Beszélgetés Beregi Péter színművésszel

 Őrült vagyok, de van bennem rendszer

Szerző: Herth Viktória

Valószínűleg a Hypertonia olvasói is tudják, hogy a Tudomány Kiadó másik lapjának, a Diabetesnek vagyok a főszerkesztője – 31 éve. A közelmúltban kaptam felkérést, hogy készítsek interjúkat a Hypertoniába, ismert magas vérnyomásos személyekkel. Örömmel vállaltam, s most először kettős minőségben beszélgethettem: Beregi Péter színművész ugyanis érdekelt a hipertóniában és a diabéteszben egyaránt.

„Nézzen rám, és tanuljon belőle!”

 Bözsi néni bölcsessége

Szerző: Herth Viktória

Az 1994/1. számban megjelent cikk 25 éve készült, Bözsi néni már 15 éve nincs köztünk – én mégis jól emlékszem rá, pedig csak egy alkalommal találkoztunk. A kis bakonyi faluban élő néni saját kárán megszerzett tudása, megszenvedett bölcsessége, minden baj után felragyogó életszeretete sokszor eszembe jutott…

1998

 Az életből felmentett Kati

Szerző: Herth Viktória

Negyven éve diabéteszesek találkozója Győrben

 A csoda óráiról

Szerző: Herth Viktória

Minden ember életében vannak katartikus pillanatok. Nem feltétlenül az ünnepi eseményekre gondolok, az esküvőkre, temetésekre. Egy reggelre, amikor hirtelen felismerés villan belénk, egy találkozásra, amely megváltoztatja az életünket, egy helyzetre, amelyre rég vártunk, amelytől mindig féltünk, s végre bekövetkezett. Ezek a valódi ünnepek, a lélek mérföldkövei. Ezekről nehéz másnak mesélni. Nincs mit mondani, érezni kell. Ilyen katartikus élményben volt részem Győrben, a Famulus Hotelben. A Diabetes 2009/2. számában megpróbáltam elmesélni, pedig tudtam, aki olvassa a beszámolómat, épp csak sejteni fogja a hangulatot, az érzést, mert nem látta a tekinteteket, nem hallotta a megcsukló hangokat…

Diabéteszesek zánkán

 Nem látszott, hogy beteg lenne

Szerző: Herth Viktória

Az augusztus eleji, zánkai családi hétvégének nem kegyelmezett az időjárás. Pénteken zuhogott az eső. Szombaton délelőtt remek strandidő volt, de ebéd után úgy besötétedett az ég, mintha összehúztak volna egy vastag függönyt, igazi nyári zápor söpört végig a táboron. Tető alá szorultam, ott tébláboltam, amikor megakadt a szemem két bátor fiatalemberen. Amikor kicsit enyhült a vízözön, nekiiramodtak a lépcsősornak, hogy a párszáz méterre lévő szálláshelyükre fussanak. Szüleik nem voltak ennyire bátrak, velem együtt várták az eső csendesedését. (Happy end lett a vége, a felhő elment, a nap felragyogott, s innentől hamisítatlan nyári hétvégében volt részük a táborozóknak.) Szóba elegyedtünk.

Diabéteszesek zánkán

 Nagy ereje van, hogy mindenki egy cipőben jár

Szerző: Herth Viktória

Bár a fotón egy félelmetes farkas látszik, de arcfestés előtt egy kifejezetten gyönyörű, kedves arcú hölggyel beszélgettem. A 12 éves Borbély Csenge Laura Gyömrőn él a családjával.

Diabéteszesek zánkán

 Diabétesz-szerelem

Szerző: Herth Viktória

Ne haragudjatok, hogy régi dolgokkal untatlak benneteket, és elmesélem, hogy sok évvel ezelőtt az én pocakomból bújt ki az első MACOSZ-gyerek. A Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének akkori tagjai nevezték így az 1995-ben született fiamat, mert édesapjával egy cukorbeteg-rendezvényen ismerkedtünk meg. Nem tudom, hogy – öccsén kívül – követték-e többen, de hogy szerelmek születtek diabéteszes közösségekben, azt tudom, ismerek több ilyen boldog párt.

Diabéteszesek zánkán

 Lili fegyelmezett kislány

Szerző: Herth Viktória

A szombathelyi Lilinek nem volt ideje rám. A családi hétvégére a Sportos Cukorbetegek Egyesülete mellett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is szervezett résztvevőket, így történt, hogy Lili egy osztálytársával találkozott, s ettől kezdve szüleire sem sok ideje jutott.

Diabéteszesek zánkán

 Balázs volt a sztár

Szerző: Herth Viktória

Az ebédlőben találkoztunk Boldizsár Balázzsal, kicsit belezavarodtunk, melyik gyümölcsleves a diabéteszeseké, melyik a „közönséges”. Beszélgetni már korábban elkezdtünk az ebédre várók hosszú sora végén. 6 éve lett cukorbeteg, most 17 éves a gimnazista fiatalember.