A magányosság hatása az egészségre

Együtt a magánnyal

Az ember mint társas lény

Régóta köztudott, hogy a teljes élethez szükségünk van mások társaságára, a mindennapjainkat családok, barátok, munkatársak és ismeretlenek között éljük. Ki többet, ki kevesebbet lép kapcsolatba a körülötte élő emberekkel: függ ez a másik személytől, az aktuális hangulatunktól, a helyzettől és a személyiségünktől is. Mit hordozhat magában az a kijelentés, miszerint „társas lények vagyunk”? Egyrészről azt a felfogást, hogy az egyén nem elkülöníthető a környezetétől, hiszen ahogy Aronson leírta A társas lény c. könyvében: környezetünk és tapasztalataink meghatározzák, hogyan észleljük és definiáljuk magunkat és a világot magunk körül. Emellett azt az alapvető szükségletet is érthetjük a „társas lények vagyunk” kijelentés alatt, hogy másokkal megosszuk gondolatainkat és érzéseinket, az életterünket és cselekedeteinket, örömünket és nehézségeinket, vagy egy szóban: az életünket. Az evolúciós pszichológia szerint – röviden összefoglalva – ez az erős ösztön visszavezethető arra a tényre, hogy az ember túlélésére nagyobb esély volt csoportban, mint egyedül. Egyedül kiszolgáltatottak voltunk a környezet szeszélyeinek, míg csoportban számíthattunk mások segítségére, kölcsönös védelemre. Ezt igazolhatja az a megfigyelés is, miszerint társas izoláció hatására biológiai stresszválasz lép fel a szervezetben. A stresszválasznak és az érzelmeinknek pedig fontos szerepe van a változtatásra késztetésben vagy éppen a viselkedés megerősítésében, azaz a magányosság érzése sarkall minket a kapcsolatok keresésére. A társas kapcsolatok egészségmegőrző hatását pedig számos tanulmány alátámasztja: védhetnek a depresszió kialakulása ellen, immunerősítő szerepük lehet, és segíthetik a krónikus betegséggel mint stresszforrással való megküzdést is.

A magányosság érzéséről

A magányosság egy intenzív negatív érzelem, mely a másodlagos érzelmek közé sorolható, azaz nem születéstől kezdve tapasztalható alapérzelem. Fellép, ha a kívánt és a valós társas kapcsolataink között eltérés van jelen, és ez szorongató érzéssel jár. Kutatások szerint az idősebb felnőttek 20–40 százaléka érzi magát magányosnak, és 5–7 százaléka számol be intenzív vagy tartós magány érzéséről. Azonban nem csak az idősebb korosztály jellemzője a magányosság megtapasztalása: az iparosodott országokban az emberek körülbelül egyharmadát érinti, a fiatalokat is beleértve. Érdekes ellentmondás, hogy egyre nagyobb városokban élünk, egyre több emberrel vagyunk körülvéve, mégis egyre magányosabbak vagyunk. Ennek oka, hogy kapcsolataink száma nem nő azáltal, hogy több ember van körülöttünk. Nemcsak akkor lehetünk magányosak, amikor egyedül vagyunk: társas magányt tapasztalhatunk meg, amikor másokkal körülvéve érezzük magányosnak magunkat. Ugyanez persze fordítva is igaz, hiszen aki egyedül van, nem feltétlenül érzi magát magányosnak, néha mindenkinek jólesik egy kis időt tölteni a gondolataival vagy a kedvenc hobbijával. Magányosnak tehát valószínűleg mindenki érezte már magát, egy néha megjelenő, negatív érzésről van szó, ami ellen igyekszünk tenni. Miért is beszélünk akkor erről?

A krónikus magány és következményei

Problémát akkor jelent a magány megtapasztalása, ha nem tudunk szabadulni tőle. Ebben az esetben hosszú távon és intenzíven tapasztaljuk ezt az érzést, beleragadunk. A gondolataink beszűkülnek, nem tudunk továbblépni és megoldani a helyzetünket, a cselekvőkészségünk cserbenhagy minket. Hosszú távon pedig az egészségünkre nézve is negatívan hat az úgynevezett krónikus magány.

A mentális egészséggel való összefüggése talán egyértelműbb: a depresszió mint hangulatzavar sok esetben jár kölcsönösen magány érzésével, de a szorongással, az öngyilkossági gondolatokkal is kapcsolatban állhat. A magány tartós megtapasztalása csökkenti az általános jóllét érzését, ami pedig a hosszú távú boldogságunk kulcsa lehet. Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy a magányosság növeli a demencia esélyét, valamint ez a férfiakra jellemzőbb lehet.

Azonban a fizikális egészségre is hatással van a krónikus magány. Növeli a kardiometabolikus megbetegedések kockázatát, alvási problémákat okozhat és a gondolkodási, figyelmi képességeinkre is negatív hatással lehet. A magányosság egy distresszel járó érzelem, vagyis olyan magas stresszinttel járhat, amelynél már csak a stressz negatív hatásai érvényesülnek. A krónikussá váló stressz útján a magányosság befolyásolja az egészségi állapotot, hat a hormon- és immunrendszerre, vezethet gyulladásos folyamatokhoz, valamint rosszabb egészségmagatartáshoz is. Az Egyesült Államokban hat éven át végzett utánkövető vizsgálatban pedig azt találták, hogy a magányosság érzése a halálozás emelkedésével járt együtt. A szociális kapcsolatok és az egészségtudatos viselkedés azonban az elemzés szerint nem befolyásolta a halálozási arány és a magány kapcsolatát, tehát a személy által észlelt magány szintje volt meghatározó.

Jó hír azonban, hogy tehetünk a saját és mások egészségéért, ha nem hagyjuk a magányosságot elhatalmasodni. A következőkben erre szedtünk össze néhány tippet.

Recept magányosság ellen

• Készítsünk listát, hogy kire számíthatunk magányos perceinkben. Könnyebb tenni a kínzó érzés ellen, ha van néhány név a listánkon, akikre számíthatunk.
• Rendszeresség a kapcsolatokban: a barátságok, ismeretségek fenntartása nem mindig könnyű feladat. Néha bíztassuk magunkat találkozóra akkor is, ha éppen kényelmesebb otthon maradni.
• Egyedül lenni emberek között: múzeumban, könyvtárban, kávézóban, klubban. Legyünk nyitottak, és itt akár új kapcsolatokat is építhetünk.
• Önkénteskedés: a hasznosság és másokkal való kapcsolódás megtapasztalására jó lehetőség az önkéntes munka vállalása. Ételosztás vagy állatmenhely, a lényeg, hogy emberek között vagyunk és még segítünk is másoknak közben.
• Tanuljuk meg élvezni az egyedül töltött időt: írjunk össze tevékenységeket, amiket szeretünk egyedül végezni, és örömmel töltenek el. Ilyen lehet például egy hobbi, valamilyen mozgás, pihenés, alkotás. Tapasztaljuk meg, hogy egyedül is lehetünk boldogok.
• Segítő mentálhigiénés szakember: ha egyedül nem sikerül a magány oldása, ne hagyjuk, hogy hosszú távon hasson az egészségi állapotunkra. Keressünk fel pszichológust, segítő szakembert!

Barta Luca Pszichológus, relaxációs gyakorlatvezető.
2022 októberétől dolgozik a Zuglói Egészségfejlesztési Irodában mint mentálhigiénés koordinátor. Önismereti csoportokat, előadásokat tart és egyéni pszichológiai tanácsadást nyújt a hozzá forduló zuglói lakosoknak.