Magyarországon 39. alkalommal, augusztus 14. és 19. között rendezték meg a Tour de Hongrie-t, az ország legnagyobb közúti kerékpárversenyét. A 800 kilométeres verseny 5 szakaszból állt, 10 megyét érintett és 100 településen haladt át. Siófoktól indult, Kazincbarcikán zárult, 20 csapat 140 versenyzője vett részt rajta. A verseny magyar történelmében először volt jelen az 1-es típusú cukorbetegekből álló nemzetközi csapat, a Team Novo Nordisk.

Április 14–15-én rendezték meg a 33. Telekom Vivicittá futóversenyt, ahol külön sátorral a Sportos Cukorbetegekért Egyesület is büszkén képviseltette magát.

Laci bácsi komoly szívügyekkel keresett fel. „Duplán hátrányos a helyzetem – kezdte –, egyrészt magas a vérnyomásom, nagyon elhíztam az utóbbi években, másrészt – és ez a nagyobbik bajom – vénségemre újra szerelmes lettem.” A hatvanas éveiben járó, enyhén köpcös, kopaszodó úr széttárta a kezeit, és esdeklőn nézett rám. Biztosan tudunk mindkét dolgon segíteni – mosolyogtam.

László doktor nagyon határozott elképzelésekkel keresett fel egy szép tavaszi napon. Azt szerette volna, hogy legyek a személyi edzője, ő ugyanis ezen a nyáron fecskében, „sixpackkel”, azaz kockahassal szeretné a nyugdíjas hölgyeket meghódítani a strandon. Már ő is nyugdíjas, magas vérnyomással, alacsony önértékeléssel, de elegendő idővel: ráér magával foglalkozni. „Packes” szeretne lenni és nem peches. A tavasz amúgy is a megújulás évszaka. Így tehát volt 3-4 hónapunk a nyárig, hogy „fecskés” supermant faragjunk belőle. Az elsődleges hipertónia, vagyis az eszenciális magas vérnyomás mögött nem szervi okok állnak, hanem az örökletes hajlam mellé társuló rossz életvezetési szokások, az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a krónikus stressz, a dohányzás és egyéb káros szenvedélyek. A magyar lakosság több mint 60 százaléka (!) elhízott, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) már több mint két évtizede a krónikus betegségek közé sorolja az elhízást. Ehhez képest a KSH adata

Jó belegondolni, hogy mennyi kedves emberrel hozott össze eddig a sors a diabéteszes állapotom során. 2012 szeptemberében diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegként, ekkor 27 éves voltam. Eleinte nem tudtam, hogy ez mivel jár, ismeretlen „betegség” volt számomra, hiszen a családból senki nem volt diabéteszes, ezen felül kellően egészségesen étkeztem. Mindenesetre nem ijedtem meg, amikor mondták, hogy cukorbeteg vagyok, követtem a háziorvos utasításait és megkerestem egy diabetológust, aki bevezetett a cukorbetegség szabályainak rejtelmeibe. Egy hónapra volt szükségem, amíg megbékéltem a helyzettel. Féltem a gondolattól, hogy minden nap saját magamat kell megszúrnom, injekciót beadnom. Eleinte többször sírtam, mialatt az orvosra vártam, végül mindig vigaszra találtam, ebben nagyon sokat segített a kezelőorvosom és az asszisztense. Minden aggályom elmúlt, amikor saját magamon kipróbáltam, hogy nem jár semmilyen fájdalommal az inzulin beadása. Talán bizarrul hangzik: örömmel járok

Marcsit a lánya hozta el hozzám személyi edzésre, mondván, hogy az édesanyja mindenkivel foglalkozik a családban, csak a saját egészségével nem. Magas vérnyomását már évekkel ezelőtt felfedezték és kezelik is, ha az ímmel-ámmal, itt-ott bevett gyógyszereket hatékonynak minősíthetnénk. Marcsi elmondása szerint nincs ideje magára, de mozog minden nap: rohan a munkába, utána rohan az unokákhoz, rohan a postára, rohan a piacra, majd rohan a férjét ellátni, „hiszen Pisti egy kávét sem tud magának rendesen megfőzni.” Bár ezt a fajta rohanást nem nevezhetjük sportnak, a napi sport helyett inkább napi robot van. A nagy káoszban elfelejti bevenni a vérnyomáscsökkentő tablettáit is, és rendszerint azon veszi észre magát, hogy a vérnyomása az egekben.

Béla bácsi, aki a kerület hírhedt-híres kertésze, idén tavasszal nem jött, hogy megmetsszük a gyümölcsfákat. Aggódni kezdtem, szokatlan volt ez tőle, ezért felkerestem a feleségét. Erzsike néni a fejét fogva mesélte a házuk előtt: amióta Béla bácsi megtudta, hogy magas a vérnyomása, semmit nem hajlandó csinálni. Azt hajtogatja, hogy „majd a gyógyszer megoldja”, pedig az orvosa is a lelkére kötötte, hogy mozogni azért ezután is kell!

Elhatároztam, hogy idén első leszek. Egyrészt hatvanon túl is buzog bennem a versenyszellem, másrészt még soha nem voltam első semmiben. Díjkiosztásnál, oltásnál és prosztatavizsgálatnál is mindig sereghajtó voltam. Most mindenkit megelőzve már december elején év végi fogadalmat teszek, és Tohonya Jánosból Toldy Miklóst faragok. Büszkén fogok feszíteni a karácsonyfa alatt mínusz 20 kilóval, és lötyögni fog rajtam a mellény, amit a sógornőmtől minden évben ajándékba kapok.

Létezik egy „csodaszer”, amelynek számos jó hatása van az egészségi állapotunkra. Többek között csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, valamint egyes rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát. Ezen állapotok kezelésében gyakran önállóan, vagy egyéb kezelési módok kiegészítőjeként is eredményes lehet. Karbantartja testsúlyunkat, fitt és vonzó külsőt eredményez, és jókedvünket is biztosítja. Ez a csodaszer pedig nem más, mint a testmozgás.

Az inaktív életmód évente félmillió európait öl meg, következményei több mint 80 milliárd euróba kerülnek. Az angol Centre for Economic and Business Research (Cebr) a fizikai és mentális egészség megőrzésének mozgásszegény életmóddal összefüggést mutató költségeit térképezi fel Európában, Franciaországot, Németországot, Olaszországot, Lengyelországot, Spanyolországot és az Egyesült Királyságot vizsgálva. Közzétett tanulmányuk rávilágít az európaiak mozgásszegény életmódjának egészségkárosító hatásaira és valós költségeire.

Tavasszal bizony sokan kezdenek fogyókúrázni, hogy a nyári szezonra már felvehessék a kedvenc fürdőruhájukat és a csinos kis nyári ruhákat. A túlsúly, az elhízás világjelenség, legalábbis a fejlett országokban. A testsúlyfelesleg nem csak számos betegségre hajlamosít, de sokak számára esztétikai kérdés is. Ki ne szeretne karcsú, sportos alkatú lenni, hogy megfeleljen a korunk női vagy férfi ideáljának. Nagyon sokan próbálják leadni a felesleges kilókat.

Vannak napok, amikor a kedvenc italunk a forró csokoládé, kedvenc ételünk a csokitorta, kedvenc színünk a csokoládébarna, kedvenc filmünk a Charlie és a csokigyár, kedvenc főhősünk pedig: Csoki Júing… A „Gombóc Artúr-kór” sokunkat elkap az ünnepek táján. A három fő csokoládé-étkezés közé bepasszírozott sült liba, rántott hal és töltött káposzta, amit házi habos-krémes süteményekkel fojtunk le, hogy a következő csokifogásnak helyet csináljunk, csak a jéghegy csúcsa. Az év végi feszített tempó, az ünnepekre való rohanós előkészületek stresszoldásért, szerotoninért és csokiért kiáltanak. Minden évben csodálattal figyelem, ahogy az egyik fontos szervünk (a gyomor) sokszorosára tud tágulni, és döbbentem veszem tudomásul, hogy megint elromlott a digitális mérlegem. Majd „meghekkelem” sok majonézzel, frissensült kenyérrel körítve.

A 2-es típusú diabétesz jelenti az összes cukorbetegség 80–90 százalékát. Általánosságban elmondható, hogy diabéteszben a vezető szerep a csökkent inzulinérzékenységé, amit a mozgásszegény életmód és az ehhez képest fokozott kalóriabevitel okoz. Az alap kezelési intézkedések, amelyekkel javítható az inzulinrezisztencia, mindenekelőtt a fokozott fizikai aktivitás, túlsúly esetén a fogyás, a helyes táplálkozás és a dohányzás elhagyása.
A lelkiismeretes doktor kezdetben megpróbálja javasolni az életmódváltást. „Kevesebbet tessék enni” vagy „kérem, mozogjon többet, naponta legalább 30 percet” tanácsokkal is ellátja betegét. De attól, hogy egy süteménnyel kevesebb szerepel majd az étkezési repertoárban, sajnos nem várható igazi eredmény. Ha ezek az életmódváltással kapcsolatos intézkedések nem elegendők, számos különböző gyógyszer létezik tabletta formájában, és természetesen végső esetben rendelkezésre áll az inzulin is.

Unja, hogy sokat kell várnia a fogorvosnál? Bosszankodik a postán a hosszú sorban állás miatt? Csak lassan araszol Ön előtt a boltban a sor? Ön pedig idegesen az óráját nézegeti? Gondolt már arra, hogy a mindennapok üresjáratait aktívan kihasználhatná és egészsége megőrzésére fordíthatná? Sokkal vidámabban és pozitívabban telne egy nap, ha a villamosra várva vagy a kasszánál sorban álláskor egy kis testedzésbe fognánk. Elég egy lift kapaszkodója vagy egy buszmegálló korlátja ahhoz, hogy biztonságosan elvégezhessünk egy-két tornagyakorlatot. Pár mozdulat elég ahhoz, hogy felpezsdítsük a vérkeringésünket, megdolgoztassuk egy kicsit a szívünket és érrendszerünket, vagy csak átmozgassuk egy kicsit az ízületeket és megnyújtsuk elgémberedett izmainkat. A nagy lépések kis lépésekből, a nagy tettek kis tettekből állnak. Adjuk csak össze, hány percet töltöttünk eddig egy nap passzív várakozással! S hány percet mozoghattunk volna addig is derékfájós, bosszankodós várakozás helyett.

Éppen azt képzeltem, hogy egy könnyed, kecses tangót lejtek Erzsikével a könyvelésről, amikor megérkezett a lift. A kölcsönös üdvözlések után megpróbáltam magamat betuszakolni negyediknek – liftes súlyhatár ide vagy oda –, de körméreteimnél fogva ez reménytelen kísérletnek bizonyult. Sajnálkozó mosolyok közepette kihátráltam, de még hallhattam a baráti jó tanácsokat. „…igazán fogyhatna egy kicsit, nem csodálom, hogy így nem kell senkinek…!” Fejlehajtva, nagy sóhajtással elindultam a lépcső felé, és az ötvenes éveiben járó Rambónak képzeltem magam, aki heroikus küzdelmet folytat a magas vérnyomás és a szívinfarktus nevezetű gengszterek ellen. Bekaptam harmadik csodabogyómat, ezeket még életmódváltás esetén sem hagyhatom el… Felmérések szerint, aki indokolatlanul túl korán hagyja el vérnyomáscsökkentő gyógyszereit, annál 65 százalékkal megnő az esély a halálos kimenetelű betegségekre… Hős vagyok: 10 perc 14 másodperc, három emelet. Akár inget is cserélhetnék. Ráfoghatom az indián nyárra vagy a reggeli értekezletre, de a homlokomat törölgetve inkább bevallom, fogynom kell.

Egyet sem, hiszen ugrik. Vajon hányat lépünk mi? Megtudjuk, ha megszámoljuk. Aki erre adná a fejét, az inkább váltsa szorgalmát mozgásra, és a számtant bízza egy lépésszámláló készülékre. Az egészen egyszerű készülékek már olcsón beszerezhetők. Nincs más teendője, mint derekára (övére) csatolni a gyufásdoboznyi készüléket, és naponta törekedni rá, hogy egyre nagyobb szám jelenjen meg rajta. Nem kell erőlködni, nem kell megizzadni, elég csak sétálni. Félre a kifogásokkal, sétálni egyszerű, „a láb mindig kéznél van”. A kis eszköz szorgos használata ha nem is életmódváltást, de legalább életmód-jobbítást eredményez. Napi 10000 lépés – ugye nem elérhetetlen cél? A mindennap teljesített feladat sikerélményétől kedvet kapva később fokozhatja a tempót, és kocogással, futással teheti aktívabbá életét. Komolyabb mozgáshoz komolyabb készüléket is választhat, ami nagyobb tudásával szinte személyes edzőként segíti önt teljesítménye értékelésében.

Néha úgy érzem magamat, mint egy tökéletes vegyi üzem, ahol egy rendszerhiba folytán mindig valamilyen gond támad a logisztikával. Van, amikor a bejuttatott alapanyag minőségével van a probléma: csupa sült krumpli, kolbász, jó szalonna érkezik a tápanyagcsatornán, és van, amikor a mennyiségével van inkább a baj: pár üres kávé gördül a szalagon egy kis száraz csokis keksszel. A szervezet hangosbemondói máskor is bekapcsolnak. „Karbantartási hiba: vitamint, ásványi anyagot az előírás szerint azonnal adagolni!”

Ádám egy közös ismerősünkön keresztül keresett fel a minap. Zaklatottságát a telefonban sem tudta leplezni. Egy nagyon fontos ügyben kérte a segítségemet, de az üzleti „mítingek", a „brénsztormingok" és az aktuális projektek Bermuda-háromszögéből nehezen tudott kiszakítani egy fél órát a találkozónkra. Két tárgyalása között kapkodva számolt be arról, hogy az év elején felkereste háziorvosát, szerette volna meghosszabbíttatni a jogosítványát. (Tudnom kell, hogy neki létszükséglet a vezetés. Autó nélkül ő sehova sem megy, talán még a szomszéd közértbe sem.) A rutinvizsgálatok során persze kiderült, hogy magas a vérnyomása....

Ákos elhatározta, hogy 55 évesen jól beállított vérnyomással és vércukorértékkel mindent túlélő izomkoloszszus, vagyis Rambo lesz. Egy álomkép lebegett a szeme előtt: még 65 évesen is szaltókat ugrálva megy majd dolgozni. Fitten és energikusan ér haza. Fél kézzel felkapja 5 unokáját, és késő estig rohangál velük indiánosdit játszva. Na jó, ha nem is pontosan így, de legalább most, 55 éves topmenedzserként kisebb agyvérzés nélkül szeretne végigülni egy munkaértekezletet.

A második Civil Fórumon egy fiatalember, Ryan Phillips megtornáztatta a résztvevőket, ámbár sokan visszafogottan mozogtak, hiszen nem sportruhában érkeztek a találkozóra. A hétköznapokban viszont érdemes tréningruhába öltözni, és mozgás, mozgás! Ennek fontosságáról beszélt a Magyarországon élő angol fitnesztanár lapunk olvasóinak.