Diabetes Magazin

TájékozottságTeljes életHelyes életmód

Emlékezünk

 Emlékezünk

Emlékezünk két kiváló emberre, akik sokat dolgoztak saját közösségükért és jó barátságot ápoltak a cukorbetegekért tenni akaró sorstársaikkal.

 … Tovább
Híres-neves esetek

 Híres-neves esetek

Ha valaki úgy gondolná, diabétesze az oka, hogy nem lett világbajnok, világsztár, közismert személyiség – ki kell ábrándítanunk: a cukorbetegségnek semmi köze e „kudarcokhoz”.

 … Tovább
Az életem teljes

 Az életem teljes

Nevem Dalicsek Dániel, búvárrégész és 1-es típusú cukorbeteg vagyok. Az időm nagy részét a tengeren vagy a tenger alatt töltöm, kemény fizikai munkát végezve, változékony időbeosztással és rengeteg utazással. Egy cukorbeteg számára ezek nem túl előnyös feltételek, de én minden percét élvezem, és a környezetem segít abban, hogy ne számítson az állapotom az életvitelem szempontjából.

 … Tovább
Felgyorsult a világunk. Sosem hittem volna magamról, hogy egy újságban vagy a Facebookot görgetve 10 sornál hosszabb szövegeket nem olvasok el. Nincs rá időm, nincs hozzá kedvem. Persze vannak kivételek… Szóval, amiről tudom, hogy érdemes, azt elolvasom. Nap mint nap annyi felesleges, lényegtelen információval bombáznak minket, stabilan kell állnunk a lábunkon, hogy ne szédüljünk el tőlük. A stabilitást pedig az értékrend biztosítja, a tudat, hogy amit nem olvasok el, azt nem is érdemes, s egy másik hír hiába hosszú, méltó a figyelmemre. Nekem legtöbbször sikerül a válogatás, de ha nem, sajnálom a feleslegesen elvesztegetett két percet is. Viszont örömmel osztom meg másokkal, amikor kincsre bukkanok – még ha hosszú is a szöveg. Különben is, csak az unalmas hosszú. Az érdekes, az okos mindig rövid, mert olvasnám tovább, sajnálom, hogy vége. Ez mindenféle műsorok szerkesztési elve is kellene hogy legyen: a néző úgy álljon fel, hogy nézte, hallgatta volna még. Főállásomban sok beszé  … Tovább
Séta a cukorbetegekért A 2017-ben indult, mozgásra ösztönző kezdeményezés minden várakozást meghaladó sikerén felbuzdulva az idén is folytatjuk a kampányt. A „Botra fel!” nordic walking séta a cukorbetegekért az idén május 12-én, 22 helyszínen, 25 tagszervezet részvételével, szakképzett edző vezetésével egyszerre indul. A közel 2 órás intenzív, de mindenki számára ajánlott mozgásformával végzett túra célja, hogy a résztvevők jól érezzék magukat és rászokjanak a rendszeres testmozgásra. A séta előtt és után mindenkinél történik vércukormérés, hiszen így tényekkel is bizonyítható, hogy kellemes társaságban, élményszerzés közben akár két egységgel is lejjebb lehet vinni a vércukorszintet. A túrához bármelyik helyszínen bárki – nem csak CEOSZ tagszervezeti tag és nem csak cukorbeteg – csatlakozhat, érdemes vinni barátot, barátnőt, családtagot, unokát, mert garantáltan élvezetes program lesz kortól, nemtől, állapottól függetlenül!  … Tovább
Láthatatlanul látványos fogyás A túlsúlyosok és elhízottak aránya alapján felállított listán Magyarország a világon a harmadik, Európában pedig az első sajnálatosan. Aggasztóak a hazai adatok, három felnőttből kettő, míg 2 és 17 éves kor között minden ötödik gyermek túlsúlyos vagy elhízott. Az elmúlt két évtizedben megháromszorozódott a túlsúlyos gyerekek száma hazánkban. A WHO megfogalmazása szerint a kóros kövérség a legnehezebben és legeredménytelenebbül kezelhető krónikus betegség. Az elhízás napjaink egyik népbetegsége, amely nemcsak esztétikai gond, hanem globálisan komoly egészségügyi probléma is. Az elhízottság növeli számos betegség kialakulásának a kockázatát, mint például a hipertóniáét, a szív- és érrendszeri megbetegedésekét, a 2-es típusú cukorbetegségét.  … Tovább
Ahhoz még csak színházrajongónak sem kellett különösképpen lennünk, hogy megtapasztaljuk a Mrożek-életérzést. Hiszen belülről tapasztaltuk meg. Mert bár bennem például máig hatóan maradandó nyomott hagyott Paál István 1978-as szolnoki Tangó-rendezése (a fényesen debütáló Udvaros Dorottyával, Margittai Ágival, vagy az Edek szerepében bömbölő Újlaki Dénessel: „Én szeretlek, de te alszol!…”), mintha valamiféle nemzedéki életérzés hozott anyagából készült volna az akkor szerzett élmény. Ennek az anyagnak a patetikusan groteszk, romantikusan abszurd, naturálisan szürreális szálai szövik át Sławomir Mrożek (1930–2013) lenyűgöző életművének egészét. A világhírű és sűrűn játszott drámáit is persze, a Tangót, a Rendőrséget, az Emigránsokat, a Mulatságot vagy a Nyílt tengerent, de ugyanígy az iskolát teremtő (és bennünket sokszor Örkényre emlékeztető) novellák sokaságát is. Jól példázza ezt az itt következő két egyperces. Az „orvosos” tematika persze (a kórházi ellátás, illetve a diagnózis nehézségei) senkit se tévesszen meg. Tudjuk, amit tudunk. – Barna Imre  … Tovább
Hyper Tóni Az ötéves okos fiúunokám nagyon megijesztett – mesélte Antal, amikor felkeresett a teremben –, azt kérdezte az egyik nap, hogy: Papa, mondd te is nemsokára olyan flúgos leszel, mint a Józsi bácsi? – Miért? – kérdeztem szegény Józsi bácsira gondolva, aki nemrég kapott agyvérzést. – Mert te is sok vacakságot iszol. A Mami mondta, hogy aki sok vacakságot iszik, az kövér lesz, és akkor magas lesz a nyomása és flúgos lesz, mint a Józsi bácsi, mert neki az agyára ment a sok kóla, meg kávé, meg a cigi. És te is sokat iszol ilyeneket, és kövéredsz is, papa! – Hát ez volt az a pont, amikor Antal fogta magát, felkereste a háziorvosát, és egy teljes kivizsgálást kért. A kontrollok után elhatározta, hogy 60 évesen, magas vérnyomással, plusz 15 kilóval olyan személyi edzőt keres magának, akivel egy slank és „flúgtalan” nagypapát tudnak varázsolni pár hónap alatt.  … Tovább

Jól érezték magukat a fiatalok

 Magadért te vagy a felelős!

Magadért te vagy a felelős! A Sanofi-Aventis Zrt. gyógyszercég támogatásának köszönhetően októberben fiatal, 17 és 33 év közötti, győri és Győr környéki 1-es típusú cukorbetegek számára szerveztek kétnapos továbbképzést a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház diabetológiai ambulanciájának és a IV. Belgyógyászat-Anyagcsere, Endokrin és Diabetológiai Osztályának orvosai és szakdolgozói, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Diabétesz Egyesület.
Előző számunkban olvashatták dr. Fürst Ágnes beszámolóját a hétvégéről, aki a program lelkeként, vezetőjeként eredményesnek értékelte a fiatalokkal való együttlétet. De hogy látják mindezt maguk a fiatalok?  … Tovább
Szándék, akarat, kitartás Levélben kereste meg szerkesztőségünket Bognár Jánosné, aki akkoriban ocsúdott fel a meglepetésből, hogy ő példa lehet mások előtt. A tapolcai klubba hívták, hogy meséljen magáról.  … Tovább

Pulykanyakleves sok zöldséggel

 Kordában Korda György cukra

Kordában Korda György cukra Újságíróként többször előfordult, hogy híres emberrel kellett interjút készítenem. Ilyen esetekben mindig jobban izgultam, mint amikor hozzám hasonló hétköznapi személlyel készültem beszélgetni. Most is vettem egy mély lélegzetet, amikor nyomkodni kezdtem Korda György telefonszámát: vajon hogyan fogad? Nos, ő sehogyan, egy átforgolódott éjszaka után épp délelőtti pihenőjét töltötte, viszont Balázs Klárival jót beszélgettünk.  … Tovább
Tanulni lehet (és kell!) Egy lap szerkesztője időnként gondban van. Hogyan tegye színessé és olvasmányossá az újságot, ha nyolc egymáshoz nagyon hasonló cikket kell beletennie? A Diabétesz Világnap után – amikor kifejezetten várjuk a beszámolókat szerte az országból – így járok. Hasonlítanak egymásra a világnapi rendezvények: orvos-szakmai előadások, kiállítók, kék körök és lufik, kellemes hangulat, remek beszélgetések és vidámság. Nagyon jó, hogy így van ez mindenfelé az országban – én pedig dolgozzak meg azért, hogy megtaláljam a beszámolókban az újat, a mást, az egyedit. Öröm, hogy egyre többen vesznek részt a világnapi programokon, hogy van országgyűlési képviselő, aki november 14-én a diabéteszről beszél a parlamentben, hogy egyre több orvos segíti a cukorbetegeket közérthető nyelven elmondott előadásával. Mit nem adtunk volna ezért, mondjuk 25 évvel ezelőtt, amikor épp csak másodszor ünnepeltük világnapunkat! Tavasszal, a Civil Fórumon nagyon kedves vendégünk volt a Szombathelyen élő Horváth Nikoletta  … Tovább

Több mint 40 éve cukorbetegséggel élők

 És maga még él?

És maga még él? Igen, most már 62-dik éve vagyok cukorbeteg és hogy még élek, elsősorban feleségemnek és a dr. Tamás Gyula által vezetett teamnek köszönhetem.  … Tovább

Cukorbetegen a Himaláján

 Bhután, de okosan!

Bhután, de okosan! Erdélyben, Szovátán születtem, mindig csodáltam A Hegyeket. Hatéves koromban lettem 1-es típusú cukorbeteg. Már akkor eldöntöttem, hogy valóra váltom sok-sok álmomat, orvos leszek, világot járok és megnézem A Nagy Hegyeket. A Himaláját!  … Tovább
Valószínűleg nem csak női olvasóink ismerik a Duna tévén futó beszélgetős műsort, a Ridikült. Dióssy Klári vezetésével az élet mindennapi dolgairól csevegnek a vendégek hétköznaponként este. Pár héttel ezelőtt a diabétesz volt a téma – legnagyobb örömömre. „Húsz éve még nem beszélgettünk volna a televízióban a diabéteszről. A cukorbetegek mint stigmát viselték a betegséget” – mondta dr. Hidvégi Tibor győri főorvos. Remek volt a vendégválasztás! Hidvégi doktor mellett Hevesi Tamás, ügyünk ismert „nagykövete”, zenész, sportoló és fegyelmezett diabéteszes ült a fotelben, aki 30 év után is büszkén állíthatja, szövődménymentes. Kovács Áron szintén azon ismert diabéteszesek közé tartozik, akik nem csak hogy nem titkolják bajukat, de nyíltan, gyakran kifejezetten vicces formában vállalják azt. (Olvasóink már sok írását megtalálhatták lapunkban, sőt sokszor vitatkoztak is vele.) Az ő szájából hangzott el az írásom címének választott fogalom, amikor a magas és alacsony vércukor tüneteiről  … Tovább
A címben szereplő kérdés nem valami felvágós ficsúr közkeletű mondása, sokkal inkább egy sorsunkra vonatkoztatható gondolat. Vajon a mi életünkben ki az uralkodó? Az állapotunk, vagy a bennünk élő, égő, örök, halhatatlan, sérthetetlen lélek? A helyes felelet természetesen az utóbbi. Ezt elméletben mindenki kiválóan tudja, ám gyakorlati alkalmazása fejtörést okoz. „Hogyan legyek én a király, ha a betegségem udvari bolondot csinál belőlem?” Az első és legfontosabb: olyan nincs, hogy „betegségem”. Betegség, kórkép, diagnózis – létezik, de egyiket sem szabad önmagunkkal definiálni. Ugyanis abban a percben azonossá tesszük teljes lényünkkel az adott problémát, ezzel még jobban megnehezítve boldogulásunkat. Az elfogadás a kulcsa mindennek. Ez azonban nem jön egyik percről a másikra. Rengeteg idő, még annál is több keserű könnycsepp kell hozzá, hogy végül a bennünk feszülő góc, a tomboló düh, harag, a fojtogató „miért”-ek vad tüze elenyésszen. Eleinte tiltakozunk, agresszív karcsapásokkal  … Tovább
Annyi mindenért lehet az ember hálás. Kezdjük ott, hogy felébredünk reggel, és kinyitjuk a szemünket. Tehetjük mindezt duzzogva (fene vigye el, már megint reggel), dühösen (a macska rúgja meg, ismét kelni kell), vagy vidáman, pozitívan, hálát adva (köszönöm, hogy egy újabb napot kezdhetek, hiszen tudom, ma valami varázslatos dolog történik velem). Ízlések és pofonok, de én az utóbbit választottam április 8-án is, amikor fél ötkor megszólalt az ébresztőm. Lili, a vakvezető kutyám úgy ugrott ki fekhelyéről, mintha minden áldott nap (milyen szép szófordulat) hajnalban kelnénk. A reggeli teendők után, csípős szél sodorta esőcseppekkel indultunk a vasútállomásra: Édesanyám, Lili és én. A Fonó Budai Zeneházba tartottunk, a hetedik alkalommal megrendezett Civil Fórumra. Az utunk zakatolva, de zökkenőktől mentesen telt, nem tértünk vakvágányra, fedélzeten a vakvagánnyal. Kelenföldre érve Guti Péter, a Tudomány Kiadó ügyvezetője várt minket, tárt karokkal és autóajtókkal. Ahogy begurultunk az  … Tovább

Interjú a Lang Gusztáv-díjas klub vezetőjével

 Saláta-délutánok

Saláta-délutánok Az Ajkai Diabétesz Klub kapta idén a közösségek számára alapított Lang Gusztáv-díjat. Mező Jánosné klubvezető vette át a kitüntetést.  … Tovább
A plüssmaci ujja Amikor a nyolcvanas évek végén egy barátom az előttünk álló informatikai robbanásról mesélt, hittem neki természetesen, de – most már tudom – valójában nem is sejtettem, miről beszél. Akkoriban, ha telefonálni akartam, felvettem a kagylót, ellenőriztem, hogy nem hallok semmit, nincs vonal, majd letettem magam mellé a kagylót és nekiláttam a dolgomnak. Ha szerencsém volt, 20-25 perc múlva egyszer csak lett vonal. Ma, ha a számítógépem a háttérben mondjuk „takarít”, s ezért lassabban engedelmeskedik nekem, öt másodperces késlekedés miatt is mérgelődöm. A nyolcvanas évek végén, ha találtunk egy magazinban pársoros cikket a cukorbetegségről, kivágtuk, mappába ragasztottuk, őriztük, mint a kincset. Tápanyagtáblázatért Budapestre kellett utazni, több hónapba telt, mire hozzájutottunk. Ma már sem technikai, sem tartalmi akadály nincs, aki tanulni akar, tanulhat – jelen esetben, a diabéteszről. Manapság más gondok vannak. A könnyen és gyorsan hozzáférhető információhalmazból ki kell válogatni  … Tovább
Biztonságban Indiában! Voltam Indiában! Mondom, voltam Indiában! – milyen kár, hogy hangerőt nem tudok írásban átadni… Szóval, nagyon boldog vagyok, hogy jártam egy olyan országban, ahol semmi nem olyan, mint itthon, vagy ha igen, akkor nem úgy működik! Izgalmas! Én meg alapvetően szerencsés fickó vagyok, mert abból élek, amit szeretek, és ez sokak szerint kiváltság. Szerintem is az. Úgyhogy kezdeni kell valamit a „kiváltságosságommal”.  … Tovább
Anya-baba Mester Erika Nyíregyházán él, Gyovai-Farkas Edina Budapesten – sohasem találkoztak, és néhány héttel ezelőtt még nem is tudtak egymásról semmit. (Erikát és kisfiát a Diabetes olvasói már ismerhetik, tavalyi utolsó számunkban őszintén mesélt életük nehézségeiről – a szerk.)  … Tovább
A tíz év mára ötször tíz lett „Amikor 16 éves voltam, nagyon nehéz volt. Nem volt kitől kérdezni, nem volt kitől tanulni. Sorstársakkal sem igen találkoztunk abban az időben. Én voltam a gimnáziumban az egyetlen cukorbeteg. Az orvos elkönyvelte, hogy van tíz évem, és azután kalap-kabát. Ennek örömére minden tíz évben írok neki egy lapot, hogy »helló, itt vagyok, született gyermekem, meg egyéb«. Az a tíz év mára ötször tíz lett. Hatvankilenc évesen még itt esz a penész, a lábam is megvan, a szemem sem hagyott cserben, a jogosítványom is megvan” – fogalmaz némi iróniával a hangjában a zalaegerszegi Jakabfy Sándorné, de elhiszem neki, hogy nem könnyű több mint fél évszázadon keresztül megküzdeni a diabétesszel.  … Tovább
Fejben dől el minden Fejben dől el, hogy képesek vagyunk-e megküzdeni a diabétesszel. Ha elfogadom és betartom a szabályokat, akkor működik a dolog, ha ellenállok, akkor csinálhatok akármit, nem fog sikerülni. „Békefi főorvos urat szoktam idézni, aki azt mondogatta mindig, hogy a cukorbetegség feltételekhez kötött egészség” – fogalmaz Golda Éva Judit tatabányai sorstársunk, aki 30 éve él ezzel a diagnózissal.  … Tovább
Állandó mozgásban vagyok Liktor Szabolcs feltűnő jelenség a cukorbetegek között. Terepszínű baseballsapkában, napszemüvegben, sokzsebes mellényben úgy hatott a budai Civil Fórumon, mint aki most pattant le a biciklinyeregből. Élénk mozgásával, széles mosollyal az arcán egyáltalán nem tűnt betegnek. Kétszer is megnéztem a listán, nem tévedtem-e, de valóban az állt rajta, hogy a bélapátfalvai Liktor Szabolcs 1985 óta, tehát 31 éve él diabétesszel. Ennek elismeréseként Joslin-díjban részesült.  … Tovább
Utoljára ötévesen szerettem fodrászhoz járni. Édesanyámat kísértem, nekem hosszú lófarokfrizurám volt. Amíg anya haját dauerolták – és ez hosszú idő –, velem játszott, engem kényeztetett minden vendég és épp ráérő fodrásznő. Amióta felnőttként – már jó negyvenévesen, mert addig hosszú hajam volt, s ha vágni kellett belőle, házilag megoldottuk – rendszeresen kezdtem fodrászhoz járni, kínszenvedéssé vált számomra a program. Nem szeretem, hogy csaknem mozdulatlanul kell ülnöm; azt sem szeretem, hogy a fejemen matatnak; de legfőképpen azt nem szeretem, hogy közben mindent hallok. Egy ügyes fiatal fodrászlányt a nővére miatt hagytam ott, aki manikűrösként dolgozott mellette, s aki teljes nyíltsággal osztotta meg jelenlétemben húgával szerelmi életét. Nem tudtam eldönteni, hogy engem néz levegőnek, vagy önmagát értékeli ennyire kevésre. (Az utána következő négyet azért hagytam el, mert ügyetlenül vágták a hajamat, de ez nem tartozik a cikk tárgyához.) Találtam egy komolynak tűnő középkorú  … Tovább
Tessék közelebb fáradni! Helló mindenkinek és egyben boldog tavaszt kívánok!  … Tovább
Naplót vezet Excelben Ki hinné, hogy az elfoglalt emberek boldogabbak? Pedig pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy kitartó munkával s annak eredményeivel boldogabbak lehetünk, mint tétlenül. A diabétesszel élő emberek nem panaszkodhatnak, nekik garantáltan folyamatos elfoglaltságot jelent vércukorszintjük kordában tartása.  … Tovább
„Ha kordában tartjuk, nem állíthat meg” Matheus Paulo de Santana 1996-ban született, 8 éves korában diagnosztizálták 1-es típusú diabéteszét. Mára a 20 éves profi úszó Brazília egyik legnagyobb reménysége, számos versenyen nyert összesen 12 érme után legnagyobb álma is teljesült: a 2016-os riói olimpia tárt karokkal várta.  … Tovább
Én és a diabom: jól megférünk egymás mellett a kapuban! Egy évvel ezelőtt ugyanígy ültem a gép előtt, ugyanígy nem tudtam, hogyan kezdjek az íráshoz. Annyi minden történt azóta!  … Tovább
Örömök a cukorbetegségben Jó belegondolni, hogy mennyi kedves emberrel hozott össze eddig a sors a diabéteszes állapotom során. 2012 szeptemberében diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegként, ekkor 27 éves voltam. Eleinte nem tudtam, hogy ez mivel jár, ismeretlen „betegség” volt számomra, hiszen a családból senki nem volt diabéteszes, ezen felül kellően egészségesen étkeztem. Mindenesetre nem ijedtem meg, amikor mondták, hogy cukorbeteg vagyok, követtem a háziorvos utasításait és megkerestem egy diabetológust, aki bevezetett a cukorbetegség szabályainak rejtelmeibe. Egy hónapra volt szükségem, amíg megbékéltem a helyzettel. Féltem a gondolattól, hogy minden nap saját magamat kell megszúrnom, injekciót beadnom. Eleinte többször sírtam, mialatt az orvosra vártam, végül mindig vigaszra találtam, ebben nagyon sokat segített a kezelőorvosom és az asszisztense. Minden aggályom elmúlt, amikor saját magamon kipróbáltam, hogy nem jár semmilyen fájdalommal az inzulin beadása. Talán bizarrul hangzik: örömmel járok  … Tovább
Minden agyban dől el Péter óriási lelkesedéssel érkezett hozzám személyi edzésre. Lelkesedése elsősorban abból fakadt, hogy tudományos bizonyítékokkal felvértezve indultunk neki a testi-lelki-szellemi változásának. A legújabb agykutatások eredményeit lobogtatta: „Látod? Tényleg minden agyban dől el!…” Húsz kilótól, a magas vérnyomásától és az ezzel járó depressziótól szeretett volna megszabadulni záros határidőn belül. A legújabb agykutatások pedig bizonyították, hogy soha nem késő: tanulni, fejlődni, változni bármilyen korban lehet. Korábban azt gondolták, hogy már kora gyermekkorban megáll az agy fizikai fejlődése, de agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a homlok mögötti prefrontális kéreg még a harmincas-negyvenes éveinkben is dinamikusan alakul. Márpedig ez az agyi terület határozza meg döntéshozatalainkat, személyiségjegyeinket, valamint szociális interakcióinkat. Az egész agyunk sokkal inkább egy dinamikus hálózathoz, mint egy számítógépes meghajtóhoz hasonlítható. Új ingerek hatására új kapc  … Tovább
Maraton cukorbetegen? Igen! – II. Az előzmények: Papp Csaba vagyok, 51 éves és 23 éve 1-es típusú cukorbeteg. Ebben az évben jótékony futóként részt vettem a Budapest Spar Maratonon. A felkészülésemről írtam az előző Diabetes-számban, most magáról az eseményről szeretnék néhány gondolatot megosztani.  … Tovább
Nem hiszem el, hogy még mindig itt tartunk! Nem éppen a karácsonyi hangulathoz illő a kifakadásom – és én sem így terveztem – de egyszerűen nem vagyok képes egy kellemes, ünnepi cukor-, illetve bocsánat: édesítőmázas kis cikket írni azért, mert közeleg az év talán leginkább várt ünnepe! Egyszerűen nem megy!  … Tovább
Az én hősöm: Benedek Több sikertelen próbálkozás után 2009 márciusában megtudtam az örömhírt: sikeres volt a lombikprogram, babát várok. A terhesség, ha lehet azt mondani, teljesen normális mederben folyt egészen a 24. hétig, amikor is a terheléses vércukorszintem 7,9 lett. Diétáztam, kéthetente jártam ellenőrzésre, minden rendben volt a továbbiakban a vércukorszintemmel.
A 30. héten, szeptember 17-én a fogadott nőgyógyászomnál voltunk vizsgálaton, aki mindent rendben talált: a baba korának megfelelő méretű, szépen fejlődik. Ezzel a tudattal mentünk másnap 4D-s ultrahangra, ahol a doktornő megkérdezte, mikor látott orvos. Odaadtam a kiskönyvet, ő meglepve nézte, hogy tegnap este. Azonnal hívta a kórházat, mert nincs elegendő magzatvíz!  … Tovább
Fontos a flow-élmény – El kell fogadnom, ez van – fogalmaz a balatonkenesei Juhász Hajni, aki 39 éve él diabétesszel. Ebből az alkalomból részesült Joslin-díjban a közelmúltban. A szakirodalom nem szereti betegségnek nevezni a diabéteszt, inkább a speciális állapot kifejezést használják. Hajni ezzel szemben határozottan állítja, bizony, betegség ez. Hiszen, ha az ember nem tartja be, amit az orvos javasol, súlyos következményei lehetnek. Hajninál fiatalasszony korában, a terhessége idején diagnosztizálták a diabéteszt: – 1977-ben az I-es számú belklinikára kerültem, miután azt javasolta a veszprémi kórház akkori belgyógyász főorvosa, szakítassam meg a terhességem, mert rám és a gyerekre nézve is nagyon veszélyes lehet a diabétesz. Mivel ragaszkodtam a gyermekemhez, felkerültem Pestre, dr. Tamás Gyulához. Kitűnő orvos volt, nála megszültem a gyermekem, semmi gond nem volt azon kívül, hogy hatalmas volt, 4 kg 30 dekával született. Én a szüléssel 15 kilogrammot fogytam. Azzal áltattak, hogy terhességi c  … Tovább
Maraton cukorbetegen? IGEN! Papp Csaba vagyok, 51 éves és 23 éve 1-es típusú cukorbeteg. Hosszú utat jártam be a betegségem által. Mindig sportos, mindenre kapható ember voltam, nehezen tudtam beleszokni abba, hogy korlátok között kell élnem.  … Tovább
Létrán a Vatikánban Ferenc pápa június 16-i audienciáján a 18 éves György Tibort, a Baross Imre Artistaképző növendékét érte az a megtiszteltetés, hogy több száz artista között egyedüli magyarként lépett fel az úgynevezett „pápaváró előadáson”, a Vatikán évente egy alkalommal megrendezett fergeteges cirkuszi kavalkádján.  … Tovább
Dupla diabéteszből – tripla 1992-ben megjelent egy cikk az akkor még csak 10 000 példányos, fekete-fehér Diabetes folyóiratban, Dupla diabétesz címmel. Egy fertőszentmiklósi testvérpárról írt Módos Anikó kolléganőnk: a 17 éves Horváth Eszterről és húgáról, a nyolcadikos Ritáról.  … Tovább

Cukor(pótló)helyzet Dél-Koreában

 A szomszédé tényleg zöldebb?

A szomszédé tényleg zöldebb? Pár napja jöttem haza Dél-Koreából. Fantasztikus hely, és mivel már harmadszorra látogattam meg egy ázsiai országot, nyugodtan ki merem mondani, hogy szeretem azt, ami itt fogad. Ettem tengerből pár perce kifogott nyers halat salátalevélbe göngyölve, meg zöld teás ropit, de még ezek sem voltak annyira furák, mint az, hogy Dél-Koreában nem ismerik az édesítőt! Először egy kávézóban kértem cukor helyett a pultos lánytól, de úgy nézett rám, mintha alaplapot kértem volna egy felfújható szintetizátorba. Szóval, értette, hogy mit kértem, de látszott rajta, hogy ez most először fordult elő vele kávézós karrierje során. Oké – gondoltam –, itt alapvetően tej és cukor nélkül isszák a kávét, meg különben is, egy kis sarki kávézótól ne sokat várjon az ember. De azután ugyanez az arc fogadott a Starbucksban, a menő szállodákban, a reptéren, nagyjából mindenhol. Utóbbiakban azért kerítettek nekem édesítőt, de látszott rajtuk, hogy ufónak néznek, és hogy a raktár legeldugottabb részéből ásták el  … Tovább
A nők védelmében Marcsit a lánya hozta el hozzám személyi edzésre, mondván, hogy az édesanyja mindenkivel foglalkozik a családban, csak a saját egészségével nem. Magas vérnyomását már évekkel ezelőtt felfedezték és kezelik is, ha az ímmel-ámmal, itt-ott bevett gyógyszereket hatékonynak minősíthetnénk. Marcsi elmondása szerint nincs ideje magára, de mozog minden nap: rohan a munkába, utána rohan az unokákhoz, rohan a postára, rohan a piacra, majd rohan a férjét ellátni, „hiszen Pisti egy kávét sem tud magának rendesen megfőzni.” Bár ezt a fajta rohanást nem nevezhetjük sportnak, a napi sport helyett inkább napi robot van. A nagy káoszban elfelejti bevenni a vérnyomáscsökkentő tablettáit is, és rendszerint azon veszi észre magát, hogy a vérnyomása az egekben.  … Tovább
Egy ácsmester visszanéz – Apám is ácsmester volt, meg én is, 10-15 méteres magasságokban zsaluztunk, a cukorbetegségem nem gátolt a munkámban. Voltak baleseteim, a gyalugép elvitte a kezem, az ujjamat úgy kellett zsebkendőben az orvoshoz vinni, de visszavarrták. A diabétesszel már régóta nincs problémám, tudom kezelni. Békés, szép életet élek a családommal Sopronban, ötven éve diabétesszel. Így foglalta össze válaszát a 67 éves soproni Ágh Ferenc arra a kérdésemre, hogy nehéz-e diabétesszel élni? – Most már nem nehéz, de volt, amikor nagyon zavart. Amikor a látásom megromlott, nagyon akadályozott. Egyszer hirtelen leesett a retinám. Nem láttam a jobb szememre, amíg meg nem műtöttek Pécsett. Az egyik szememre most is rosszul látok. A sportlövészetet emiatt kellett abbahagynom. Futballoztam is, azzal is fel kellett hagynom, NB III-ban játszottam, szóltak, vigyázzak, nehogy problémám legyen. De kispályán utána is játszottam még egy ideig – sorolja, hogy miről kellett lemondania. Megemlíti a fiatalkori nagy  … Tovább
Értük bármit Ez most nagyon gyorsan elszaladt… Mármint a nyár. Egyre gyorsabban szalad, ahogy múlnak az évek. A fiam ma kezébe vette az arcomat, és fürkészte az őszülő borostámat. Rám nézett – azzal a nézéssel, amikor az ember azt érzi, hogy a szeretet nem csak elvont fogalom; meg lehetne érinteni, annyira kézzelfoghatóan árad valakiből –, és sóhajtva, csendesen azt mondta: Nem akarom, hogy megöregedj! Vannak olyan közös pillanataink, amire mindig emlékezni fogok. Ez olyan volt. Persze, azonnal megígértem neki, hogy nem fogok megöregedni, vagy ha mégis, akkor majd jót nevetünk a lógó arcomon és a mozgásomon, ahogy próbálom felhúzni a buggyos alsógatyámat – innentől már nevettünk, és fiam arcáról eltűnt az a felhő, ami egy pillanatra elsötétítette a jövőmet. A cukrommal nem nyernék versenyt ezen a nyáron. Rosszakat mértem. Eléggé rosszakat. Májusban elindult a Rádió Rock, amelynek én vagyok a „Balázsa”, én viszem a reggeli showt. Teljesen lekötött az új feladat, kevesebb lett a mozgás, vissza  … Tovább

Mindennapi kalóriafalóink

 Irány a kert!

Irány a kert! Béla bácsi, aki a kerület hírhedt-híres kertésze, idén tavasszal nem jött, hogy megmetsszük a gyümölcsfákat. Aggódni kezdtem, szokatlan volt ez tőle, ezért felkerestem a feleségét. Erzsike néni a fejét fogva mesélte a házuk előtt: amióta Béla bácsi megtudta, hogy magas a vérnyomása, semmit nem hajlandó csinálni. Azt hajtogatja, hogy „majd a gyógyszer megoldja”, pedig az orvosa is a lelkére kötötte, hogy mozogni azért ezután is kell!  … Tovább
Győzelem a betegség fölött Tiszteletteljesen elhalkult a nézőtér, amikor Pázmán Zoltánné Juszcsák Rózsa nevét felolvasták a Joslin-díj átadásának ünnepségén, a Budai Fonóban, hiszen le a kalappal az előtt, aki 56 éve él diabétesszel.  … Tovább
Nemrég egy előadásra mentem, és odafelé azon gondolkodtam, mi újat lehet mondani cukros témakörben azoknak, akik naponta foglalkoznak cukkerekkel. Látogatják őket, ellátják őket, beszélgetnek velük, mérnek ezt, mérnek azt… Azután egyszer csak felötlött bennem a kérdés – oké, de vajon ismerik-e őket? Nem úgy, mint a szomszédot, aki reggelente krákogva ébred, és mindig hangosan csapja be az ajtót, hanem úgy igazából…  … Tovább
Az Amazonastól a Himalájáig …a Nap ellentmondást nem tűrően tűz át a 60 faktoros naptejen, szinte érzem, ahogyan pörkölődik a legfelső hámréteg. Már rég nem működik, hogy azt mondogatom magamban „de hát február van”, minden irányból védtelen vagyok a napsugaraktól a folyón hajózva. Belelógatom a kezem a vízbe, a levegőnél pár fokkal hűsebb és folyékony anyag pillanatnyi enyhülést hoz, de csak ahol a bőrömhöz ér. Végre megállunk egy szélesebb részen, a vezetőnk fürkészi a partokat, aztán bólint. Még mindig hitetlenkedve, de az adrenalinlökettől vigyorogva vetem bele magam a sárgás vizű Amazonasba… Snorkel a Galápagoson Az út előtt nem voltam a víz nagy barátja… Tudtam ugyan ú  … Tovább

Lang Gusztáv-díj: Zettwitz Sándor

 Semmiből valamit

Semmiből valamit Az idei Civil Fórumon, a program elején, amikor a terem tele volt az ország különböző részeiről érkezett diabéteszesekkel, egyesületi és klubvezetőkkel, adta át a veszprémi Alapítvány a Cukorbetegekért elnök asszonya a Lang Gusztáv-díjakat. Az egyéni díjat Zettwitz Sándor, az ebben az évben 30 éves 77 Elektronika Kft. ügyvezetője, tulajdonosa vehette át. Hatalmas taps kísérte őt, amint felment a színpadra.  … Tovább
Hogyan telt ez az 50 év? Betegségem pontosan 1961 júniusában, kétévesen jelentkezett nálam. Nagy családba születtem, második gyermekként. Nővéremmel és két húgommal nevelkedtünk, egy lakásban a nagyszülőkkel és az egyedülálló nagynénémmel. A többi testvérem szerencsére nem volt beteg. Nehezen teltek kisgyermekkorom évei, ugyan szüleim mindent elkövettek, hogy többi testvéremhez hasonlóan élhessek. Óvodába írattak, az akkori óvónőm nagy odafigyeléssel segített. Az étkeztetést nem tudták vállalni, ezért ebéd előtt hazavittek az óvodából. Nagyon sokszor éjszaka jelentkeztek a hipoglikémiás rosszullétek, és sajnos diabé  … Tovább
– Negyvenöt évnyi cukorbeteglét után kijelenthetem: vannak pozitívumai annak, hogy cukorbeteg vagyok! – Ezzel a meglepő mondattal kezdte a beszélgetést Terlaky Edit kaposvári nyugdíjas matematika-fizika szakos tanárnő, amikor tavaly, a budapesti Civil Fórumon interjút kértem tőle. Született matematikusként három pontban összefoglalva azonnal meg is indokolta állítását: 1. A betegség rákényszerít az egészséges életmódra. 2. Az inzulinadás, a diéta kötöttségei megedzették az akaraterőmet, s ezt az élet más területein is kamatoztathatom. 3. Motivál, hogy bebizonyítsam magamnak: érek annyit, mint egy egészséges ember. Terlaky Edit érettségi előtt állt, negyedikes gimnazista volt, amikor kiderült róla, hogy cukorbeteg. – Nem volt könnyű az első időszak, de már elég érett voltam ahhoz, hogy megértsem: muszáj a kötöttségeket vállalnom. Szüleim és népes családom mellettem álltak, természetesen kezelték betegségemet. Szerencsém volt, hogy dr. Angeli István főorvos úr sem táplált betegségtuda  … Tovább
A 70 éves kaposvári Tóth Tibornak eszébe sem jutna megszépíteni az adatokat. – Fegyelmezett, pontos ember vagyok – ezzel a tőmondattal jellemzi önmagát. Munkahelye az átlagosnál jobban megkívánta a korrektséget. Gázipari technikusként dolgozott a gázszolgáltatónál, s a gáz köztudottan veszélyes üzem. Tóth Tibor nyugodt úriember, ám ha a szakmájáról van szó, gyorsan ingerült lesz, mert úgy tapasztalja, hogy sok a félinformáció a szén-monoxid-mérgezésekkel kapcsolatban. – A katasztrófa helyszínén készült riportokban szinte soha sem foglalkoznak az okokkal, holott az lenne igazán tanulságos: Sűrűbben kell ellenőriztetni a kazánokat! Az élet más ter  … Tovább
Ma észrevettem, hogy megloptak. Le akartam cserélni a téli gumit nyárira, és akkor vettem észre, hogy valaki a télen vagy tavasszal – ki tudja – kileste, hogy egy nyitott kis tárolóban tartom a nyári kerekeket, és ha viccelni akarnék azt mondanám, hogy sajnos nem kereket oldott, hanem mást tett vele: egyszerűen ellopta. De nem akarok viccelni, mert ez baromira nem vicces. Voltatok már meglopva? Semmihez sem hasonlítható érzés. Elkeseredett düh, szomorúság, értetlenség és agresszió furcsa keveréke. Akiket megloptak, kivétel nélkül arról számolnak be, hogy sokkal többet raboltak el tőlük, mint magát az adott tárgyakat! Ellopták a hitüket, a komfortérzetüket, a jókedvüket, az optimizmusukat, az &aacu  … Tovább
Érték – mérték Rendszeresen rögzítem a tévéműsorból kiválasztott filmet, s amikor kedvem és időm van rá, leülök, s megnézem. Fiam tudja, hogy nagyon fáradt vagyok, amikor észreveszi: vége a filmnek, továbbra is üldögélek, s nézem… a reklámot. Ez már a világvége: felvételről reklámot nézni! Múltkor mégsem volt kárbeveszett idő az így töltött két perc. Láttam egy reklámot, amitől egyből felébredtem, annyira mérges lettem. Egy akármilyen – teljesen mindegy milyen – emésztést segítő gyógyszert hirdettek: egyen csak nyugodtan bármit, kezében a segítség! – szlogennel. Ezért dolgozom én immár 27 éve? Ennyi ideje szerkesztem a Diabetest és sul  … Tovább
Az egész család egészségesen él Horváth Ernő 63 éves kaposvári nyugdíjas, jól érzi magát, szövődménymentesen él. Néha a két felnőtt lánya cukorszintjét is megméri, normális értékeket kapnak, hál’ istennek nem öröklődött a betegség. De azért az egész család diabéteszeseknek javallott, egészséges koszton él, azokat a főzelékeket, salátákat eszik, amiket az édesapa.  … Tovább
Nem cuki a baba Első írásomban itt, a Diabetes magazinban a bevezető jóval hosszabb lesz az igazi hírnél, amit csak a végén olvashattok! Akinek nincs ideje, az tehát csak a végét olvassa el, a ráérősebbekkel megosztom előtte egyik cukros problémámat, ami régóta foglalkoztat.  … Tovább
48 éve vagyok 1-es típusú cukorbeteg. Végigéltem a főzéssel fertőtlenített üvegfecskendők és szaggató tűk korát, az egyszer használatos fecskendőkét, majd jöttek a tollak, a naponta többször adagolt inzulinok, s végre saját magunk mérhettük a pillanatnyi vércukorértékeinket. Egyetlen dolog nem jött el csupán, az egyenletes vércukorszint. (Az azonban eredmény, hogy a mentő még sosem jött értem cukorkiugrás miatt – nagyon szeretném, ha ez így is maradna!)  … Tovább
Csodás fogyásom és gyógyulásom története Annyi bajom van: a vérnyomásom magasabb a kelleténél, a koleszterin- és trigliceridszintem a felső érték fölött lebeg. A haskörfogat túlzott méretét kedvenc farmerem jelzi, amit jó egy éve nem tudok felvenni. Éjjel rosszul alszom, napközben stresszelek, nincs időm tornázni és biciklizni, a kolléganőm megőrjít, és fáj a bal térdem is, el ne felejtsem. Ez így tovább nem maradhat, megoldást kell találni a gondjaimra. Le kell fogynom, edzettnek kell lennem, csillagtalan laboreredményekkel és kockahassal, reggelente nyolc óra alvás után frissen kell ébrednem, és napközben mosolyogva reagálni idegesítő kolléganőmre. Most épp ráérek kicsit – munkaidőben, de a főnök házon kívül van &  … Tovább
A beteget egyenrangú partnernek kell tekinteni! Közel hatvan éve praktizál, de olyan elfoglalt, hogy csak estére tudunk időpontot egyeztetni, így is futva érkezik egyetemi órái után. Tudományos munkássága mérföldkő a diabetológia történetében; előadásai lebilincselőek, mindig újat adnak, gondolkodásra késztetők. Halmos Tamás professzorral, a Magyar Diabetes Társaság örökös tiszteletbeli elnökével beszélgettünk.  … Tovább
Elő a sodrófával! Elhatároztam, hogy idén első leszek. Egyrészt hatvanon túl is buzog bennem a versenyszellem, másrészt még soha nem voltam első semmiben. Díjkiosztásnál, oltásnál és prosztatavizsgálatnál is mindig sereghajtó voltam. Most mindenkit megelőzve már december elején év végi fogadalmat teszek, és Tohonya Jánosból Toldy Miklóst faragok. Büszkén fogok feszíteni a karácsonyfa alatt mínusz 20 kilóval, és lötyögni fog rajtam a mellény, amit a sógornőmtől minden évben ajándékba kapok.  … Tovább
Csinosan érkezett a Joslin-díj átadásának ünnepségére 2015 februárjában a Budai Fonóba Pálkovács Gáborné, Magdolna, aki azt mondta, jobban örül ennek az elismerésnek, mint egy Oscar-díjnak, hiszen ezt az életéért, az egészségéért kapta. A Cukorbetegek Egri Egyesületének titkára 17 éves kora óta diabéteszes, idén 63 éves és szövődménymentesen él.  … Tovább

Beszélgetés Pogátsa Gábor professzorral

 „Kell, hogy a betegnek bizalma legyen”

Teljes figyelmével és türelmével fordul betegei felé: aki nem tudja, hogy orvosi rendelés zajlik, azt hiheti, elmélyült baráti beszélgetést lát. Legtöbben szakmai kiválóságát, széles műveltségét és derűs nyugalmát ismerik, de sokan tudjuk, hogy krízishelyzetben tekintélyt parancsolva, azonnal, országhatáron át is képes intézkedni. Pogátsa Gábor kardiológus-diabetológus professzorral beszélgetünk.  … Tovább
El Camino inzulinpumpával Ki voltam és kivé váltam? Mit volt a célom és hogyan értem el? Honnan indultam és hová érkeztem? Milyen üzenetet kaptam és mit szeretnék én üzenni? A sok kérdés sok válaszra vár, de a legfontosabb kérdés: Milyen életet lehet élni inzulinpumpával az oldaladon? Lemondások nélküli, tökéletes és teljes életet!!!  … Tovább
63 éves nyugdíjas, 2-es típusú cukorbeteg vagyok, regisztrációm 2012. március 21-én a Kapuvári Lumniczer Sándor Kórház–Rendelőintézet diabetológiáján történt, egy rutin labor elvégzése, eredményének értékelése során.  … Tovább
Pintérné Nagy Erzsébet Pintérné Nagy Erzsébet idén májusban vehette át az ötvenévnyi diabéteszért járó elismerést. Előző számunkban olvashatták gyermekkora megrázó történetét. Tíz éven keresztül szenvedett az állandó éhség- és szomjúságérzéstől, a viszketéstől, az aluszékonyságtól, a levertségtől, mire egy sportorvos – és ő első látásra – felismerte: ez a kislány cukorbeteg.  … Tovább
Pintérné Nagy Erzsébet Az ötvenévnyi diabéteszért járó, a Joslin Diabetes Center által adományozott elismerő oklevelet és érmet Pintérné Nagy Erzsébet debreceni sorstársunk májusban, a Civil Fórumon vehette át. Ha lenne 60 évért járó elismerés, arra is jogosult lenne: 10 évig élt diabéteszesként úgy, hogy nem tudták, mi a baja.  … Tovább

Joslin-érmesünk

 Tari-Toldi Nándorné

Tari-Toldi Nándorné Tavaly vehette át a Komlón élő Tari-Toldi Nándorné az 50 évnyi diabéteszért járó, a Joslin Diabetes Center által adományozott elismerő oklevelet és érmet.  … Tovább
Hatvankét évesen tanult meg autót vezetni A püspökladányi Bottainé Révész Anna 71 éves, de tízet simán letagadhatna. Csinos almazöld blézerben jelent meg a Joslin-díjátadón, aranyfüggők csilingeltek a fülében, ahogy beszélt. Az első szakmája női szabó volt, mindig szerette a szépet. Amikor belefáradt a varrásba, gondolt egyet, és leérettségizett, elvégezte a közgazdasági szakközépiskolát, megtanult könyvelni és belső ellenőrként elhelyezkedett a MÁV-nál, onnan ment nyugdíjba. A varrás hobbiként maradt meg az életében, a lánya, a két unokája meg a barátnők, ha megkérik átalakításra vagy valami egyedi darab elkészítésére, szívesen megcsinálja.  … Tovább
Berni, Flóra és Bence Kellemes szombat délelőttünk volt a közelmúltban: kisebbik gyermekemmel Litéren jártunk látogatóban. A Veszprémhez közeli faluban egy meseház kapuján csöngettünk − volna, de már parkolás közben elénk sietett Berni és Bence. Valójában csak Berni sietett, Bence édesanyja karjaiban méltatlankodott, ami teljesen érthető, hiszen a tízóraiját zavartuk meg.  … Tovább

Magyar cukorbeteg a Mount Everesten

 Nincs lehetetlen

Nincs lehetetlen Soós István vagyok, az első ember a világon, aki a Mount Everestre, 6500 méterig, feljutott inzulinos cukorbetegként. (Szeretném leszögezni, csakis tisztelt kezelőorvosaim kérésére írok erről az egyedülálló teljesítményről, mert szerintem kellő kitartással, vasakarattal, és ami a legfontosabb, lemondással majdnem mindenki ott lehetne a helyemben.) Teljesítményem annyiban nagy dolog, hogy megint egy magyar mutatta meg a világ egészséges és beteg embereinek, hogy meg lehet csinálni valamit, amit eddig úgy tartottak számon, hogy csak teljesen egészségesek tudják teljesíteni!  … Tovább

Olvasónk kérdezte

 1-es vagy 2-es típus?

„Ha egy inzulinfüggő 45 éves férfi (7 éve cukorbeteg, nem túlsúlyos) 2008 és 2014 között inzulindependens cukorbetegként volt nyilvántartva (E1090), 2015. január 1-jétől miért lett nem-inzulindependens cukorbeteg (E1190)? Mitől függ a betegséget leíró kód? Jelenleg négyszer ad inzulininjekciót magának, étkezés előtt 12-8-12 egységet, este, lefekvés előtt 42 egységet.”  … Tovább
Boldog karácsony A boldogság sokszor csak egy pillanat. Az emberben mindig benne van a törekvés, hogy boldog legyen, de talán még jobban vágyik erre karácsonykor. Ha boldogok vagyunk, hirtelen jobb és szebb lesz a világ. A boldogsághoz belső harmónia, megelégedettség kell, amiért mi magunk is tehetünk. Az élet örömteli megéléséhez tudatosság is kell.  … Tovább
Hollywoodban, cukorbetegen „A diabétesz nekem erőt adott.” Az egzotikus szépségű Oscar-díjas amerikai színésznő, Halle Berry 23 év tapasztalata alapján állítja ezt.  … Tovább

Gondolatok egy előadás margójára

 Győzve vagy legyőzetve?

Győzve vagy legyőzetve? A cukorbetegség nem játék – mondja a reklám. „Persze-persze” – helyesel a magát egészségesnek gondoló honpolgár, sőt (!) a „nálam biztosan minden rendben van, hiszen nem érzek semmit” módszerével gondolkodó cukorbeteg is! Biztos minden rendben? Érdemes azért ellenőrizni. Ráadásul a cukorbetegség az esetek elsöprő többségében (a 2-es típusú cukorbetegség esetén biztosan) nem jár egyedül. Ereink védelmében nem elég „csupán” a cukor problémájának korrekt rendezése. Legalább az öt nagy klasszikus érrendszert terhelő rizikótényező (súly, cukor, vérnyomás, koleszterin, dohányzás) tisztázása, tartós rendben tartása hozza meg az áhított eredményt, a szövődményektől mentes, hosszú, egészséges életet. Persze, most sokan felkapták a fejüket. Cukorbetegen egészséges élet? Hiszem, hogy igen. Svédországban nem egy fiatal cukorbeteg egészségesebb, mint a nem cukorbeteg korosztálytársa! Nem véletlenül. Egészségesebb életet választ, tudatosan dönt, és profin kezeli magát, nem úgy, mint a világba „csa  … Tovább
Sportolni fogunk! Rövid-fiúsra vágott frizura, kisportolt, szívós, sovány alkat, nem a gyakori cukorbeteg-megjelenést formázza. Márta akkor is ilyen sportos alkat volt, amikor először találta szembe magát a cukorbetegséggel. Egy örökké mozgó, testnevelő tanár, aki többnyire együtt végezte a gyakorlatokat a nebulókkal, napi 4-5 órában. De ezen túl is sportolt, a foci és a kerékpározás a kedvence, gyerekeivel túrázni jártak. Nála is nagy-nagy fáradtság-érzéssel kopogtatott be a nem várt betegség, de mert biológia szakos tanár is, gondolta azonnal, hogy 45 évesen nem természetes, amit érez. A laborvizsgálat rövidre zárta: cukorbetegség.  … Tovább
Fifi kutya balesete Egy napon megváltozott Szilvia élete. Azzal kezdődött, hogy a déli sétáltatásnál megtámadta egy hatalmas kutya az ő kis palotapincsijét, s a szanaszét repülő fehér szőrcsomók láttán ő elájult. Mentő vitte kórházba, a kiskutyát meg édesapja az állatorvoshoz.  … Tovább
Hajnali csengetés Valaki kora hajnalban csengetett a családorvos lakásának ajtaján. Megszokta ezt az orvos, percek alatt felöltözött. Gyorsan jöjjön, doktor úr, Matild néni hajnalban reszketni kezdett, elsápadt és összeesett. Azon a tavaszi hajnalon elfagyott a falu csaknem összes gyümölcsfája, Matild nénié biztosan mind. Már második éjjel kint volt a gazdaságban, tizedmagával füstöltek a fagy ellen – a második hajnalon már látható volt, hogy hiába. És Matild, ez a szívós, munkabíró, hatvanas évei elején is örökmozgó, gazdálkodó asszony most ott fekszik, talán túl sem éli a csapást, hogy az idei termést leszedte a késő tavaszi fagy. A mentő szirénázva jött  … Tovább
Gondoskodjunk magunkról! Huszonhárom éve, mikor kitaláltuk és létrehoztuk veszprémi pácienseimmel a Diabetes újságot, nagyon hittünk magunkban és egymásban. Kitágulni látszott a világ, megnyíltak a lehetőségek, a jövőképünk világos volt: minél több információt eljuttatni a cukorbetegekhez, elősegítve ezáltal, hogy aktívan hozzájárulhassanak saját kezelésükhöz.  … Tovább
Valahol Erdélyben, a Bucsinban ülök egy faház tornácán, s írogatok. Nehezen megy, mert leköt az október végi ősz színvarázsa, amerre nézek. Ott is hagyom az írást néha, s nekiindulok az erdőnek, hiába riogatnak mostanában annyit a medvével. Én ugyan nem félek tőle, féljen ő tőlem! Írnom kellene a karácsonyról, s ehhez szebb környezetet el sem tudok képzelni, hiszen az udvar, amelyben egy kis pisztrángos tó is van, színültig tele fenyőkkel, amelyek a legutóbbi itt létem óta alaposan megnőttek, valóságos erdő van előttem.  … Tovább
Joslin-érmeseink 2011-ben vehette át 25 évnyi diabéteszéért a Joslin Diabetes Center elismerő oklevelét Venesz László, a Győr-Moson-Sopron Megyei Diabetes egyesület elnöke.  … Tovább

Az evés – élet-halál kérdése?

 Segítség, kövér vagyok! – V.

A megelőző fejezetekben áttekintettük, hogy mire is használják a kövér emberek az ételt, mi az étel szimbolikus jelentése a különböző kultúrákban, illetve az egyes emberek számára, és mit fejez ki az étel elfogyasztása következtében létrejött súlyfelesleg.  … Tovább
Joslin-érmeseink Idén tavasszal, a III. Civil Fórumon kilenc sorstársunk vehette át a Joslin Diabetes Center elismeréseit. Köztük az 50 évnyi diabéteszért járó érmet Kispál József Szekszárdon élő cukorbetegtársunk. Most ő mesél életéről.  … Tovább
„Soha nem éreztem magam betegnek” – Igenis, teljes értékű ember vagyok! – mondja határozottan Enyedi Nóri, aki blogjával (lightsweetlife.blogspot.com) szeretne reményt adni pesszimistább sorstársainak: diabéteszesként is meg lehet csinálni bármit, amit szeretnénk!  … Tovább
Joslin-díjasok A Joslin Diabétesz Központ 1948-ban Győzelem-érem néven alapított díjat a 25 éve diabétesszel élők számára, ezt ma 25 éves oklevélként ítélik oda azoknak, akik legalább 25, legfeljebb 49 éve inzulinos cukorbetegek. A legalább 50, inzulinos cukorbetegként leélt évért az oklevél mellé érem is jár. A 75 évnyi diabéteszért ítélik oda a Victoria-érmet.  … Tovább
Nem szabad szégyellni A győri Végh Dániel, a magas, sportos fiatalember a felnőttkor küszöbén kapta „ajándékba” a diabéteszt.  … Tovább

A konyhafőnök ajánlata

 Cukorbetegként a konyhában

Cukorbetegként a konyhában Éppen egy évvel ezelőtt, tavalyi utolsó számunkban ismerkedhettek meg Pap Márkkal, egy belvárosi négycsillagos hotel vezető séfjével, sorstársunkkal. Cukorbetegként a konyhában – nehéz is, könnyű is, ahogy fogalmazott az akkori interjúban. Nehéz, mert sok a kísértés, könnyű, mert ért a főzéshez, így a szakszerű diétát is egyszerű megvalósítania.  … Tovább
Talpra álltam Azt a napot nem felejtem el, amikor először éreztem, elkezdődött az új életem. Én ébredtem először, a kislányom még aludt. Fél éven keresztül ő sietett az ágyamhoz reggelente (sokszor éjszaka is), mert látni akarta: jól vagyok-e. Hozta a mérőt, rám szólt: te szúrd, anya, úgy nem fáj annyira. Mérte, és ha reggel alacsony volt a vércukrom, szaladt a szőlőcukorért, készítette a teát, a reggelit. Biztosan hihetetlen, hogy én ennyire tehetetlen voltam.  … Tovább
A színpadon: Benkó Sándor A Diabetes születésnapi rendezvényének fináléja igencsak jól sikerült. Nem akármilyen együttes zenélt a vendégeknek: a Benkó Dixieland Band koncertjein mindig remek a hangulat!  … Tovább
Joslin-érmeseink Tavasszal, a Budapesten tartott II. Civil Fórumon kapta meg az 50 év diabéteszért járó érmet Varga István veszprémi sorstársunk.  … Tovább
Édes testvéreim! Azt hiszem, hogy egy kicsit „szent” vagyok, mert magam felé hajlik a kezem. A diabétesz helyett írhattam volna például, hogy a tüdőrák és a psziché, a szklerózis multiplex és a psziché… és még sorolhatnám. Miért is van ez? Hát azért, mert mindenkinek a saját baja a világ legnagyobb problémája. Egy ismeretlen kínai azt mondta úgy jó ötezer évvel ezelőtt, hogy „…a lélek betegségei a testi bajokban mutatkoznak meg”. Érdekes! Azóta sem cáfolta senki. Ha viszont ez így van, akkor megkérdezem: ki foglalkozott a lelkemmel, az énemmel? Senki! Mikor a cukorbetegségemet felfedezték, kézbe vették a testemet, megmérték a súlyomat, a hast&eacu  … Tovább

Vedd kezedbe az életed

 Édes sorsok

Édes sorsok Évekig nem tudtam, hogy Julika cukorbeteg. Nem azért, mert titkolt volna a betegségéről valamit, hiszen például a reumánkról jókat panaszkodtunk egymásnak, csak a cukorbetegség valahogy nem került szóba. Egyszer szokatlan időben, hajnaltájt összetalálkoztunk az utcán. Én a kutyát sétáltattam, ő meg túrabakancsban álldogált, a barátaival indult a budai hegyekbe. – Nagyon jót tesz nekem a mozgás – mondta, én meg azt gondoltam, 15 kilométer gyaloglás? Én ugyan nem vettem észre rajta, de azt mondta, mostanában felszedett két kilót, és ez tűrhetetlen. Amikor délután visszatért, kérdezgettem, hogy bírta a túrát, ő meg szabadkozott: elmesélem, de először megmérem a vércukromat. A két kiló, a vércukormérés, meg a jóleső fáradtság: Juli cukorbeteg? Kiderült, húsz éve már. És jól vagy-e, kérdeztem, persze, mondta ő, csak a lábammal van baj mostanában. Már nem fáj, már nem érzem. A plusz húsz év, mondtam, mire ő: a butaság, az, a butaság! Juli keserű szavai azt mutatták, nem törődött komolyan  … Tovább
Egészséges anyuka szeretnék lenni Sikertörténetről számolunk be, egy „majdnem cukorbeteg” fiatalasszony édesanyává válásáról. Ami a történetből bennünket, cukorbetegeket is érint: a helyes életmód és táplálkozás fontossága.  … Tovább
Joslin-érmeseink Urbán Lászlóné Jászapátiban élő sorstársunk 2009-ben, lapunk születésnapi ünnepségén vehette át a diabétesszel töltött 25 évéért a Joslin Diabetes Center elismerő oklevelét.  … Tovább
Emlékeznek? Elmeséltem, hogyan határoztam el, hogy le kell fogynom, hogyan csináltam januártól március végéig, s e három hónap alatt minden önfegyelem ellenére sikerült leadnom két kilót.  … Tovább
Berindza István 2010 tavaszán vehette át az 50 év cukorbetegségért járó Joslin-érmet. Most az ő életét ismerhetik meg.  … Tovább
„Minden nap búvárkodnom kellene” Ha mások azt mondják, nem lehetséges, én csak azért is küzdeni akarok – mondja Szauer Kitti, akinek nemrégiben teljesült az álma: letette a búvárvizsgát, és egy kis horvát szigeten a családjával együtt felfedezhette az Adria misztikus világát.  … Tovább
Végre megértettem, nincs más választásom. Nem érzem jól magam így, nehéz vagyok, mintha folyton óriási szatyrokat cipelnék – csoda, hogy mindig fáradt vagyok? – ráadásul szörnyen nézek ki. Azért, mert ötven felé járok, nem kell elvesztenem női vonzerőmet..!  … Tovább
Istenem, adj erőt! Bíró Antalné, Magdi idén tavasszal kapta meg az 50 évnyi diabéteszért járó Joslin-érmet. Gyermekkoráról előző számunkban mesélt Önöknek. Most a párra találásának, gyermeke születésének történetét ismerhetik meg.  … Tovább
Joslin-érmes sorstársunk tollából Bíró Antalné, Berettyóújfalun élő sorstársunk 2009-ben a 25 évnyi diabéteszért járó Joslin-oklevelet vette át a Diabetes születésnapi ünnepségén Veszprémben. Pedig messze túl volt már akkor a 25 éven! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy most, a II. Civil Fórumon Budapesten az 50 évnyi diabéteszért járó érmet vehette – volna – át, ha épp nem egy műtét után lábadozott volna otthon.
Hosszú, részletes vallomást küldött szerkesztőségünknek, most ebből – a gyermekkorról szóló fejezetekből – olvashatnak néhány részletet.  … Tovább
Állok a tükör előtt. Mikor is vettük ezt a tükröt? Hallottam, hogy idővel torzítanak. Na de ennyire? Ezekkel a mai mosószerekkel sem vagyok elégedett. Egy idő után, bármilyen óvatosan mosom, összemennek a ruhák. Közeledik a havi vérzésem, ilyenkor mindig megduzzad a nők hasa. Valószínűleg túl sokat ittam tegnap, s most tele vagyok vízzel.  … Tovább

A glikémiás index és más diétás problémák

 A dietetikus válaszol

A múlt év vége felé hosszú és nagy tudásról, tapasztalatról tanúbizonyságot tevő levél érkezett szerkesztőségünkbe. Tudjuk, a buta ember hiszi azt, hogy mindent tud, az okos ember érzi úgy, hogy keveset. Forró Lajos körmendi sorstársunk sok diétával kapcsolatos kérdést tett fel. Szakértőnk próbál meg válaszolni e kérdésekre a lap hasábjain – párbeszédükből sokan és sokat tanulhatunk.  … Tovább
Joslin-díjasok Dr. Koppán Miklós 2009-ben, lapunk születésnapi ünnepségén vehette át az 50 évnyi diabéteszért járó elismerő érmet.  … Tovább

Magas a vérnyomásom

 Fontosak a vizsgálatok?

Fontosak a vizsgálatok? Hónapok óta magasabb vérnyomásértékeket mérek. Hogyan derült ki?  … Tovább
Gyermekdiabétesz-táborok

„Cukorbetegekkel lehetek!” – Gyula-Városerdő éjjel-nappal A Pándy Kálmán Megyei Kórház gyermekosztályának diabéteszgondozója ebben az évben is megrendezte nyári táborát. Az elmúlt évek sikereinek köszönhetően a jelentkezők száma tovább növekedett a Gyula-Városerdőn lévő üdülőben lévő tábor iránt, amely a 25 gyermek számára szenzációs élményt jelentett. A programok megválasztásánál figyelembe vettük a hely adta lehetőségeket. Tanultunk csángó néptáncokat, rendeztünk sportvetélkedőket, a legkedveltebb játék a csocsó és a léghoki volt. Szabadidőben különböző kézügyességet is fejlesztő programokat szerveztünk. Festettünk bögrét, dekorgumiból és spatulából állatfigurákat készítettünk. A spatula még a szalvétakép alapjául is jól bevált. Gipszből öntöttünk formákat, képkeretet, amit kifesthettek és szalvétával díszíthettek a gyermekek. A gyöngyfűzés már hagyomány nálunk, így az elkészült „ékszereknek” kis papírdobozkát festettünk. A zsugorka  … Tovább
Rambo Tango Éppen azt képzeltem, hogy egy könnyed, kecses tangót lejtek Erzsikével a könyvelésről, amikor megérkezett a lift. A kölcsönös üdvözlések után megpróbáltam magamat betuszakolni negyediknek – liftes súlyhatár ide vagy oda –, de körméreteimnél fogva ez reménytelen kísérletnek bizonyult. Sajnálkozó mosolyok közepette kihátráltam, de még hallhattam a baráti jó tanácsokat. „…igazán fogyhatna egy kicsit, nem csodálom, hogy így nem kell senkinek…!” Fejlehajtva, nagy sóhajtással elindultam a lépcső felé, és az ötvenes éveiben járó Rambónak képzeltem magam, aki heroikus küzdelmet folytat a magas vérnyomás és a szívinfarktus nevezetű gengszterek ellen. Bekaptam harmadik csodabogyómat, ezeket még életmódváltás esetén sem hagyhatom el… Felmérések szerint, aki indokolatlanul túl korán hagyja el vérnyomáscsökkentő gyógyszereit, annál 65 százalékkal megnő az esély a halálos kimenetelű betegségekre… Hős vagyok: 10 perc 14 másodperc, három emelet. Akár inget is cserélhetnék. Ráfoghatom az indián nyárra vagy a reggeli értekezletre, de a homlokomat törölgetve inkább bevallom, fogynom kell.  … Tovább

Cimkefelhő:beszámoló cukorbetegség (diabétesz) családorvos edukáció elismerés hirdetés jog junior közösség lexikon magas vérnyomás önellenőrzés piac psziché szakellátás személyes szövődmények táplálkozás testmozgás

Szerzők:Dr. Ádám Ágnes, Ambrus Zsófia, Dr. Antalics Gábor, Dr. Barta László, Gyurcsáné Kondrát Ilona, Herth Viktória, Keller Richard, Kicsák Marian, Dr. Kiss Éva, Kovács Áron, Módos Anikó, Dr. Páll Dénes, Dr. Rakk Erika, Dr. Strényer Ferenc, Szabados Judit, Szőke Mária, Dr. Vándorfi Győző

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!