A testmozgás pluszgyógyszer a rezisztens hipertónia kezelésében?
A terápiára nehezen reagáló, rezisztens hipertónia kezelése komoly terhet ró a kezelőorvosra és a betegre egyaránt. A háttérben meghúzódó ok kiderítése őszinte orvos-beteg kapcsolatot, több társszakma (gyógytornász, dietetikus, speciálisan képzett ápoló, gyógyszerész, pszichológus) együttes munkáját feltételezi. A rezisztens hipertónia kezelésében a gyógyszeres terápia mellett az életmódi kezelés, ezen belül is a testmozgás fontosságára hívja fel egy, az Amerikai Orvosok Szövetségének lapjában megjelent cikk a figyelmet.
Az közismert, hogy a rendszeres testmozgás javítja a magas vérnyomással élők vérnyomásbeállítását, de a meghatározott és ellenőrzött tréning hatással lehet-e a rezisztens hipertónia esetén, teszi fel a kérdést egy portugál szakemberek által publikált tanulmány. A magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegeink jelentős részének a vérnyomását néhány gyógyszer kombinálásával jól be tudjuk állítani. Azonban vannak olyan esetek, amikor ez nehezen sikerül, ilyenkor beszélünk rezisztens hipertóniáról. Definíció szerint az egészséges életmód betartása mellett három, vízhajtót is tartalmazó gyógyszer kombinációjával sem beállítható magasvérnyomás-betegséget nevezzük rezisztens hipertóniának. A kezelőorvosnak ilyenkor ki kell vizsgálnia a betegét, hogy nem áll-e fenn olyan állapot, betegség (a vese vagy a veseerek betegségei, a mellékvese különböző betegségei, pajzsmirigy-túlműködés, alvási apnoe szindróma stb.), amely következménye a magas vérnyomás. Azonban a rezisztens hipertónia hétterében sokkal gyakoribbak a beteg életmódjával összefüggő okok. A magasvérnyomás-betegség „nem fáj”, nem okoz tüneteket a betegeknek, ezért ők a felírt gyógyszereket hamar lecsökkenthetik vagy elhagyhatják. Gyakori ok a rendszeres alkoholfogyasztás, a stresszes életmód, a túlzott sófogyasztás, az elhízás, más betegségre használt gyógyszerek (reumatikus panaszokra alkalmazott gyógyszerek: nem-szteroidok, szteroidok, valamint fogamzásgátlók, onkológiai gyógyszerek, édesgyökér stb.).
A tanulmány szerzőinek az volt a célja, hogy meghatározzák, hogy az aerob edzés csökkenti-e az ambuláns vérnyomásértékeket a rezisztens magas vérnyomásban szenvedő betegek körében. Portugália két kórházi központjában összesen 60, 40–75 év közötti, rezisztens magas vérnyomás miatt kezelt beteget vontak be. A betegeket véletlenszerűen, 1:1 arányban osztották be egy 12 hetes közepes intenzitású aerob edzésprogramba (edzéscsoport) vagy egy szokásos gondozási kontrollcsoportba. Az edzéscsoport hetente három, 40 perces felügyelt foglalkozást végzett a szokásos gyógyszeres kezelés mellett. A vizsgálat elején és végén 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozást végeztek és követték a vérnyomásátlagok változását. Emellett meghatározták a nappali és éjszakai ambuláns vérnyomásátlagok alakulását külön is, a rendelői vérnyomások alakulását és a páciensek edzettségi állapotát is. Tizenkét hét elteltével nagyon pozitív eredményeket kaptak: a kontrollcsoporthoz képest az edzéscsoportban lévők között a 24 órás ambuláns szisztolés vérnyomás 7,1 Hgmm-rel, a 24 órás ambuláns diasztolés vérnyomás 5,1 Hgmm-rel, továbbá a nappali szisztolés vérnyomás 8,4 Hgmm-rel és a nappali diasztolés vérnyomás 5,7 Hgmm-rel csökkent. A rendelői szisztolés vérnyomás 10,0 Hgmm-rel csökkent és az edzéscsoport fittsége szintén javult a kontrollcsoporthoz képest.
A tanulmány alapján elmondható, hogy az aerob tréning a rezisztens vérnyomással kezelt betegeink körében a gyógyszeres kombinációhoz hozzáadott „plusztablettának” felelhet meg. Hangsúlyozni kell, hogy a terápiára nehezen reagáló betegeinknél sok esetben egyéb szív-érrendszeri rizikófaktor, esetleg szív-érrendszeri betegség is fennáll, ezért fontos, hogy gyógytornász irányítsa a mozgásterápiát, amelynek tervezésénél figyelembe kell venni a beteg általános állapotát és betegségeit.
A közeljövőben induló háziorvosi praxisközösségek kifejezetten alkalmasak lesznek a hipertóniás betegek és köztük a rezisztens hipertóniások komplex orvosi és életmódi kezelésére.
Dr. Móczár Csaba
Belgyógyász, háziorvos, a magas vérnyomás képesített orvosa. PhD-fokozatát 2020-ban szerezte meg. Tíz évig dolgozott belgyógyászati osztályon, több mint húsz éve háziorvos Kecskeméten. A városban működő két hipertóniacentrum egyikének létrehozója. Az egészségnevelést mindig fontos feladatnak tartotta, ezt a tevékenységet ismerte el Kecskemét városa, amikor megbízta a Kecskemét Járási Egészségfejlesztési Iroda létrehozásával és az iroda szakmai vezetésével. A szakmai tervezés mellett személyesen is részt vesz az egészségnevelő munkában, klubokban, lakossági, iskolai rendezvényeken tart előadásokat. Astellas-díjas, 2015-ben az Év Praxisa különdíjasa, 2020-ban a Magyar Hypertonia Társaság Marosvári Miklós-emlékérmét kapta.