A munka mint addikció

A munka jelensége teljesen elfogadott mind egyéni, mind társadalmi szinten, sőt olyan tevékenység, amely szinte létfontosságú, hiszen biztosítja az anyagi biztonságot, a hétköznapi működésünkbe rendszert alakít ki és nem utolsósorban ki is teljesedhetünk benne. Egy jó állás egyfajta biztonságérzetet ad számunkra, s a legtöbbször igyekszünk megtartani, s számtalanszor látni, hogy a ranglétrán előre menni bizony nagy energiabefektetéssel jár.
Amennyiben jól teljesítünk, számtalan pozitív megerősítést adhat, és vajon ki gondolná, hogy egy kis pluszmunkából bármilyen bajunk származhat.

Manapság nem ritka, hogy napi 10–14 órát is dolgozunk, vagy éppen állandó munkahelyi készenlétben vagyunk, hétvégén is a munka teszi ki tevékenységünk nagy részét, este hazavisszük a munkát, és az irodai tevékenységet otthon folytatjuk. A mobiltelefon is mindig nálunk van, amin bárhol és bármikor tudjuk nézni a munkahelyi leveleinket, különböző munkahelyi rendszereket vagy chateket. Tehát hogyha akarunk, akkor bármelyik pillanatban s bármilyen helyszínen benne lehetünk a munkahelyi világunkban, aminek hatására kapcsolatainkra és saját magunkra nem fordítunk elegendő időt és energiát, így magánéleti kereteink lassan beszűkülhetnek. S idővel kialakulhat az az állapot, amikor már a munka mindenféle tevékenységet felülír, már nem fontos a család, a pihenés, a sport, az alvás, az emberi kapcsolatok, az egyetlen örömforrássá a munka válik, amiért viszont bármiről képes vagyunk lemondani, a szabadidő feladása pedig nem tűnik veszteségnek. Valakiben minél inkább előjön a munka nárcisztikus öröme, annál nagyobb az esélye, hogy ez az örvény beszippantja. Amikor este, hétvégén, ünnepnap nem találja a helyét, szabadságával vagy szabadidejével nem tud mit kezdeni, nyugtalanítja, hogyha 10–12 óra munkánál többet nem vállal, ez már jelzés, hogy a munkának pluszfunkciója lett az életében.

Munkafüggőség, munkamánia, munkaalkoholizmus

A munkafüggőség, más néven – az angol workaholics kifejezés „magyarításából” eredő – munkaalkoholizmus jelenségéről 1919-ben írt Ferenczi Sándor pszichoanalitikus és „vasárnapi neurózisnak” nevezte, hiszen a hétvégi időszakra jellemző volt a szorongás és elvonási tünetek jelentkeztek. Pontos definíció 1971-ben született Amerikában, ma azt mondjuk, hogy a munkaalkoholizmus az a jelenség, vagyis inkább az a pszichiátriai diagnózis, amelyben a személy nem érzékeli a túlzásba vitt munka problémáját. Ahogy a legtöbb függőségnél, itt sem érzi az érintett, hogy a tevékenysége kóros lenne. A mai társadalomban ez a szenvedélybetegség nagyobb elfogadottságot élvez, mint bármelyik másik. A gyakoriságát is mérhetetlenül nehéz felmérni, hiszen az emberek nemigen fordulnak szakemberhez. A gyakoriságának meghatározását az is nehezíti, hogy a betegség nehezen meghatározható, és BNO kód sincsen rá külön.

De attól függetlenül, hogy önálló betegségként nem jelenik meg, a jelenség létezik, és ha lenne teszt ennek a kimutatására, biztosan több érintett lenne, mint azt elsőre gondolnánk. A neve is tükrözi, hogy valamiféle párhuzam létezhet az alkoholizmussal mint függőséggel. Nézzük meg, milyen kapcsolódási pontok lehetnek:

• az érdeklődés beszűkülése,
• a probléma tagadása,
• új gondolkodásmód,
• ritkán van saját belátás, inkább a család figyelmezteti az illetőt.

Vannak emberek, akik rajonganak a munkájukért, ezt nem szabad összetéveszteni a munkaalkoholizmussal. Attól, hogy valaki szereti a munkáját s élvezettel veti bele magát, még nem biztos, hogy munkaalkoholista. Az egészséges személy legtöbbször örömmel gondol a szabadidejére és várja, hogy élvezhesse, ezzel ellentétben a munkaalkoholistát kétségbe ejti a szabadidő gondolata is.

A munkaalkoholisták jellemző 5 tünete:

1. Belefeledkezés a munkába
2. Nem szívesen adják át a munkát
3. Életük egyéb aspektusainak elutasítása
4. Életük egyéb részeinek belekeverése a munkába
5. „Eltitkolt” munkák

A munkaalkoholistáknak két típusát különböztetjük meg, az egyik a rajongó, a másik pedig a szorongó. A rajongó azért válik a munka rabjává, mert olyan örömöt okoz neki, amelyet más tevékenységből nem tud megkapni. Ő határozottan élvezi azt az időt, amit munkával tölt. A másik típus a szorongó munkaalkoholista, aki nem élvezi a munkavégzést, de fél, sőt retteg attól, hogy valamit nem végez el, nem végez el jól, vagy egy munkát más kap meg és ő így hátrányba kerülhet. Jellemzően ez a fajta félelem állandósult szorongássá válik.

Mi jellemzi a munkaalkoholizmust mint függőséget?

Mindennapos jutalom, megerősítés igénye

Mint minden függőt, a munkaalkoholistát is jellemzi a mindennapos jutalom igénye. A munkából jövő visszajelzésekből táplálkozik, ami egyrészt gyors, másrészt pedig kiszámítható, hiszen hogyha pontos és minőségi a munka, akkor biztos a dicséret. Ennek köszönhetően a rövid távú siker ez esetben fontosabb, hiszen a hosszú távú tervek kifutása bizonytalan, így nem biztos, hogy megérkezik a várt jutalom.

Alapvetően minden megerősítést a külső környezettől vár. Sok esetben alacsony önértékelés, önbecsülés állhat mögötte. Az idő itt is kritikus faktor, hiszen a dózist folyamatosan kapja, és maga állíthatja be ennek intenzitását.

Szorongás kerülése

A pozitív élményszerzési szakasz után a következő lépcső a szenvedés elkerülése, ami egyre csak erősödik az idő múlásával. Egyszer csak azt lehet észrevenni, hogy már nincsennek pozitív szakaszok, csak rosszak és még rosszabbak, s az ebből fakadó szorongás elől egyenes az út további munkába menekülni.

Menekülés a valóságból

A valóságból munkába menekülni egyfajta figyelemelterelésként működik. A családi vagy kapcsolati probléma, egy betegség, krízis, trauma elől munkába menekülni gyakori jelenség, hiszen a valóság megélése problémákkal teli, fájdalmas lenne. A problémamentesség illúzióját lehet fenntartani a munkába való meneküléssel, ami könnyedén függő léthez vezethet.

Öngyógyító jelleg

Ha a munkát az életünket megkönnyítő, az ürességet kitöltő vagy éppen a magány ellenszereként alkalmazott szerként tekintjük, gyógyító jelleget tulajdonítunk neki. A túlzott munka a munkamániás számára rövid távon enyhülést is hozhat, hosszú távon azonban nem jelent valódi megoldást.

Disszociatív énszerkezet

A munkaalkoholista úgy érezheti, kétféle én lakozik benne. Az egyik már észreveszi, hogy az irány nem jó, és a munka többet jelent számára, mint ami egészséges lenne, a másik, a „kisördög” pedig ott munkálkodik, és nem enged. Ha meg is fordul a fejében, hogy a lazítani kéne, ezer okot tud felsorolni, miért nem lehet: Ebből élünk, a rezsit, a számlákat fizetni kell… stb.

Fokozatosan romló (progresszív) jelleg

A munkamániás saját magával képes elhitetni, hogy a „jövő hónaptól vagy a projekt lezárását követően másképpen lesz”, de nem lesz másképpen – a malom folyamatosan járni fog. Passzívan várva nem lesz változás, ehhez a probléma felismerésére, elfogadására, tudatos döntésre és cselekvésre van szükség.

Lépjünk fel a függőség ellen!

Arra vonatkozóan, hogy ki a veszélyeztett, nem tudunk pontos választ adni, ami biztos, hogy nem függ sem a korosztálytól, sem pedig a státusztól. Sokkal inkább az látszik, hogy a személyiségnek van ebben nagyon nagy szerepe.

A következményei között megtalálható a kapcsolatok beszűkülése, a személyes határok és élettér sérülése, a valóság érzékelésének torzulása, gyakori ürességérzés megtapasztalása. Ezen túl számtalan betegség kockázata megnő, például a daganatos betegségek, a depresszió, az inzulinrezisztencia, az alvászavar, a bőrgyógyászati problémák, a magas vérnyomás, illetve egyéb szív- és érrendszeri megbetegedések gyakoribb előfordulásával lehet számolni.

Az amerikai Workaholics Anonymous szervezet szerint a következő igen egyszerű eszközökkel tudunk fellépni a függőség ellen:

• Sorrend felállítása: elsősorban az elvégzendő feladatok között. Néha ez azt is jelentheti, nem kell tennünk semmit. Rugalmasnak kell maradni, hiszen a fontossági sorrendet is meg kell néha változtatni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségnek kell tekinteni.
• Helyettesítés: új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk.
• Koncentráció: egyszerre csak egy dolgot szabad csinálni.
• Ütemezés: a munka tempóját számunkra megfelelően kell meghatározni. Mielőtt egy új munkafázisba kezdünk, ellenőrizzük le, elegendő energiánk van-e az elvégzésére.
• Elfogadás: a munka minden eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, rohanás és az állandó tökéletességre törekvés hátráltatja a felgyógyulást.

Szécsi Emese

Egészségfejlesztési szakértő, mentálhigiénikus, hangmasszőr. 12 éve foglalkozik egészségfejlesztéssel. A betegségek megelőzését, az egészségattitűd formálását és az egészségnevelést mindennél fontosabbnak tartja, amit már a gyermekeknél szükséges elkezdeni, hogy egészséges felnőttekké válhassanak.