Szívbarát táplálkozás

Szívünk és érrendszerünk létezésünk fontos elemei, mégsem vigyázunk rájuk eléggé. Ha elkezdenek berozsdásodni, azt nem fogjuk fizikailag érzékelni, nem érzünk fájdalmat, ezért gyakran nem is vesszük komolyan azokat a megelőző intézkedéseket, melyek kiküszöbölhetnék vagy későbbre tolhatnák a funkcióromlást. Így alakulhatnak ki alattomosan a napjaink egyik fő halálokát jelentő szív- és érrendszeri (szakkifejezéssel kardiovaszkuláris) betegségek. Erről tartottam első körben előadást a Zuglói Egészségfejlesztési Iroda új dietetikusaként, most pedig az olvasóknak foglalom össze az előadás részleteit.

Elkeserítő számok

Világszerte évente több mint 18 millió halálozást okoznak ezek a kórképek, 2020-ban pedig csak hazánkban több mint 43 ezren vesztették életüket kardiovaszkuláris megbetegedésekben. Ezek a számok azért is szörnyűek, mert ezen betegségek nagy része megfelelő életmóddal és táplálkozással megelőzhető lenne. A COVID-19 vírus 2020-ban hazánkban 8981 áldozatot követelt, míg a vérellátási zavar miatt kialakuló szívbetegségek 26 280-at. Mégis jobban félünk egy olyan betegségtől, ami fizikai fájdalmat és akut panaszokat okoz, mint egy olyantól, ami lassan és észrevétlenül, de ugyanúgy megölhet bennünket.

Betegségmegelőzés

Nagyon fontosnak tartom, hogy nagyobb teret nyerjen hazánkban a betegségmegelőzés, amihez az érintettek, a betegek vagy a kockázati csoportba tartozó emberek megfelelő hozzáállása, egészségmagatartása is elengedhetetlen. Fontos, hogy halljuk meg a megelőzésre buzdító szavakat, mert ezzel akár 5–10 évet is hozzátehetünk az életünkhöz. A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásban, megelőzésben, illetve kezelésében is óriási szerepe van az étrendnek és az életmódnak. Akinél a betegség kialakulása elindul, annál hosszú ideje tartó helytelen szokások – ún. rizikófaktorok – is fellelhetők. Ezen rizikófaktorok közé tartozik a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, illetve a stresszes életmód. Természetesen veleszületett, örökletes tényezők is szerepet kaphatnak, de ezek önmagukban kisebb eséllyel váltják ki a problémát, mint a külső rizikótényezőkkel együtt.

A rizikótényezők – főleg több tényező együttes – hosszabb időn keresztüli fennállása az első lépcsőfoka a szív- és érrendszeri betegségekre hajlamosító három fő kórállapot, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a magas vércukorszint kialakulásának. Ezek közül egy is nagy kardiovaszkuláris rizikót jelent, ha azonban kettő vagy mindhárom tényező együttesen fennáll, onnantól kezdve rohamosan romlik az erek állapota.

Itt pedig elérkezünk a következő lépcsőfokhoz, ami már az iszkémiás szív- és érrendszeri betegségek közvetlen kiváltó oka, ez pedig az érelmeszesedés. Az iszkémia egy latin kifejezés, amely vérellátási zavart, oxigénhiányos állapotot jelent, tehát olyan betegségekről van szó, melyeknél érelzáródás miatt alakult ki a kórfolyamat. Az érelmeszesedés során az LDL-koleszterin (rossz koleszterin) nagyban hozzájárul az érfali lerakódások, az úgynevezett plakkok kialakulásához és növekedéséhez, vagyis érkárosító hatású. Ezzel ellentétben a HDL-koleszterinnek (jó koleszterin) pont az a feladata, hogy összegyűjtse a felhalmozódott koleszterint és elszállítsa a májba, ezáltal érvédő tulajdonságú. Ennek a kétféle koleszterinnek az értékét a laborleleten is felfedezhetjük, az a jó, ha az LDL-koleszerin szintje minél alacsonyabb, a HDL-koleszteriné minél magasabb. Ha az arány eltolódik az LDL irányába, illetve ha az összkoleszterin szintje magas, akkor rohamosan kezd felhalmozódni az erekben a koleszterin, egyre nagyobb meszes plakkot kialakítva. A meszes plakk egyszer csak megreped, ilyenkor vérrög rakódik rá, ami részlegesen vagy teljesen elzárja a vér útját. A vérellátási zavar a szervekben szövetelhalást, funkcióvesztést okoz, ami különösen veszélyes a szív vagy az agy esetében, hiszen hirtelen fellépő infarktus vagy egy stroke lehet a következmény. A legalattomosabb ebben a folyamatban, hogy laborvizsgálat elvégzése nélkül valószínűleg ki sem derül, hogy mi zajlik éppen a szervezetben, hiszen maga a folyamat nem okoz tüneteket, csak a majd hirtelen kialakuló, rohamos állapot. Ha azonban megértjük ezt a folyamatot és a dolgok mögé látunk, beláthatjuk, hogy tehetünk a megelőzésért.

Kiegyensúlyozott étrend

A táplálkozás szerepe a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében óriási, hiszen táplálkozásunk nagyban befolyásolja a vérnyomás, a koleszterinszint és a vércukorszint alakulását. Egészségtudatos étrenddel egyes kutatások szerint akár 30 százalékos rizikócsökkenést érhetünk el ezen betegségek kialakulása tekintetében. Az Európai Kardiovaszkuláris Társaság vizsgálta, hogy mely étrendek lehetnek a legmegfelelőbbek a szív- és érrendszeri kockázatok csökkentésére. Két irányzatot, a DASH-diétát és a mediterrán étrendet elismerték, viszont alapvetően arra jutottak, hogy a kiegyensúlyozott, egészségtudatos táplálkozásban önmagában minden benne van, ami ehhez kell. Ezt hazánkban a legújabb hivatalos táplálkozási ajánlás, az OKOSTÁNYÉR^® szemlélteti. Itt a kördiagrammá formált tányéron jól átlátható, hogy a napi energiabevitelünk hány százaléka milyen ételcsoportból származzon, és egyéb jó tanácsokat is megfogalmaz. Ez részletesebben megtekinthető a www.okostanyer.hu oldalon.

Nem muszáj tehát kifejezett táplálkozási irányzathoz ragaszkodnunk még akkor sem, ha van kockázati tényezőnk a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására. Elegendő, ha kiegészítjük a normál, egészségtudatos táplálkozást az érrendszer védelmét célzó néhány fontos alapelvvel. Ezt a fajta táplálkozást nevezhetjük szívbarát vagy kardioprotektív (=szívvédő) étrendnek. Ennek célja, hogy a már kialakult szív- és érrendszeri kockázatokat visszaszorítsa, normalizálja a koleszterinértékeket és a vérnyomást, illetve megfelelő, egyenletes szinten tartsa a vércukorszintet. De hogyan hat ezekre az élettani folyamatokra mindaz, amit megeszünk?

Mit és mennyit?

Zsírok

A napi energiabevitel kb. 25%-át ajánlott zsírból fedezni.

A legnagyobb hatást a tápanyagok közül a zsírok, illetve a koleszterin gyakorolják az érrendszerünkre, ezért ezekről ejtenék szót először. A kardioprotektív étrend egyik alapelve a zsírszegény és koleszterinszegény étrend. Miért fontos ez? A zsírok és a koleszterin kis mennyiségben nélkülözhetetlen anyagok a szervezet számára. A zsírok például részt vesznek a zsírban oldódó vitaminok felszívódásában, a hormontermelésben, az idegrendszer működésében, illetve fontos tartalék tápanyagok. A koleszterin egyrészt sejthártyaépítő anyag, másrészt szteroidhormonok előállításának kiinduló anyaga. Természetesen nélkülük nem működik jól a szervezet, azonban elegendő kis mennyiséget bevinnünk belőlük. A magyar lakosság átlagban egyértelműen túlfogyasztja a zsírokat és a koleszterint, a magyaros táplálkozás igencsak zsírdús és főleg állati eredetű zsírban gazdag. Egy egészséges, normál súlyú, felnőtt ember számára a napi zsírbeviteli ajánlás kb. a kilogrammban kifejezett testtömegünk 0,8–1-szerese grammban. Tehát egy 60 kg súlyú egyén számára kb. 48–60 g zsír. Ha valaki kardiovaszkuláris kockázattal rendelkezik, vagy túlsúlyos, az ajánlás már csak 0,5–0,8-szorosa a testtömegnek, vagyis egy 100 kg súlyú egyénnek kb. 50–80 g zsír. A koleszterinből naponta maximum 300 mg-ot ajánlott bevinni egy egészséges, normál súlyú egyénnek, a kockázattal rendelkezőknek vagy a túlsúlyosoknak pedig maximum 200 mg-ot.

Zsírok élettani hatása

Élettani hatás alapján két nagy csoportra oszthatjuk a zsiradékokat: állati zsírokra és növényi olajokra. A fő különbség közöttük a zsírsavaik összetétele és az ebből adódó állaguk.

Az állati zsírok legnagyobb arányban telített zsírsavakat tartalmaznak, ezek adják a szilárd állagot szobahőmérsékleten és egyben a telített zsírsavak emelik leginkább a koleszterinszintet, tehát hosszú távon érkárosító hatásúak. Fontos, hogy a növényi olajok közül is tartoznak ebbe a kategóriába kivételek, a kókuszolaj, a pálmaolaj, illetve a kakaóvaj. Ezek szintén szilárd állagúak, nagy bennük a telített zsírsavak aránya, így ezek is növelik a koleszterinszintünket, tehát nem jobbak, mint egy állati zsír. Az állati zsírok pedig még pluszban koleszterint is tartalmaznak, hiszen ez az állatok szervezetében, ugyanúgy, ahogy az emberében, megtalálható. Állati zsírforrásnak számítanak az állatból kivont zsiradék mellett a húsok, húskészítmények, tejtermékek, illetve a tojás is. Fontos, hogy ezekből mindig törekedjünk a leginkább zsírszegény termék beszerzésére. Húsokból érdemes a soványakat választani (baromfifélék, sertéskaraj, sertésszűzérme), húskészítményekből inkább a baromfiból készült sonkaféléket vagy gépsonkát, sajtokból legalább fele arányban fogyasszunk light verziókat, tejből a 1,5%-os, tejfölből a 12%-os, tejszínből a 10%-os, túróból pedig a sovány/félzsíros változatot. Tojásból hetente maximum 4-5 db-ot javasolt elfogyasztani. Kerülni kell a szalonna, tepertő, kolbászok, hurkák, szalámik, állati belsőségek és egyéb extra mennyiségű zsírt tartalmazó húsrészek fogyasztását.

A növényi olajok ezzel szemben jórészt telítetlen zsírsavakból állnak, ha változatosan fogyasztjuk a növényi olajokat, az hosszú távon érvédő hatású és a koleszterinszintet is csökkenti. A telítetlen zsírsavak adják a szobahőmérsékleten folyékony állagot is, az állagból tehát könnyen megállapíthatjuk, hogy milyen zsiradékról van szó. A telítetlen zsírsavaknak alapvetően három nagy csoportját különítjük el, ezek az omega-6, omega-9 és omega-3 zsírsavak.

Az omega-6 zsírsavak normál mennyiségben koleszterinszint-csökkentő hatásúak, túlzásba vitt fogyasztásuk azonban gyulladásos folyamatokat válthat ki. Legfőbb forrása a napraforgóolaj, amit ezért nem szabad egyoldalúan, kizárólagosan használni.

Az omega-9 zsírsavak csökkentik az LDL-, illetve az összkoleszterin szintjét. Fő forrásuk az olívaolaj, ezzel érdemes pl. kiváltani olykor a napraforgóolajat, hiszen akkor nem tolódik el az arány az omega-6 bevitel felé.

Az omega-3 zsírsavak igen értékesek, csökkentik egy másik vérzsír, a trigliceridek szintjét, illetve enyhén növelik a HDL-koleszterin szintjét. Emellett igen erős antioxidánsok és pozitív hatást gyakorolnak többek között az idegrendszer, illetve az immunrendszer működésére is. Fő növényi forrásuk a lenmag és a lenmagolaj, ebből egy teáskanálnyi mennyiség már fedezi a napi szükségletet. Jelen van még nagyobb mennyiségben a dióban, illetve a chiamagban. Megjegyzendő, hogy fő forrásukként a tengeri halakat tartjuk számon (pl. tonhal, lazac, makréla, hering, hekk, szardínia) és egyéb tengeri állatok húsa (pl. kagyló, rákok), ezekből hasznosulnak a legjobban.

Az omega-6 zsírsavakból a napi energiabevitel 3–6 százalékát, az omega-9 zsírsavakból 12–14 százalékát, az omega-3 zsírsavakból pedig 2 százalékát érdemes fedezni. Érdemes figyelni arra, hogy ez az arány egyik irányba se tolódjon el. Ennek érdekében pl. megfelelő lehet, ha főzéshez, sütéshez az esetek többségében arra alkalmas olívaolajat használunk (nem az extra szűz változatot), néha helyettesítve napraforgóolajjal, emellett pedig napi szinten teszünk a salátánkra vagy a kész ételünkre egy kanálnyi lenmagolajat. Fontos, hogy a hidegen sajtolt és az extra szűz olajakat soha nem szabad hőhatásnak kitenni, mert tönkremennek bennük az értékes zsírsavak. Mindig csak utólag adjuk az ételhez, vagy hideg ételre, pl. salátára locsoljuk.

Koleszterin

Fontos szót ejteni még a koleszterinről, mely kis mennyiségben nélkülözhetetlen, nagy mennyiségben azonban érkárosító anyag. Kiemelendő, hogy az erre irányuló kutatások egyértelműen kimutatták, az ételekkel szervezetbe jutott koleszterin az érrendszerünkre nem igazán gyakorol hatást, a koleszterinszintünket a telített zsírsavak emelik, nem pedig az ételek koleszterintartalma. Így amennyiben egészségesek vagyunk, nem kell nagymértékben korlátozni a koleszterintartalmú ételek fogyasztását, azonban kockázati tényezők esetén érdemes ezt is minimalizálni. A koleszterin fő forrása a tojássárgája, a vaj, a tejszín, a tejföl, illetve a máj és az egyéb állati belsőségek.

Transz-zsírsavak

Érdemes megismerkedni még a transz-zsírsavak csoportjával. A transz-zsírsavak kis mennyiségben a természetben (pl. kérődző állatok tejében) is termelődő anyagok, de nagyobb mennyiségben az élelmiszeripari feldolgozás során keletkeznek. Olyan élelmiszerekben találkozhatunk velük, ahol fontos a szilárdítás a megfelelő állag kialakításához. Általában az olcsó és könnyen hozzáférhető, folyékony növényi olajokat alakítják különféle eljárással szilárd zsírokká (pl. ilyen a margaringyártás során a hidrogénezés), és ezen eljárás során keletkeznek melléktermékként a transz-zsírsavak, melyeket összefüggésbe hoztak az elhízás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségekkel. Habár ma már rendelet szabályozza a termékekben a transz-zsírsavak maximális mennyiségét, ami nagyon elenyésző, de azért minimálisan megtalálhatók a nagymértékben feldolgozott termékekben. Fő forrásaik a margarinok, az étcsokoládés bevonómasszával bevont és/vagy krémmel töltött kekszek, sütemények, a nápolyik, a zacskós levesporok, az instant ételporok, a bolti popcorn, a szendvicskrémek, illetve a mirelit félkész élelmiszerek. Emellett, ha gyorsétteremben vagy kifőzdében eszünk bő olajban sült ételt, abban is megtalálható. Ezeken a helyeken többször használják fel az olajat sütésre, ami növeli a transz-zsírsavak mennyiségét. Célszerű tehát minél kevesebb feldolgozott ételt és minél több nyers, feldolgozatlan, friss élelmiszert vásárolni.

Szénhidrátok

A napi energiabevitel kb. 55%-át ajánlott szénhidrátokból fedezni.

A szénhidrátoknak leginkább a minőségére kell fókuszálnunk. Előnyben kell részesítenünk a lassan felszívódó szénhidrátforrásokat, melyek magas rosttartalmuk miatt nehezebben emésztődnek meg, felszívódásuk elhúzódó és ezáltal hosszabb ideig fenntartják a teltségérzetünket, táplálóbbak. Maga a rostanyag is érvédő hatású. Ilyen lassan felszívódó szénhidrátforrás a teljes kiőrlésű, a rozs-, a Graham- vagy a durumlisztből készült termékek; a basmati és a barna rizs, a zabpehely, a bulgur, a quinoa, a köles, a hajdina és a kuszkusz is. Ide sorolhatjuk emellett a zöldségeket és a hüvelyeseket is. Nem elhanyagolható az sem, hogy ezek az értékes gabonafélék és zöldségek különböző vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban bővelkednek, melyek szintén jó hatást gyakorolnak a szív- és érrendszerünk megfelelő működésére, így érdemes belőlük változatosan válogatnunk. A gyors felszívódású szénhidrátforrásokat ritkábban, nem napi szinten ajánlott fogyasztani, hiszen ezek rostszegények és nem túl táplálóak. Ilyenek a hozzáadott cukrot tartalmazó, a fehér lisztből készült ételek, illetve a burgonya. Kivételt képeznek a gyümölcsök, melyek szintén ebbe a kategóriába tartoznak, mert sok bennük a gyümölcscukor, azonban kis mennyiségben napi szinten ajánlott a fogyasztásuk vitamin-, ásványianyag- és antioxidánstartalmuk miatt. Legjobb őket tízóraira vagy uzsonnára beilleszteni. Fontos megemlíteni, hogy a rostban dús táplálkozás mellet a szervezetnek több folyadékra lesz szüksége, ugyanis a rostok vizet kötnek meg, tehát minimum napi 2 liter vizet érdemes elfogyasztani.

Fehérjék

A napi energiabevitel kb. 20 százalékát ajánlott fehérjékből fedezni.

A fehérjebevitel kiegyensúlyozottsága szintén fontos, még ha ez legkevésbé köthető is az erek védelméhez. Legjobb minőségű fehérjék az állati fehérjék, mert minden számunkra szükséges aminosavat tartalmaznak – azonban az állati fehérjeforrásokban zsiradék is található. Nem mindegy tehát, hogy melyikeket részesítjük előnyben, mint korábban szó volt róla, húsokból, húskészítményekből és tejtermékekből mindig a leginkább zsírszegényet érdemes választani. Szintén jót tehet az érrendszerünknek, ha hetente tartunk egy-egy húsmentes napot. Ilyenkor pótolhatjuk növényi fehérjeforrásokkal a húst, ezáltal változatossá tesszük a táplálkozást, több zöldséget fogyasztunk el aznap és a zsírbevitelünk is kevesebb lesz.

Sófogyasztás, élvezeti szerek

A kardioprotektív étrend fontos eleme a sószegény vagy másképp nátriumszegény táplálkozás, a magas sóbevitel ugyanis hozzájárul a vérnyomás emelkedéséhez. Az érrendszeri kockázattal rendelkezők számára napi maximum 4-5 g konyhasó fogyasztása ajánlott, ami kb. egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Érdemes főzésnél minél több fűszert és minél kevesebb sót használni. Az elkészült ételt utósózni nem szabad, és a zöldségeket se sózzuk meg reggelinél. Ha fokozatosan, minél kevesebb sót használunk, észre fogjuk venni, hogy az ízérzékelésünk alkalmazkodik, és nem fogjuk már kívánni a sós ételeket. Kerülni kell emellett az olyan bolti termékeket is, melyeknek magas a sótartalma, ilyenek pl. a sós nassolnivalók (kekszek, chipsek, sós magvak), jónéhány felvágott és sajt (főleg a szalámik, a feta sajt, illetve a parmezán), a leveskockák és a fűszerkeverékek, a kovászos uborka, a zöld olívabogyó, illetve a zöldségkonzervek.

Az élvezeti szerekről sem szabad megfeledkezni, hiszen ezek is nagyban befolyásolják a szív- és érrendszer egészségét. A dohányzás jelentősen hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához, napi 15 szálnál több cigaretta elszívása bizonyítottan vérnyomásemelő hatású. Ha valaki dohányzik és emellett még más rizikófaktorok is veszélyeztetik érrendszere egészségét, az már együttesen óriási kockázat, tehát érdemes mérlegelni a dohányzásról való leszokást.

A krónikus alkoholfogyasztás szintén kockázati tényező, hiszen közvetlen vérnyomásemelő hatású, emellett hosszú távon emeli a vérzsírok szintjét is és a máj elzsírosodásához vezethet. A mediterrán kultúrából és étkezésből a minőségi vörösborok mérsékelt fogyasztása lehet kedvező. A minőségi vörösborban ugyanis található egy fontos antioxidáns vegyület, a vörös szőlő héjából származó polifenol, a rezveratrol. A rezveratrolról állatkísérletekben megállapították, hogy rákellenes, gyulladáscsökkentő, vércukorcsökkentő és kardioprotektív hatású. Így megelőzésképpen, egészséges egyének számára maximum napi 1 dl, jó minőségű vörösbor fogyasztása étkezés mellé ajánlható. Akik azonban rendelkeznek érrendszeri kockázattal, azok mindenképpen konzultáljanak az orvosukkal, és kérjék ki a véleményét.

A kávéfogyasztást sokan sorolják ugyanúgy a kockázati tényezők közé, mint pl. a dohányzást vagy az alkoholfogyasztást. Ez azonban téves, a legújabb kutatások szerint a jó minőségű kávé fogyasztásának szinte csak előnyei vannak, és napi 2–3, frissen főzött, minőségi kávé nyugodtan javasolható szív- és érrendszeri kockázattal rendelkezők számára is. Egy újabb kutatásban például kimutatták, hogy a napi 3–5 csésze kávét fogyasztók körében akár 15 százalékkal is csökkenhet a kardiovaszkuláris betegségek kialakulása. Amire fontos odafigyelnünk a kávéfogyasztásnál, hogy lehetőleg ne éhgyomorra igyuk (főleg ne feketén), mert a gyomornyálkahártyának árthatunk vele, illetve ne cukorral, szirupokkal és tejszínhabbal fogyasszuk, mert az úgy már inkább kalóriadús édesség, mint kávé. Ha szeretjük tejeskávéként fogyasztani, akkor inkább habosított tejet tegyünk bele a tejszínhab helyett és édesítőszerrel édesítsük.

Szívbarát életmód

Ha már mindent tudunk a kardioprotektív táplálkozásról, fontos kérdés, hogy hogyan alakítsuk ki a napi étkezést. Elsősorban érdemes követni a „többször kevesebbet” elvet, napi 5-ször táplálkozzunk, 2-3 óránkénti elosztásokban. Ez azért fontos, mert ezzel egyenletes szinten tartjuk a nap folyamán a vércukorszintünket, fenntartott lesz a teltségérzet is, és kevesebb esélyünk lesz a nassolásra. A másik ok pedig, hogy a kis mennyiségekkel nem terheljük meg úgy egy-egy étkezés során a szervezetet, mint a háromszori étkezés mellett, ahol nagy mennyiséget fogyasztunk el egyszerre, jobban igénybe véve az érrendszert és megnehezítve a szív munkáját. A főétkezések mindig legyenek komplettek, ami azt jelenti, hogy álljanak egy adag lassan felszívódó szénhidrátforrásból, egy adag jó minőségű fehérjéből és egy adag zöldségből, kevés növényi zsiradékforrással kiegészítve. Tízóraira és uzsonnára lehet a legjobban beilleszteni a tejterméket és a gyümölcsöt bármilyen kombinációban. Az édességeket nem kell teljesen megvonnunk magunktól, hiszen az csak sóvárgáshoz vezet. Próbáljuk meg tudatosan beilleszteni őket heti 2-3 alkalommal, és lehetőleg ebéd után (pl. egy szelet csokoládé/sütemény).

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az étkezés átalakítása mellett célszerű az egész életmódunkon változtatni. A mai világban például nagyon fontos a megfelelő stresszkezelés, hiszen rengeteg stressz ér bennünket, és ez többek között vérnyomásemelő hatású is. Meg kell tanulnunk helyesen levezetni a stresszt, és fontos, hogy ilyenkor ne ételekhez nyúljunk. Mindenkinek szüksége lenne egy hobbira, egy olyan tevékenységre, amely kikapcsolja őt a hétköznapokból és eltereli a figyelmét a stresszhelyzetekről. Ez lehet mozgásforma, sütés-főzés, de akár alkotó tevékenység is. A lényeg, hogy megtaláljuk a nekünk valót. A mozgást szintén nagyon fontos lenne beépíteni a hétköznapokba, mert bizonyítottan jótékony hatása van a vérkeringésre és a koleszterinszintre. Jó lenne heti rendszerességgel, 3-4 alkalommal valamilyen intenzívebb sporttevékenységet végezni, de aki ezt nem mindig tudja megtenni, annak jó tanács lehet, hogy a lehető legtöbb helyre járjon gyalog, ha teheti, szálljon le egy megállóval hamarabb hazafelé menet, vagy minden nap tegyen egy nagy, egyórás sétát. A lényeg, hogy minél több legyen a napi lépésszám, ez is rengeteget számít.

Baráti Anikó

2020-tól a Zuglói Egészségügyi Szolgálat és a Zuglói Egészségfejlesztési Iroda dietetikusa, egyéni tanácsadásokat tart online és személyesen is.

„Igyekszem az embereknek a lehető leghatékonyabb módon segíteni egy modern és tudományos evidenciákon alapuló szemlélettel a betegségek kezelésének támogatásában, vagy egy megfelelő, kiegyensúlyozott étrend kialakításában.”