellemileg nehezebb ezt kezelni? Okozhat-e egyáltalán nehézséget?

Tavaly ugyanez volt, nem egy ideális helyzet. Jó lenne, ha lenne mellettem egy másik kapus, kapusedző is tudna foglalkozni velünk. Ettől függetlenül ugyanúgy készülök, mint tavaly, és próbálom kihozni a maximumot magamból.

Mit vársz a pozsonyi tornától?

Minden évben úgy vágunk neki, hogy jó lenne végre aranyéremmel hazatérni. Idén nehézkesen indult a felkészülés, kevesebb összetartással tudunk készülni az idő rövidsége miatt. Ha keményen dolgozunk idén is, akkor biztosan meglesz az eredménye.