Bemutatkoznak az EB-re készülő magyar diabéteszválogatott tagjai

A DiaEuro Nemzetközi Diabétesz Labdarúgó-bajnokságot a dalmáciai Zadarban rendezik 2013. augusztus 26. és 31. között 12 ország részvételével. A magyar csapat szervezője a Diabetes páciensújság, felkészülését és sikeres szereplését pedig a 77 Elektronika, a Sanofi, valamint a Magyar Diabetes Társaság is támogatja. Sorozatunkban bemutatjuk a magyar keret tagjait.

Jobban érzem magam a „sorstársak” között

Czernai Gábor

Mióta vagy cukorbeteg, mennyiben nehezíti ez az életed?

2002 óta vagyok cukorbeteg. Kicsit komplikálttá teszi a mindennapjaimat, hisz figyelnem kell a vércukorszintem kordában tartására és olykor a többszöri étkezés is nehézséget okoz, de összességében nincs okom panaszra, hiszen lehetne sokkal rosszabb is.

A sportteljesítményedet befolyásolja a diabétesz, volt már ebből problémád?

A teljesítményemen annyit befolyásol, hogy hamarabb elfáradok, és keményebb edzéseken, meccseken előfordul a hipoglikémia is. Ezért minden edzés, illetve meccs előtt valami kis szénhidrátot elfogyasztok, hogy ezt elkerülhessem. Elfogadtam már ezt az ,,állapotot”, hisz változtatni nem tudok rajta, csak együtt élni vele, de bízom az orvostudományban, hogy kitalálnak valamit, ami valamilyen szintű segítséget nyújt nekem és cukorbeteg társaimnak.

Mióta focizol?

Pontosan nem tudom megmondani, de nagyjából 15-16 éve. Encsen, a megyei I. osztályban játszom. Nagy eredményeim még nincsenek, néhány I. osztályú bajnoki győzelem, illetve második és harmadik helyezések.

Hogyan készülsz a DiaEuróra, mit vársz a versenytől?

Elkezdődtek az alapozó edzések az encsi csapatnál, ami heti három edzést jelent, közben pedig focizom, amikor csak lehet. A versennyel kapcsolatban nincsenek konkrét elvárásaim. Jobban érzem magam olyan emberek között, akik tudják, milyen cukorbetegnek lenni, de azért győzni mennék ki elsősorban! Igyekszem a legjobb formámat hozni az edzéseken és a versenyen is. Imádok focizni, és amikor csak tehetem, rúgom a bőrt. Azt hiszem, ilyen körülmények között, ilyen csapatokkal ritkán van lehetősége az embernek játszani, mint a DiaEuro-n Horvátországban lesz!


Gyerekkori álmom, hogy felnőttválogatott legyek

Tordai Vince

Mióta vagy cukorbeteg, miben változtatott ez a mindennapjaidon?

Teljes mértékben megváltoztatta az életem, vagyis inkább a táplálkozási szokásaimat. Kilenc éve vagyok diabéteszes, előtte egyetlen egy főzeléket sem ettem volna meg, zöldségeket is alig fogyasztottam, de azóta elmondhatom, hogy sokkal egészségesebben élek. 2002 óta vagyok igazolt labdarúgó, így két évet a diabétesz nélkül játszottam. Amikor bekerültem a kórházba, az első kérdésem a kezelőorvosomhoz az volt, hogy ugye focizhatok? Erre jött a mosolygós, ám annál határozottabb válasz: Sőt, kell is! Nehéz volt megszokni ezt az életmódot, de mostanra már belerázódtam. Sokszor azért nehezen viselem, hogy átgondoljam és számoljam, mit és mennyit ettem, de inzulinpumpával jóval szabadabban kezelem ezt a dolgot. Mint már említettem, 12 éves korom óta focizok versenyszerűen. Játék közben még nem volt olyan problémám, hogy a vércukorszintem közrejátszott volna a teljesítményemben.

Milyen korábbi eredményeid voltak a futballban?

Legjobb eredményeim között szerepel, hogy a Sárospataki TC-vel megnyertük a B.-A.-Z. megyei II. osztályt, majd egy évvel később a megyei I. osztályban a harmadik helyen végeztünk. Inkább az ifjúsági csapatot segítettem ebben a két idényben, de néha-néha a felnőttek között is megmutathattam a tudásom. Jelenleg a Heves megyei II. osztályban a Mátraderecske SE csapatát erősítem, és a közeljövőben fogjuk elkezdeni a tréningeket a következő idényre, így ez is nagy segítség lesz, hogy felkészüljek az EB-re.

Mi motivált a jelentkezésben?

Egy közösségi portálon láttam a hirdetést, hogy a diabetes.hu oldalon lehet jelentkezni a DiaEuro labdarúgó-bajnokságra. Rögtön tudtam, hogy jelentkeznem kell! Gyermekkori álmom, hogy egyszer felnőtt-labdarúgóválogatott legyek, és ha minden jól megy, akkor ez augusztusban meg is valósulhat. A válogatón jobbnál jobb játékosok ellen kellett játszani, de igyekeztem megfelelni az elvárásoknak.

Milyen reményekkel vágsz neki a versenyek?

Az augusztusi megmérettetésről, a többi csapatot nem ismerve, csak annyit tudok mondani, hogy a magyar diabéteszválogatott mindent meg fog tenni a lehető legjobb eredményért, ez látszott a játékosok hozzáállásán is! Bízom abban, hogy Horvátországban mindig több gólt tudunk rúgni, mint az aktuális ellenfél, és akkor semmi gondunk nem lesz!


Jobb a közérzetem, már ezért megérte jelentkezni!

Kása Imre

Mióta vagy cukorbeteg?

Még 2010 nyarán derült fény a betegségemre. Eleinte 2-es típusúnak diagnosztizáltak, gyógyszeres kezelés és diéta mellett 2,5 évig még a normálértékek közelében ingadozott a vércukorszintem, majd idén év elején, szinte egyik pillanatról a másikra, vált koordinálhatatlanná, és a vércukorértékeim néhány hét alatt 20 fölé emelkedtek. Ekkor már nem volt más választás, át kellett állnom inzulinkezelésre.

Milyen változásokat hozott ez az életedben?

Az életfelfogásom jelentősen megváltozott, rádöbbentem, hogy nagymértékben mi is felelősek vagyunk a saját egészségünkért. Korábban egyáltalán nem figyeltem oda a helyes táplálkozásra, ezen azonnal változtattam. Természetesen kizártam az étrendemből minden cukros ételt és italt, számolom a napi szénhidrátbevitelt és igyekszem kerülni a tartósítószert tartalmazó élelmiszerek fogyasztását.

Mióta focizol?

Gyerekkorom óta. Amatőr szinten folyamatosan játszottam nagy- és kispályás bajnokságokban. A sors úgy hozta, hogy az elmúlt 1 évben a rendszeres játék – és így a mozgás – kimaradt az életemből, viszont amikor értesültem a DiaEuro csapatválogatóról, eldöntöttem, hogy jelentkezem.

Hogyan készülsz a versenyre?

A válogató előtt elkezdtem rendszeresen futni, ezáltal újra „összeszedni magam”, a keretbe való bekerülés után pedig tovább erősödött az elhatározásom. A futás mellet rendszeresen jógázom is, ami a testi-lelki egyensúly megtalálásához járul hozzá. Az egyre jobb általános erőnlét pozitív hatásait a mindennapjaimban is érzem a közérzetemen, már ezért megérte jelentkezni!


Igyekszem megmutatni, hogy jobb is tudok lenni, mint a nem cukorbetegek

Puskás Marianna

Mióta focizol, milyen eredménnyel?

Nem futballoztam versenyszerűen sosem. Kiegészítő sportág volt az edzések mellett, és néhány éve hobbiból egy helyi női csapatban elkezdtem játszani.

Milyen sportot űztél versenyszerűen?

Tíz évig dobóatletizáltam. Kalapácsvetés és diszkoszvetés versenyszámokban voltam többször korosztályos egyéni és csapatbajnokságon 1–3. helyezett, dobtam országos csúcsot és részt vettem korosztályos válogatottban.

Mindezt cukorbetegen? Mióta vagy diabéteszes?

1992 óta. Így 20 év után már a mindennapjaim részévé vált a cukorbetegség. Nem befolyásolja az életem, a sporttevékenységem, vagy legalábbis igyekszem, hogy minél kevésbé jelentsen nehézséget a hétköznapokban. Nem betegségként élem meg, ez inkább egy állapot, amivel együtt kell és lehet élni! Igyekszem megmutatni, hogy mindent ugyanúgy, sőt akár még jobban is tudok teljesíteni, mint bármely nem diabéteszes embertársam.

A DiaEuróra hogyan készülsz?

Részt veszek a meghirdetett közös edzéseken és emellett hetente kétszer a csapatommal is gyakorolok a futballpályán. Rendszeresen sportolok: futok, úszom, kerékpározom, fallabdázom.

Milyen reményekkel vágsz neki?

Szeretnék részt venni a válogatottban, és egy jó, összetartó csapat tagjaként eredményesen együtt képviselni Magyarországot a kontinensbajnokságon! Ezzel megmutathatjuk csapattársaimmal, hogy cukorbetegen is ugyanolyan jó eredményre vagyunk képesek, mint egészséges sporttársaink!


Ötven felett is lehet kiemelkedőt alkotni a sportban

Nagy János

2-es típusú cukorbeteg vagy. Hogyan derült ki a diabéteszed?

Még 2008-ban vettem észre egy egészségnapon, hogy magas a cukrom. Először a háziorvosomhoz fordultam, az ő tanácsait követtem, majd 2012-ben diabetológus szakorvoshoz mentem. Gyógyszert szedek és betartom a diétát.

Mióta futballozol, hogyan készülsz az EB-re?

Már több mint húsz éve focizok kispályán, rendszeresen egész évben. Bajnokságban játszunk, voltam már első és többször helyezett a csapatommal. Még tart a bajnokság augusztus közepéig, ott is játszom, de az EB-re külön is készülök.

Mit vársz a versenytől?

Sok jó meccset, győzelmet és vidámságot! Örülnék, ha sikerülne bekerülni az utazó csapatba, büszke lennék, hogy az ország címeres mezében játszhatok! Életem egyik nagy eseménye lenne, évek múlva is mesélhetnék róla unokáknak, rokonoknak, kollégáknak. A jelentkezésben is leginkább az motivált, hogy megmutassam, ötven felett is lehet kiemelkedőt alkotni a sportban!


Motivál, hogy megmutassuk: a magyarok a legjobbak!

Besenyei Gábor

Hogyan befolyásolja az életedet a cukorbetegség?

Húsz éve vagyok cukorbeteg. Eleinte nem befolyásolta különösebben az életemet, legalábbis amíg iskolába jártam, addig sokkal könnyebb volt menedzselni a diabéteszem. Mostanában a munka mellett viszonylag nehéz ugyanazt a rendszert tartani és odafigyelni mindenre. Amikor például focizni megyek, akkor jobban fel is készülök arra, hogy ne legyek rosszul játék közben.

Mióta játszol?

Hétéves korom óta focizok. Tizenhárom éves koromban mentem el egyesületbe játszani, azóta megfordultam több klubban is. Egészen 20 éves koromig fociztam nagypályán, azóta viszont csak barátokkal játszottam. Közben pedig volt nagyjából 7 év, amikor kispályás bajnokságokban játszottam, ebben elértem néhány első és harmadik helyezést is!

Milyen reményeket fűzöl a DiaEuróhoz?

Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy kijuthatok a DiaEuróra! Remélem, sikerül elérnünk néhány győzelmet is! Persze a végső győzelem lenne a legszebb! Én ezért hajtok, küzdök! És persze imádok focizni! Motivál, hogy legyőzzük a külföldieket, és megmutassuk, hogy a magyarok a legjobbak!


Minden vágyam, hogy magyar válogatott mezben hallgathassam a Himnuszt!

Sándor Balázs

Mióta vagy diabéteszes?

1996 decembere óta vagyok 1-es típusú cukorbeteg, vagyis kétéves korom óta.

Mióta futballozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben – vagy más – sportban?

14 éve focizom Alsónémedin. Főbb eredményeink: a Pest megyei első osztály bajnoka és alacsonyabb korosztályos bajnok.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Elkezdődött az alapozás és ott fizikálisan készülök a megmérettetésre.

Mit vársz ettől a versenytől?

Egy előkelő helyezésben bízom, vagyis jó lenne az első 5 közé bekerülni!

Mi motivált a jelentkezésben?

Minden vágyam az, hogy egyszer magyar válogatott mezben hallgathassam a Himnuszunkat!


A diabétesz megtanított felelősségteljesen élni

Tillinger Boldizsár

Mióta vagy diabéteszes? Hogyan éled meg a cukorbetegséged?

2007 májusa óta, vagyis hat éve vagyok cukorbeteg. Amikor kiderült, tudtam, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem bizonyos szabályok betartására. Szerencsére gyorsan megtanultam kezelni ezt az „állapotot”, és a családomtól is minden segítséget megkaptam. A diabétesz megtanított arra, hogy már fiatalon felelősségteljesen éljek, önállóbb legyek.

Mióta futballozol, milyen korábbi eredményeid voltak?

Körülbelül 7 éves korom óta futballozom, 11 éves koromtól űzöm versenyszerűen Biatorbágyon. A helyi csapattal játszottam a Pest Megyei I. és II. osztályú bajnokságban, sőt az utóbbi években az NB II-es bajnokságokban is volt szerencsém játszani. Eddigi eredményeimet főképp iskolai bajnokságokon szereztem. A 2011-es Diabéteszes Gyermekek Labdarúgó EB-jén elért ötödik helyezésre vagyok a legbüszkébb.

Az EB-n milyen tapasztalatokat szereztél?

Nagyon jól éreztem magam, és sokat tanultam. Nagyon jó volt több napot együtt tölteni a „sorstársakkal”. Megismerhettük egymást, megtapasztalhattuk, hogy ki hogyan kezeli a diabéteszt. Jó volt pár napig csak a focira koncentrálni, mert a mellettünk lévő nővérek, orvosok segítettek minket.

Mennyire voltál elégedett az ötödik helyezéssel?

A tornán 11 ország képviseltette magát, ebből szereztük meg az ötödik helyezést. Ez volt az eddigi legsikeresebb magyar szereplés, ami még szebbé teszi ezt az eredményt. Természetesen mindenki nagyon meg szeretne nyerni egy ilyen bajnokságot, én azonban nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, hiszen a csapat többi tagjával csak alig ismertük egymást, mindössze néhányszor találkoztunk, mégis mindenki küzdött a másikért, és persze Magyarországért is.

Most hogyan készülsz a DiaEuróra?

Szeretnék minél jobban felkészülni erre a versenyre, ezért rendszeresen járok futni és focizni a barátaimmal. Az utóbbi hetekben az egyesülettel is elkezdtük a felkészülést a bajnokságra, ami szintén sokat segít.

Mit vársz ettől a versenytől?

Remélem, hogy nagyon szép eredménnyel tudjuk zárni a megmérettetést. Bízom benne, hogy új tapasztalatokat szerezhetek, még több diabéteszessel ismerkedhetek meg, mert bár a rendezvény fő eseménye a futball, a kapcsolatok is fontosak.

Mi motivált a jelentkezésben?

A jelentkezésben az motivált, hogy immár felnőttként is kipróbáljam magam, képviselhessem Magyarországot egy ilyen nemzetközi tornán. Szeretném, ha a többi ország megtudná: a magyarok is jól tudnak focizni! Egy ilyen rendezvényen való részvétel hatalmas élményt jelent, amit soha nem lehet elfelejteni. Ezért szeretnék kijutni a tornára.


Egy dobogós helyet aláírnék látatlanul is!

Földvári Dániel

Mióta vagy diabéteszes, hogyan éled ezt meg?

Immár 12 éve, hogy diagnosztizálták nálam az 1-es típusú cukorbetegséget. Egyáltalán nincs semmiféle betegségtudatom, ugyanúgy élek, mint bármelyik egészséges ember, csak jobban figyelek a táplálkozásomra.

Mióta futballozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben a sportban?

16 éves koromig futballoztam kiemelt bajnokságban nagypályán, a margitszigeti BDSE csapatában. Azóta a BLSZ bajnokságban játszom hobbiszinten, mégis versenyszerűen az MTK Baráti Kör alakulatában. Számtalan kispályás tornán és bajnokságban szerepeltem az évek során, de elsősorban nem az eredményeimre – bár jó pár érem és kupa lapul a szekrényben –, sokkal inkább a sport által megismert barátaimra vagyok büszke.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

A DiaEuróra a Hevesi Tamás által vezényelt remek edzéseken kívül egyéb kis- és nagypályás labdarúgó-tréningekkel és -mérkőzésekkel készülök.

Mi motivált a jelentkezésben?

A rendezvényre Hevesi Tamás hívta fel a figyelmemet, akivel már többször léptünk pályára csapattársként és ellenfélként egyaránt. Mivel Tamás tudott róla, hogy a diabétesz kapcsán egy cipőben járunk, szólt nekem a válogatóról, ahová nagy örömmel mentem el. Remélem, most már benne leszek az utazókeretben, és az újonnan megismert srácokkal, akik egyben kiváló sportemberek is, eredményesek leszünk Zadarban.

Mit vársz a versenytől?

A versenytől elsősorban egy jó közösségi élményt várok, másodsorban pedig szeretném, ha eredményesen szerepelne a csapat. A mezőny erősségét ugyan nem ismerjük, de egy dobogós helyet aláírnék látatlanul is. Még egyszer kiemelném, hogy a cukorbetegek sportos életmódra való ösztönzése és a „sorstársakkal” való jó hangulatú találkozás fontosabb, mint hogy az első vagy a tizenkettedik helyen végzünk.


Nagyon jó közösség jött össze az edzéseken!

Kurucz Gábor

Mióta vagy diabéteszes, milyen változásokat hozott ez az életedben?

2009 novembere óta vagyok 2-es típusú cukorbeteg. Húsz kilót kellett fogynom ahhoz, hogy ne legyen különösebb gondom a cukrommal.

Mióta futballozol, milyen eredménnyel?

Hatéves korom óta focizom, rengeteg érmet és bajnokságot nyertem a csapataimmal amatőr kispályás bajnokságokban.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Sajnos az utóbbi időkben sokat voltam sérült, így inkább a rehabilitáción volt a hangsúly, mint az edzéseken. Amikor lehetett, akkor fociztam, illetve szobakerékpároztam.

Mit vársz a versenytől?

Ha bekerülnék a csapatba, az Európa-bajnokság életem megmérettetése lehetne! De ez még messze van, hiszen minden kerettag jó játékos, és mindenki fiatalabb is nálam.

Mi motivált a jelentkezésben?

Motiváció? Nincs rá szükség, hiszen a keret legidősebb mezőnyjátékosaként nem kell motiváció. Válogatottnak lenni és a hazánkat képviselni elég motiváció. Ha mégse kerülnék be az utazókeretbe, akkor is nagyon szurkolnék a srácoknak, mert nagyon jó kis közösség jött össze az edzéseken!

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!