Hírek a nagyvilágból
Ebben a rovatban néhány friss, nemzetközi, tudományos kutatási eredményt ismerhet meg a kedves olvasó a magasvérnyomás-betegséggel (hipertónia), valamint a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségekkel kapcsolatosan. Igyekszünk a nemzetközi tudományos cikkek üzenetét – melyek a mindennapi életben is hasznosak lehetnek – érthető, hétköznapi nyelven átadni.
Az alábbi összefoglalókban olvashat egy újonnan kifejlesztett, óratípusú vérnyomásmonitorról, amelynek eredményeit egy ambuláns vérnyomás-monitorral (ABPM) összehasonlítva egyenlő pontossággal mérte a vérnyomást, stresszhelyzetben is. Továbbá megtudhatja, hogy az egymást követő orvosi ellenőrzéseken mért vérnyomásértékek nagy változékonysága (függetlenül az átlagértéktől) fokozottabb kardiovaszkuláris megbetegedési kockázatot jelent. Ismeretes, hogy a nagy mennyiségű sófogyasztás a kardiovaszkuláris megbetegedés és halálozás kockázatát fokozza, azonban a túl alacsony sóbevitel is káros hatású. A kávé a víz mellett a legtöbbet fogyasztott ital. Hatóanyagai a vérnyomás szabályozását többféle módon befolyásolják, azonban a mérsékelt és rendszeres kávéfogyasztás (1–3 csésze/nap) nem befolyásolja hátrányosan a vérnyomást. Adatok állnak rendelkezésünkre arról is, hogy a maszkolt, látszólag rezisztens hipertónia függetlenül kapcsolódik a kardiovaszkuláris megbetegedéssel és halálozással.
A kávé és az artériás magas vérnyomás
Stanisław Surma és munkatársa: Coffee and arterial hypertension. Curr Hypertens Rep 2021; 23(7): 38.
A szerzők a kávé és a magasvérnyomás-betegség kapcsolatát tekintik át a cikkben. A kávé nagyon népszerű ital, és a becslések szerint világszerte naponta 2,25 milliárd csészével fogyasztják. A víz mellett ez a leginkább fogyasztott ital.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a szokásos és mérsékelt kávéfogyasztás jótékony hatással van az idegrendszer, az emésztőrendszer és a kardiovaszkuláris rendszer működésére, valamint a vesefunkcióra. Több mint 1000 kémiai vegyület van a kávéban. Ezek közül számos vegyületnek kétirányú hatása van a vérnyomás szabályozására, azaz nem csak rossz, hanem jó is.
Az eredmények azt mutatják, hogy a mérsékelt és a szokásos kávéfogyasztás nem növeli, hanem akár csökkentheti is a magasvérnyomás-betegség kialakulásának a kockázatát. Ezzel szemben az alkalmi kávéfogyasztásnak „hipertenzinogén” – azaz vérnyomást emelő és hipertóniára hajlamosító – hatása van. A hipertóniás személyek mérsékelt, rendszeres kávéfogyasztása sem növeli a magasabb vérnyomásértékek kockázatát, és akár csökkentheti is a bármilyen okból bekövetkező halál lehetőségét.
A szerzők úgy foglalják össze a cikk lényegét, hogy a kávé mérsékelt és rendszeres fogyasztása (1–3 csésze/nap) nem befolyásolja hátrányosan a legtöbb ember – beleértve a hipertóniásokat is – vérnyomását.
Az otthoni vérnyomás-monitorozással észlelt maszkolt, ellenőrizetlen, látszólag rezisztens hipertónia prognosztikai értéke
Jessica Barochiner és munkatársai: Prognostic value of masked uncontrolled apparent resistant hypertension detected through home blood pressure monitoring. J Hypertens 2021; 39: 2141–2146.
Az ajánlások nem foglalkoznak külön azokkal a magas vérnyomásos betegekkel, akiknek a vérnyomása legalább 3 vérnyomáscsökkentővel céltartományban van a rendelőben, de azon kívül megemelkedett. A szerzők arra törekedtek, hogy meghatározzák, vajon ennek a maszkolt, ellenőrizetlen, látszólag rezisztens hipertóniának (MUCRH), amit az otthoni vérnyomás-monitorozás (HBPM, home blood pressure monitoring) eredményei alapján észleltek, van-e prognosztikai értéke a végzetes és nem végzetes események tekintetében hipertóniás betegek között.
Olyan magas vérnyomásos betegek között vizsgálták az összes halálozás, a szív- és érrendszeri események és halálozás előfordulását 2008–2015 között, akiknek a gondozás során voltak induló HBPM-eredményei. A MUCRH kritériumai a következők voltak: a rendelői vérnyomás kisebb, mint 140/90 Hgmm és az otthoni vérnyomás legalább 135/85 Hgmm. A vizsgálatban 470 beteg adatait elemezték.
Összességében a szerzők azt állapították meg, hogy a MUCRH nem ritka, és függetlenül kapcsolódik a szív- és érrendszeri megbetegedéssel és halálozással. Az intenzíven kezelt egyének HBPM-en keresztüli szisztematikus ellenőrzése hasznos lehet a szív- és érrendszeri események fokozott kockázatának kitett betegek kiszűrésére.
A stresszkiváltotta vérnyomás-emelkedés vizsgálata okosórával
Naoko Tomitani és munkatársai: Stress-Induced Blood Pressure Elevation Self-Measured by a Wearable Watch-Type Device. Am J Hypertens 2021; 34(4): 377–382.
A szerzők egy frissen kifejlesztett, óratípusú vérnyomásmonitor (WBPM) és egy ambuláns vérnyomásmonitor (ABPM) hatékonyságát hasonlították össze ambuláns körülmények között. A betegek a WBPM és az ABPM készülékeket egyaránt a nem domináns karjukon viselték. Az ABPM automatikusan 30 perces időközönként mért, majd minden egyes ABPM-mérést egy, a beteg által a WBPM készülékkel indított mérés követett. A szerzők a betegektől azt is megkérdezték, hogy milyen körülmények között történtek az egyes mérések, külön kitérve arra is, hogy éppen milyen érzelmi állapotban voltak. Jelentős különbségek voltak a negatív (ideges, feszült) és a pozitív (boldog, nyugodt) érzelmek során mért vérnyomásértékek között.
Igaz volt ez a WBPM- és az ABPM-mérésekre egyformán. Az érzelmi stressz provokálta abszolút vérnyomásértékek, amiket a WBPM készülékkel mértek, olyanok voltak, mint az ABPM készülék adatai. A szerzők úgy foglalták össze az eredményeiket, hogy ambuláns körülmények között a WBPM készülékkel végzett önvérnyomásméréssel a vérnyomás-ingadozások ugyanolyan pontosan mérhetők, mint egy ABPM készülékkel.
A rovat készítőjének megjegyzése: A cikkben szereplő WBPM készülék az Omron HeartGuide okosóra (HEM-6410T: Omron Healthcare, Kyoto, Japan) volt. Az eredmények egyelőre nem vonatkoztathatóak más okosórákra!
Az étrendi nátrium és a szív- és érrendszeri megbetegedés és halálozás – a „J alakú hipotézis”
Christiana Tsirimiagkou és munkatársai: Dietary sodium and cardiovascular morbidity/mortality: a brief commentary on the ‘J-shape hypothesis’. J Hypertens 2021; 39(12): 2335–2343.
A fokozott sóbevitel káros hatását egyre több adat támasztja alá, ugyanakkor ismertek a nagyon alacsony nátriumdiéták bizonyított káros hatásai, amelyek az állatkísérletekben klinikai tünetekkel nem járó, de mérhető érrendszeri károsodáshoz vezetnek. Mindez J alakú összefüggést sejtet az étrendi nátriumbevitel és a kardiovaszkuláris megbetegedés és halálozás között. Ez azt jelenti, hogy a napi sómennyiséget csökkentve előbb csökkennek a nemkívánatos hatások, majd az optimális sófogyasztás alá csökkentve a bevitelt megint elkezdenek emelkedni.
Kevés gondosan megtervezett, a nátriumbevitel különböző szintjeit összehasonlító, klinikai vizsgálat létezik, amely az optimális és biztonságos tartomány kérdésével foglalkozik. A cikkben felsorolt különböző ajánlásokban is a napi nátrium (Na+)-bevitel 1,5–2,4 g között mozog, de ez nem ugyanaz, mint a sóbevitel. A cikkben hivatkozott ajánlások szerint a javasolt napi sóbevitel 3,75–6 g közötti.
Egyelőre sem elvetni, sem megerősíteni nem lehet a J alakú hipotézist.
A vérnyomás-változékonyság hatása a szív- és érrendszerre
Costantino Mancusi és munkatársai: Impact of visit-to-visit blood pressure variability on hypertensive-mediated target organ damage and future cardiovascular events: the Campania salute network. J Hypertens 2021; 39: 1852–1858.
A vérnyomás túlzott variabilitása (változékonysága) további stresszt jelent a szív- és érrendszernek, függetlenül a vérnyomás átlagértékétől. A szerzők a vérnyomás vizitről vizitre történő változékonyságának a szív- és érrendszeri eseményekre gyakorolt hatását elemezték. A Campania Salute Network Regiszter 3555 betegénél az átlagvérnyomások változékonyságát vizsgálták több mint hat vizit során. Az elemzések szerint a vérnyomás vizitről vizitre való változékonysága a kardiovaszkuláris események emelkedett kockázatával szoros összefüggést mutatott.
Dr. Fejes Imola
Az SZTE SZAOK SZAKK Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai és Hypertonia Centrum belgyógyász, nefrológus és hypertonológus szakorvosa, egyetemi tanársegéd, több tudományos társaság tagja.
