Egy vérnyomásmérő emlékei

Ismét csapdába kerültünk, mert meg kellett volna mérni egy túl vastag karú hölgy vérnyomását. Maga a történet sajnos borzasztó volt, hiszen amiatt kerestek meg, hogy a sürgősségi klinikánkon vízhajtóval elláttak egy fulladó, enyhe szívelégtelenségben szenvedő beteget, és szüksége lenne szívultrahang-vizsgálatra. A betegnek azonban nem volt Magyarországon érvényes egészségügyi biztosítása, vagyis „fizetős”. Elvégeztem a vizsgálatot, és igen nagy meglepetésemre nagyon vastag falú bal kamrát találtam, amely csökkent erővel húzódott össze. Fantáziálni kezdtem a tajkártya nélküli beteg horror összegbe kerülő speciális kivizsgálásáról, de azután mégiscsak hozzákezdtem a kikérdezéshez, a kórtörténet felvételéhez. Ha előbb teszem ezt meg, akkor nem röpködtek volna a fejemben a legkülönlegesebb, ritka szívbetegségek nevei. Elmondta ugyanis, hogy kb. 6–8 éve magasvérnyomás-betegségben szenved és már külföldön elkezdték kezelni. Elég furcsa nevű gyógyszert szedett, de az interneten megtaláltam, hogy egy nagyon régi ún. kalciumcsatorna-blokkolóról van szó, a felírt adag elég kicsinek tűnt. Nézzünk akkor vérnyomást mondtam. A hitelesített automata vérnyomásmérőnk mandzsettája nem érte körül a beteg karját. Mandzsettát cseréltem, de az is kicsinek bizonyult. Hoztam egy másik típusú készüléket, annak csaknem megfelelő volt a mandzsettája, de amikor felfújt a megfelelő szintig, akkor következetesen elengedett a tépőzár. Bennmaradt a rendelőben egy 24 órás vérnyomásmonitor, annak többféle, vastag karra való mandzsettája volt. Sikeres méréseket végeztem, és végül 190/100 Hgmm-t találtam. Következtek a kérdéseim és a beteg megtette a vallomását. Az évek során 1-2 alkalommal látta csak orvos, a gyógyszert mérés nélkül írták fel. Neki volt ugyan vérnyomásmérője, de nem a megfelelő méretű mandzsettát vette, a mérések alkalmával a tépőzár rendszeresen elengedettt. Végül a szomszédasszony tanácsára befőttes gumikkal szorította össze a tépőzárat és így mért. Több esetben 200/120 Hgmm körüli értékek után, ha megismételte a mérést, akkor meg 140–150 Hgmm-t is mutatott a készülék képernyője. Kicsit csúszkált a mandzsetta, meg nehézkes is volt a befőttes gumit felrakni, ezért végül a készülék a szekrény mélyére került, a beteg pedig elfogadta magának az alacsonyabb vérnyomásértékeket.

Kiradíroztam a fejemből a ritka kardiológiai tünetegyütteseket, hiszen a beteg állapota teljesen érthetővé vált. Az évek során az alulkezelt, beállítatlan magasvérnyomás-betegség először a szívet mint célszervet károsította, megvastagította a bal kamra falát. A szerencsétlen szív teljesen fölöslegesen bodybuildingezett, mint egy reményteljes testépítő. A vastag szívizomzatban értéktelen kötőszöveti rostok szaporodtak fel, és ezek később megakadályozták a megfelelő erejű összehúzódást. A szív tehát nagy erő ellen dolgozott, fala megvastagodott, majd pár év után kimerült. A beteg pedig fizikai munkát végzett, takarított, az itthoni boldogabb jövő reményében. Fokozatosan fulladni kezdett, végül – szerencsére – épp a szabadság ideje alatt, itthon a fulladása tűrhetetlenné vált, el mert menni orvoshoz és ki is tudta fizetni a vizitet. Kiderült, hogy a kapott gyógyszer erre az állapotra már nemcsak hatástalan, de ráadásul ellenjavallt is volt. Tudni kell azt is, hogy a munkavégzésre választott ország egészségügyi ellátása nagyon magas színvonalú, drága és a magas vérnyomás kezelését a legújabb kutatások eredményét felhasználó speciális szakmai ajánlásban tették közzé. Végül a történet kedvezően zárult, mert a beteg a vízhajtó hatására a fölöslegesen visszatartott folyadékot gyorsan kiürítette, vett egy megfelelő méretű mandzsettát a vérnyomásmérőjéhez, és olyan új gyógyszereket kapott, amelyek hasznosak magas vérnyomás és szívelégtelenség együttes fennállásakor, sőt több hatóanyagot tartalmaznak egyetlen tablettában. Az viszont, hogy miért ezekkel a készítményekkel kezeltem, egy másik történet.

Ennek a betegtörténetnek nagyon sok tanulsága van, de most a vérnyomásmérő oldaláról foglalkozzunk vele. A magasvérnyomás-betegség modern kezelésének a lényege a beteg bevonása a saját kórismézésébe és kezelésébe. Tehát a vérnyomást önmagunknak lehet megmérni és távkonzultáció után a kezelést módosítani is lehet. A vérnyomásmérés nehéz és sok hibára esélyt adó tevékenység. Ha egy beteg azt mondja: „Kérem szépen, tessék már csinálni velem valamit, mert a vérnyomásom annyira ugrál, hogy egyik percben nagyon magasat mérek, a másik percben pedig feleannyit”, akkor ez bizony a hibás méréstechnika következménye. A beteget senki sem tanította meg a vérnyomásmérésre. Ezért az ábrában a hipertóniaajánlásokból származó méréstechnikai szabályokat mutatom be.

A mérés eredménye életünket-sorsunkat határozza meg

Összeállítottam az önvérnyomásmérés technikájáról egy kis ismertetőt, és azt minden hozzám forduló beteg megkapja. A beteget kiképzem a vérnyomásmérésre. Tudomásul kell venni, hogy a mérés eredménye életünket-sorsunkat határozza meg. Ezért nem kapkodni kell, hanem hozzá kell készülni, kényelmesen elhelyezkedni egy karosszékben és még a lábainkat sem szabad keresztezni. Tessék „lazítani, lazítani”. Ne beszélgessünk, csak üljünk pár percig. Egy időpontban én három-négy alkalommal is megmérem a vérnyomásom, és az első mérés eredményét elfelejtem, a többit átlagolom. Az ajánlás csak két mérést ír elő, de szerintem az első egy „stresszvérnyomás”, azt el kell felejteni. A mérés eredménye szerint szedjük be a gyógyszert, ne akarjunk magunknak rosszat, legyen pontos az a fránya mérés! Öreg barátom, a vérnyomásmérő memóriája megtartja a méréseket, és jól látszik, hogy hány mérés után fogadtam el az értéket. A vérnyomásmérőm ráadásul nemzetközi hitelesítésen esett át, minden körülmények között teljesen automata módon és hitelesen mér. Ez minimumkövetelmény, sosem egy élelmiszerbolt kampány-leértékelésén kell venni a készüléket, hanem szaküzletben. Évente hitelesíteni kell, ezt az orvosi rendelőben a nővérke is el tudja végezni kb. 2 perc alatt, ha van a régi higanyos mérőt és a készülékünket összekapcsoló Y alakú toldása. Van tehát jó készülékünk, megtanultuk a mérés technikáját, de ott van még a mandzsettaméret. Vásárláskor kérjünk tanácsot az eladótól, mert ha nem a karunkra illeszkedő mandzsettát szerzünk be, akkor a mérés hibás lesz. Tehát sem túl kicsi, sem túl nagy nem lehet a méret, mert a karhoz képest kicsi mandzsettával mindig magasabb vérnyomást fogunk mérni. A mérést pedig először mindkét karon el kell végezni, majd pedig következetesen mindig ugyanazon a karon történjen a mérés.

Vérnyomásmérőmnek a bemutatott betegen kívül még sok története van. De zárjuk le a hölgyét: természetesen nem maradt itthon, mert a kisfia iskolai felkészítését kellett elvégeznie. Kaptam azonban egy internetes levelet, amely tartalmazta a kedvezően alakuló vérnyomás- és testsúlynaplót. Utóbbival a feleslegesen visszatartott folyadék kiürülését követtem. Megbeszéltük, hogy a vérnyomás ugyan gyorsan fog rendeződni és a fulladása is elmúlt, de a szívkárosodást jelző megvastagodott bal kamrafal normalizálódása akár 1-2 évet is igénybe vehet. Meg is ígérte, hogy 1 év múlva magyar tajkártyával eljön egy echokardiográfiás vizsgálatra…

Dr. Nagy Viktor

Orvosi pályáját 1978-ban kezdte a Károlyi Kórház II. (Kardiológiai) Belgyógyászati Osztályán. Belgyógyász és kardiológiai szakvizsgát követően, 1996 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikán, illetve annak jogutódján, a Belgyógyászati és Hematológiai Klinikán, vezeti a klinikán működő Hypertonia Központot. 2019-ig tagja volt a Magyar Kardiológusok Társasága Tanácsadó Testületének, és vezette előbb a Társaság Hypertonia, majd a Gyógyszerterápiás és Biomarker Munkacsoportját. Felnőtt transthoracalis echokardio­graphia és hipertónia licencvizsgákkal, továbbá Európai Kardiológus Diplomával rendelkezik. Az Orvosi Hetilap szerkesztője.