Brondics Péter

A kezdetektől tagja vagy a cukorbeteg futsalválogatottnak. Milyen a mostani csapat?

Igen, szerencsére elmondhatom magamról, hogy már az elejétől ott voltam, amire nagyon büszke vagyok. A csapat minden évben jól szerepelt és sikeres volt, idén csatlakozott ehhez a szűk „családhoz” egy új ember, aki még egy kis plusztöltetet tud adni a csapatnak. Minden évben fejlődünk, és egyre jobban összekovácsolódunk.

Melyik poszton érzed magad a legjobban a pályán? Eddig mindig elöl játszottál.

Úgy gondolom, elöl vagyok a leghatékonyabb, a támadásokban jobban ki tudom venni a részem. Legjobban? Nem is kérdés, szélsőként érzem magam, mert ott lendületesen lehet az ellenfél kapujára törni.

Mi a csapat legnagyobb erénye és mi az, amin van még mit javítani?

A kohéziónk továbbra is a legnagyobb erényünk, ami a pályán és pályán kívül is érezhető. A mindenki egyért, egy mindenkiért elv alapján lépünk a pályára. Jól felépített edzésekben van részünk, és az ott tanultakat el is várja tőlünk az edzőnk, Hevesi Tamás. Javítani való mindig volt, van és lesz is! Ezeket próbáljuk megoldani és újra átvenni, kiküszöbölni a hibákat. Öt éve fejlődünk, együtt vagyunk és mindent megteszünk az aranyért.

Rengeteg sérüléssel bajlódtál az elmúlt évben, most milyen állapotban vagy?

Sajnos sérülékeny játékos vagyok. Ez egy nehéz év volt ilyen szempontból, de voltak már ezeknél rosszabb sérüléseim is. Szerencsére a mostaniak nem komolyak, és próbáltam még jobban figyelni az egészségemre és mindent megtenni a felépülés érdekében. Most jól érzem magam, és remélhetőleg végig százszázalékosan tudom segíteni a csapatot. A torna ideje alatt, július 16-tól 23-ig nem szeretnék semmit sem érezni, csak a csapat erejét és küzdését!

Az eddigi tornákról mi a legszebb emléked?

Az arany! Legszebb emlék a Zadarban megnyert Európa-bajnokság döntője volt. Minden év egy élmény ezekkel az emberekkel egy csapatban küzdeni, amihez a szurkolók is rengeteget hozzáadnak.

A magyar válogatott, amióta elindul a DiaEurón, mindig eljutott a döntőig. Most mennyi esélyt látsz erre?

A mezőny évről évre erősödik és jobb. Véleményem szerint az előző években mindig megvolt az esélyünk, hogy eljussunk a döntőbe. Szerencsére ez eddig mindig sikerült. Idén is teljes erőbedobással ezen fogunk dolgozni. Az esélyünk megvan, csak élnünk kell a lehetőséggel.

Czernai Gábor

A magyar válogatott legelső Dia Euro-tornáján a bajnoki cím mellett te lettél a gólkirály és a legjobb játékos is. Meg tudod ismételni ezt idén?

Minden erőmmel azon leszek, de a legfontosabb az aranyérem megszerzése.

Milyenek az új társak? Mennyire nehéz bekerülni a keretbe egy régi és egy új tagnak?

Mindenképpen erősödtünk. Nagyon nehéz bekerülni a keretbe, minden évben fejlődni kell, mert minden csapat évről évre erősödik.

Magától értetődő volt, hogy idén is vállalod a felkészülést?

Igen, szeretek ezekkel a fiúkkal együtt focizni, nagyon jó barátságok alakultak ki. A legfontosabb az, hogy válogatottmezben játsszak, és megmutassam, hogy mit is jelent ez a sportág nekem, és a magyar focit ne írja le egyik nemzet se.

Kik lehetnek idén a legnagyobb ellenfelek?

Minden évben változnak a csapatok, fejlődnek, erősödnek. Ha tippelnem kellene, akkor Bosznia vagy Horvátország.

Hogyan képzeled el a jövődet a sportpályán és az életben?

A sportban nem tudom még, hogy hogyan alakul a jövő, várom az ajánlatokat. A magánéletben pedig majd mutatja a sors, hogy mi a helyes út, és azt fogom követni.

Földvári Dániel

Csapatkapitányként hogyan írnád le a feladatkörödet? Mi benne a legnehezebb és a legkönnyebb?

Nem feladatként élem meg a posztomat, hanem megtiszteltetésként. Örülök, hogy Hevesi mester és a társak is bíznak bennem annyira, hogy egyfajta hidat képezhetek a szakmai stáb és a játékosok között. Tamás átbeszél velem jónéhány kérdést, a társaim pedig egyfajta pótapaként tekintenek rám a szó jó értelmében. Nehéz nincs semmi a csapatkapitányságban. Gondom akkor lehetne, ha hiányozna a csapattársaimból az a fajta győzni akarás, ami elengedhetetlen a sikereinkhez. A cukorbetegek futsalválogatottjának öltözői közössége az egyik legjobb, amivel valaha találkoztam.

Ha össze kellene hasonlítanod a 2013-ban bajnok keretet a mostanival, akkor mik a legnagyobb különbségek?

A DiaEurón évről évre egyre komolyabb a színvonal. Az Európa-bajnok 2013-as csapat nem biztos, hogy napjainkban éremért küzdhetne, de örök igazság, hogy mindig adott körülmények között kell a legjobbnak lenni. 2013-ban nem volt nálunk jobb a kontinensen, ez a lényeg. Remélem a 2017-es évre is így emlékezhetünk majd vissza.

Idén is a románok lehetnek a legnagyobb ellenfelek, vagy a tavaly a címet némi hátszéllel megszerző Bosznia-Hercegovina?

Idén 7-8 csapat is versenyben lehet az Európa-bajnoki címért. Nekünk nem kell félni senkitől, tartsanak tőlünk a riválisok, hiszen az eredményeink önmagukért beszélnek.

A futsal és a labdarúgás mellett több helyen is dolgozol. Hogyan tudod összeegyeztetni a mostani felkészülést a mindennapok feladataival?

Talán ez a legnehezebb feladat, de ezért a közösségért érdemes áldozatokat hozni.

Mit mondanál azoknak, akik a jövőben fontolgatják a jelentkezést a magyar keretbe, hogy miért jó jönni ebbe a csapatba?

Nem csak üres frázis, hogy remek kollektíva a miénk. Nem véletlen, hogy néhány idősebb játékos, aki mára kiszorult a szűk keretből, segítőként továbbra is mellettünk maradt. Ami még fontos, minket nem a betegség, hanem a futball szeretete és a barátság köt össze.

Gergely Balázs

Miért jelentkeztél a válogató felmérőre és edzésekre?

Igazából már tavaly szerettem volna jelentkezni a csapatba, viszont akkor még nem töltöttem be a 18-at, gondoltam, várok még egy évet, hiszen amúgy is kritérium volt a minimum 18-as életkor.

Mik az eddigi tapasztalataid a cukorbeteg futsalválogatottról? Milyenek a társak és Hevesi Tamás edző?

Mind a csapatról, mind a stábról el lehet mondani szerintem, hogy egy nagyon összetartó, segítőkész társaság. Szinte mindig jó a hangulat a csapatnál, és amikor komolynak kell lenni, akkor mindenki odateszi magát. Természetesen mindez az edzőnkre is vonatkozik. Sokszor kemények és szigorúak az edzések, de úgy gondolom, fegyelem nélkül nem lehet egy csapatot irányítani.

Mit sportoltál eddig? Milyen sikereket értél el, és ezek közül mit tartasz a legjobb eredményednek?

Régebben kosaraztam és kézilabdáztam is, de világéletemben imádtam focizni, így hát a futball kapta a nagyobb hangsúlyt. A három sport közül leginkább futballban értem el a legtöbb eredményt, amelyek közül talán az U19-es Pest megyei bajnoki címet emelném ki.

Ha jól tudom, két éve vagy cukorbeteg. Mennyire változtatta meg ez a mindennapjaidat?

Igen, most leszek lassan három éve cukorbeteg. Tulajdonképpen nekem az elején volt nehéz hozzászokni ehhez az állapothoz, a folyamatos cukormérések, szúrások, szénhidrát-számolások stb.... De mint nagyjából az életben mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni egy idő után, aztán már csak azt veszed észre, hogy rutinból csinálsz mindent. Változásról pedig nem nagyon beszélnék, hiszen ugyanúgy végzem a feladataimat, dolgaimat, mint a cukorbetegségem előtt.

Mivel szeretsz vagy szeretnél foglalkozni civilként az életben?

A sport mellett mindig is érdekeltek a számítógépek, ezért is szeretném az informatika világa felé venni majd az irányt.

Jacsmanik Attila

Azon kevesek közé tartozol, akik magyarként már szereztek gólt egy Eb-döntőben, 2016-ban. Hogyan emlékszel vissza a szarajevói tornára?

Igen, hát sajnálatos módon nem igazán tudtam abban a pillanatban arra koncentrálni, hogy gólt lőttem, hiszen hátrányban voltunk, de így utólag számomra hihetetlen élmény volt az egész torna újoncként, és fantasztikus érzés volt egy Európa-bajnoki döntőben játszani és gólt szerezni.

Idén mit vársz magadtól és a csapattól?

A csapattól nincsenek nagy elvárásaim, meg akarjuk nyerni a kontinenstornát, egyértelműen a győzelemért megyünk Bukarestbe. Magammal szemben nem szoktam elvárásokat kitűzni, élvezni szeretném az egész tornát és annak minden pályán töltött percét.

Ki a sportolói példaképed? Miért?

Nincsen sportolói példaképem, de ha választanom kéne, akkor Édesapám lenne, hiszen a történetei alapján egy Bundesliga/La liga szintű játékos volt, és bárhol bevethető volt a pályán. És kedvelem Zinédine Zidane-t is. Utánozhatatlan játékstílusával és eleganciájával azonnal kitűnt a tömegből, amikor megkapta a labdát, nagyon sokat kell még tanulnom és fejlődnöm, és rá is felnézek ezen a téren.

Igaz, hogy van egy különleges kutyád, amelyek jelzi a vércukorszinted változását? Leírnál egy ilyen esetet?

Igen, igaz, Zsömle két hónapos korában kezdte el jelezni a cukromat, és ameddig a kiképzést csináltuk, tökéletesen jelezte a cukrom. Nagyon nagy szerencsém van vele, hiszen egy hihetetlenül tehetséges kutyusról van szó. Sajnos abba kellett hagynom az effajta kiképzését, de mintha mi sem változott volna, tanulja tovább azokat a dolgokat, amelyek óriási segítséget jelentenek a mindennapokban bármelyik embernek. Megesett, hogy barátaimmal néztünk egy mérkőzést, ilyenkor mellettem feküdt. Félidőben levittem sétálni, hogy tudjunk mozogni. Amikor leértünk, abban a pillanatban elkezdett forogni és nyalakodni, és már szaladtam is fel megmérni a cukrom, amely 3,7 volt. Mondanom sem kell, mekkora jutalmat kapott.

Tavaly érettségiztél, és elmondtad, hogy testnevelő tanárnak és edzőnek készülsz. Hogyan haladsz ez irányban?

Azóta nagyon sok dolog közbejött a tanulás terén, de nem tettem le ezekről a tanulási célokról sem, jelenleg csak a labdarúgásra koncentrálok, de már idén jelentkezem egyetemre, hogy jövőre elkezdhessem a tanulmányaimat.

Kanalas László

Az elmúlt években komolyabb futsalos múltad volt. Játszol még?

Az elmúlt szezont az NB II-ben töltöttem, Nagykáta csapatában. Sajnos kevésbé volt sikeres ez az év, de egy nagyon összetartó csapathoz sikerült igazolnom. Jelenleg a válogatottal folytatjuk a felkészülést a júliusi Eb-re. Sajnos azt, hogy a következő szezonban hol fogok játszani, még nem tudom megmondani, mert még az átigazolási időszak elején vagyunk. Több lehetőségem is van, de nem akarom elkapkodni a döntést.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást az NB I-es futsalban?

Az NB I-ben eltöltött idő volt talán egyik legjobb időszakom, jól ment a csapatnak is és nekem is. Sok kihívással kellett megküzdeni, mivel a csapattársak között voltak korombeli fiatalok, válogatott játékosok, illetve sok tapasztalattal rendelkező játékosok is. Mindemellett a bajnokságban nagyon erős csapatokkal találkoztunk, és a rájátszás meccsein is bármi megtörténhetett. A legnagyobb kihívást azonban az jelentette, hogy folyamatos verseny volt a keretbe kerülésért.

Melyik nehezebb: bekerülni egy NB I-ben szereplő csapatba, vagy a cukorbetegek futsalválogatottjába?

Nehéz erre válaszolnom, mert a kettő között eltelt egy kis idő. Az biztos, hogy kevesebb cukorbeteg futsalozik, ezért kicsit könnyebb bekerülni, viszont ezért könnyebb összeszokni a csapattársakkal. Az NB I-es csapatoknál nagyobb létszámból lehet meríteni, és bekerülni is nehezebb.

Milyen eredménnyel lennél elégedett Bukarestben?

Egyelőre elég kevés információnk van a júliusi Eb-ről a szervezőktől. Én azt gondolom, hogy eddig is az egyik legerősebb csapatunk volt, és szerencsére a magja megmaradt. Aki pedig most csatlakozott hozzánk, az nagy erőssége lett a csapatnak, úgyhogy mindenképpen bizakodó vagyok. Szerintem mindenkinek nagy dicsőség lenne legyőzni minket, ezért kifejezetten nehéz meccsekre számítok. A cél mindenképpen a bajnokság megnyerése.

Kurucz Gábor

A kezdetektől tagja vagy a cukorbeteg futsalválogatottnak. Európa-bajnoki címet szereztél játékosként 2013-ban. Hogyan emlékszel vissza a horvátországi aranyra?

Zadar maga volta a csoda! Némi szerencsével (kétszer nyertünk büntetőkkel) sikerült megnyerni az Európa-bajnokságot, amíg élek, nem felejtem el… Köszönet az egész CSAPATNAK érte!

Azóta is a csapat mellett vagy. Mi a pontos feladatod?

Pontos feladat? Mindig, amire szükség van… Vizet viszek a srácoknak, labdát szedek edzésen, ha kell, akkor beszállok az edzésbe, mert mondjuk páratlanul vagyunk, Béki Janinak segítek bármiben, amire megkér stb…

Mindig a játékosok közvetlen közelében vagy. Általában hogyan készültök fel egy meccsre, és mi zajlik ilyenkor az öltözőben?

Az öltözői titkokat nem szeretném kibeszélni, maradjunk annyiban, hogy jó hangulatú, de fegyelmezett a meccsek előtti felkészülés…

Mekkora esélyt látsz rá, hogy három ezüst után idén ismét meglesz az arany? Reális cél? Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek?

Mekkora az esély??? A csapat felkészült, sajnos sérülések hátráltatták a munkánkat. A legnagyobb ellenfél idén is a román, horvát, bosnyák csapat lehet, de ott van még legalább négy válogatott, amely bárkit elkaphat. Arról nem is beszélve, hogy mindig vannak új, feltörekvő csapatok.

Nagy Roland

Híres vagy a lövőerődről. Mennyit gyakorlod a szabadrúgásokat?

Gyerekkorom óta szeretem a szabadrúgásokat, és ezért sokszor gyakoroltam edzés után, vagy csak egyedül kimentem a pályára. Mindenkinek meg kell találnia a saját technikáját, úgy érzem, hogy ez nekem sikerült, de gyakorlás nélkül nem fog működni. Szerencsére egyszer-egyszer sikerült betalálnom a mérkőzéseken is. Például a két évvel ezelőtti, portugálok elleni szabadrúgásgólomra nagyon nagy örömmel emlékszem vissza.

Gyerekeknek is oktatod a labdarúgást. Milyen edzőnek lenni? Mi a legjobb benne, és mi a legnagyobb nehézsége?

Mindig is úgy készültem, hogy egyszer majd edzőként fogok dolgozni, és ez el is kezdődött Karcagon öt évvel ezelőtt és azóta is folytatódik, de már Budapesten az Airnergy FC csapatánál.

Mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ha a megtanult gyakorlatokat viszontlátom a gyerekektől a mérkőzésen.

Nehéz feledat, mikor az edző tervez egy létszámmal, de sajnos betegség vagy egyéb elfoglaltság miatt kevesebben tudnak eljönni, de erre is fel kell készülni!

Negyedik éve vagy tagja a cukorbetegek keretének. Hogyan változott a csapat a 2014-es torna óta?

A játékoskeret csak egy-egy személyben változott, de mindig is nagyon összetartó és egymást segítő csapat voltunk, amit pályán és pályán kívül is megmutatunk. Taktikailag sokat léptünk előre, sok új szögletrúgás-, szabadrúgás-, oldalberúgás-variációt vettünk már át, de még előttünk áll egy edzőtábor, ahol tökéletesíteni tudjuk ezeket. Vagy új figurát gyakorlunk be, aminek kulcsfontosságú szerepe lehet egy szoros mérkőzésen!

Mit vársz a magyar csapattól a bukaresti tornán?

Mindig nehéz tervezni, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik csapat milyen irányba változott, de az előző évekhez hasonlóan egy fegyelmezet csapatjátékkal remélem, hogy fényesebbre cserélhetjük az eddigi ezüstérmünket.

Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek?

Minden évben változik a csapatok erőssége, játékoskerete, ezért úgy gondolom, hogy senki ellen nem mehetünk biztosra. Erős csapatnak tartom a horvátokat, oroszokat, ukránokat, bosnyákokat és persze a házigazda románokat is, de ne feledjük, érkezik a Hevesi Tamás által vezetett magyar csapat, amely a dobogó legfelső fokát tűztek ki célul!

Pinczés Balázs

Az NB I-ben szereplő Bőny SE tagja vagy. Mi a különbség az élvonalbeli futsal és a cukorbetegek mezőnye között?

Amíg a DiaEurón nem kimondott futsaljátékosok vannak, illetve kevés olyan játékos vesz részt ezen a tornán, aki futsalozik a hétköznapjaiban is, addig az élvonalbeli futsalnál természetesen vannak profi/félprofi játékosok, akik szinte minden nap ezzel foglalkoznak. Sokan vannak, akik ebből élnek, vagy munka mellett és/vagy a nagypályás labdarúgás mellett a futsallal is foglalkoznak. Az élvonalbeli futsalt összességében mind technikailag, mind taktikailag erősebb csapatok jellemzik, de érdekes is lenne, ha ez fordítva lenne.

Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a DiaEuro minden évben fejlődik. Egyre több csapat veszi komolyabban, egyre több csapatnál dolgozik olyan stáb, amelyben a tagok szakemberek a futsal világában. És egyre több kimondott futsaljátékos vesz részt a tornán.

Hogyan értékeled a Bőny szezonját?

Röviden azt lehet mondani, hogy sikeres szezont zártunk, ugyanis a célunkat elértük, amit szezon előtt fogalmaztunk meg, mégpedig hogy maradjunk bent az élvonalban. Ez végül sikerült!

Szezon közben több változáson ment keresztül a csapat. Volt jövés-menés edző- és játékosposzton is. Egész évben próbáltunk koncentrálni a rájátszásra, ugyanis ott úgymond új bajnokság kezdődik. Lódi Tamásnak is köszönhetően sikeres útra terelődött a csapat, és a rájátszásban komoly esélyünk volt, hogy osztályozó nélkül bent maradhassunk az NB I-ben, ami végül nem jött össze. De a lényeg, hogy az osztályózon sikerült kiharcolnunk a jövő évi bajnokságra is a tagságunkat!

Melyik csapat, illetve játékos volt a legkeményebb ellenfél?

Legnehezebb „játékos” edzésen a bemelegítésnél Lódi Tamás mesterünk volt, mert aki éppen bent volt cica, ő szinte biztos, hogy beleszaladt egy-egy köténybe.

Külön nem tudnék se játékost, se csapatot kiemelni. Megtisztelő és örök élmény volt például külföldi, profi játékosok ellen játszani.

Mennyivel nehezebb érvényesülni egy cukorbetegnek az NB I-ben?

Én személy szerint abszolút nem éreztem semmilyen hátrányát annak, hogy cukorbetegként kell teljesítenem a legmagasabb szinten. Szerintem nem befolyásoló tényező, vagyis inkább azt mondanám, hogy nem ez a legfőbb tényező. Ami miatt esetleg nem sikerül érvényesülni, annak minden bizonnyal más okai lehetnek, de nem fognám a cukorbetegségre.

A bukaresti mezőnyben mire lehet képes a magyar válogatott?

Hevesi Tamás kapitány személye jó garancia arra, hogy úgy utazhassunk ki idén is, hogy a csapat maximálisan felkészült és elszánt arra, hogy a lehető legjobb helyezéssel térjünk haza.

Az előző évek eredményei nem véletlenek, azokat a tornákat is komoly felkészülés és kemény munka előzte meg, amit idén is próbálunk véghez vinni. Bízom mindenkiben, mert a válogatott nem csak a 10 játékosból és a szövetségi kapitányból áll össze, hanem rajtunk kívül még rengetegen hozzátesznek a lehetőségeikhez képest, hogy idén is jól szerepeljünk. Nekünk pedig ezt a sok belénk fektetett munkát és energiát már csak vissza kell adni a pályán mutatott jó játékkal. Persze, ez nem lesz ilyen egyszerű, nagyon nehéz tornának nézünk elébe idén is, de még egyszer mondom, hogy azért utazunk ki, hogy a lehető legszebb helyezéssel térhessünk haza!

Purguly Edgár

Gyerekeket tanítasz focizni. Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A foci az életem, a gyerekeket pedig nagyon szeretem. Úgyhogy a legjobb az benne, hogy a munka az számomra nem munka! Valamint nagyon motivál a tény, hogy tehetséges, fegyelmezett, vagány, felkészült gyerkőcöket neveljek mind a futballpályára, mind a magánéletre.

Vannak még személyes ambícióid játékosként?

Nem célom már, hogy Bajnokok Ligája-játékos vagy akár csak NB I-es vagy NB II-es labdarúgó legyek, arra volt kb. 18 évem, hogy elérjem, nem sikerült. Ha edzek napi szinten, akkor az NB III engem nem tesz elégedetté húszas éveimben. Két-három éve elgondolkoztam, hogy csak a játékosélet, az NB III, és talán lehet majd valamikor feljebb. Vagy a gyerekek és a megyei foci. Az utóbbit választottam. Azt gondolom, hogy maximálisan jól döntöttem, hisz boldog vagyok. Viszont ezektől függetlenül, ha pályára lépek, MINDIG nyerni akarok, valamint a DiaEuro megnyerése még mindig nagyon motivál!

Hogyan foglalnád össze a cukorbeteg magyar válogatott elmúlt években nyújtott teljesítményét a DiaEurón? Számodra mi volt a legszebb pillanat?

Egyetlen csapat van, aki az elmúlt négy évben mindig döntőt tudott játszani, úgyhogy a kérdés első felére válaszolva, hogy hogyan tudnám jellemezni. Csak egy szóval: utánozhatatlan!

A második felére pedig: Mivel én eddig három Eb-n voltam jelen, és mind a három alkalommal a 2. helyet szereztük meg, így nehéz kiemelni pillanatot, de talán a 2014-es balatonfüredi teljes Eb volt az (leszámítva a döntőt).

Megérdemelték a bosnyákok a szarajevói Eb-n szerzett győzelmet?

Felhozhatom, hogy az utolsó fél percben az egész csarnok látta, hogy szabálytalan a hazai játékos ellenem a büntetőterületen belül, csak a bíró nem látta...

Ez van, hibázott, mint ahogy mi is, hisz nagyon sok helyzetet elpuskáztunk, személy szerint én is egy óriásit. Rövidre fordítva, ők rúgtak kettőt, mi pedig egyet, így megérdemelték!

Mire mehet a magyar csapat Bukarestben?

Ugyanúgy, mint ahogy eddig is, jó esélyünk van az Eb megnyerésére még akkor is, ha évről évre egyre erősebb a mezőny.

Saláta Domonkos

Már többször is jelentkeztél a DiaEuróra készülő magyar válogatottba, de csak idén jöttél el először. Miért maradtál eddig távol, és most mi döntött, hogy nekivágj a felkészülésnek?

Ez így igaz, az előző években is jelentkeztem, eddig azonban nem tudtam összeegyeztetni a mindennapi teendőimmel. Idén néhány héttel később kezdődött a válogatott felkészülése. Nekem pedig ez a kis „csúszás” tette lehetővé, hogy ez alkalommal egyáltalán a csapatválogató eseményen részt tudjak venni, és nekivághassak a felkészülésnek.

Kézilabdázol is a Kazincbarcikában. Melyik a fő sportágad? A jövőben melyikre koncentrálsz jobban?

Igen, versenyszerűen kézilabdázom. Gyermekkoromban futballoztam is, ezért nem szeretném leszögezni, hogy melyik a fő sportágam. Az biztos, hogy nyitott vagyok az új lehetőségekre. A koncentrálást tekintve pedig, most a sikeres felkészülés és az Európa-bajnokság a legfontosabb.

Mit tartasz pályafutásod eddigi legjobb eredményének?

Nem is kérdéses. A válogatott keretbe való bejutásomat tartom a legjobb eredményemnek. Ez egy kiváló játékosokból álló csapat, melynek most én is része lettem.

Milyennek ismerted meg a társakat és Hevesi Tamás edzőt a felkészülés során?

Csakis pozitív véleményt tudok mondani róluk. Minden helyzetből a maximálisat hozzák ki, a Mester pedig ezt meg is követeli, és ez így van rendjén. Közösek a célok, egymásért küzdünk. Ez a mi erősségünk. Jó érzés egy ilyen csapathoz tartozni.

Ki a példaképed kézilabdázóként és labdarúgóként? Miért?

Nem neveznék meg senkit. Azoknak a játékosoknak a játékában gyönyörködöm, akik elég alázatosak sportáguk iránt, képesek a csapat érdekeit szem előtt tartani. Ugyanakkor ha kell, akár egyedül is eldöntenek mérkőzéseket.

Hogyan képzeled el a jövődet a sportban?

Úgy érzem, képes vagyok fejlődni ebben a sportban. El tudom képzelni, hogy a jövőben ezzel foglalkozzam.

Tövisháti Tamás

A 2017-es tornára készülő keretben egyedüli kapus vagy. Hogyan hangolódsz rá, hogy valószínűleg minden meccsen végig védened kell?

A felkészülésben semmiképpen sem jó, hogy egy kapussal készülünk, így nehezebb a ráhangolódás picit, de nem először fordul elő ilyen eset. A hazai rendezésű tornán is egyedül voltam, így valószínűleg most is sikerül megoldani.

Mekkora esélyt látsz rá, hogy idén megszakad a magyar válogatott ezüstszériája, és arany lesz helyette? Mi kellene még hozzá?

Ugyanannyit, mint eddig. Minden esély megvan rá, hogy megint odaérjünk, ezért dolgozunk minden összetartáson. Hogy mi kellene hozzá? Talán egy kis szerencse és még egy kis pluszkoncentráció. Minden évben apró dolgokon múlott, ami addig befelé pattant, az a döntőkön kifelé.

Elvárás a döntő?

Az én elvárásom az, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy ott lehessünk.

Mi volt a legszebb pillanat számodra az eddigi tornákon?

Megismertem azokat az embereket, akik az ország minden pontjáról érkeztek ide, egy igazi nagybetűs CSAPAT kovácsolódott belőlünk, és nagyszerű eredményeket értünk el együtt.

Mik a terveid a sporton kívül? Vagy a sport tölti ki az életedet most?

Testnevelőként dolgozom, februárban vettem át a mesterképzésen szerzett diplomámat, mellette pedig aktívan játszom nagypályán és futsalozom is.