Interjú dr. Bárándy Péter ügyvéddel

Nem erkölcsi hiba, nem kell szégyellni!

Ritka manapság az a korrektség, amellyel találkoztam. Hétfő délelőtt hívtam fel dr. Bárándy Péter ügyvédet, ki volt kapcsolva a telefonja. Dél körül visszahívott, s megegyeztünk, hogy 4 órakor lesz ideje az interjúra. Húsz perccel korábban újra hívott, tegyük át fél 5-re a beszélgetést, ha nekem is alkalmas. Számára a nap minden perce fontos – így tiszteli a másik idejét is. Ez az, ami manapság ritka.

A szabadság megalapozott illúziója

Mikor elkezdtünk beszélgetni, biztos, ami biztos, rákérdeztem, nem zavarom-e.

– Épp sétálok – felelte.

Ez igen, gondoltam azonnal, ezzel kezdődhet is a cikk, a rendszeres sétával. Csalódnom kellett, mint kiderült, nincs szó rendszerességről, különleges alkalom, hogy az ügyvéd úr a városban gyalogol, az irodája felé. Ilyenkor?

– Ahogy az elmúlt 40–50 évben, fél 9-től fél 9-ig dolgozom. Valójában nincs munkaidőm, alkalmazkodom a munkához.

A blokkolóóra-mentes munkaidő előnyeiről, hátrányairól váltottunk pár szót, s nagyon tetszik, ahogy összefoglalta a lényegét:

– A szabadság megalapozott illúzióját nyújtja.

Tudomásul kell venni

Dr. Bárándy Pétert nem hinném, hogy be kell mutatnom. Híres ügyvéd, a leghíresebbek közül való. Volt igazságügyi miniszter, s hosszú évek óta tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. E lapban pedig azért készítettem vele interjút, mert közénk tartozik.

– Mióta magas a vérnyomása? – kérdeztem, s azonnal szembesültem azzal, hogy egy ügyvédnek csak teljesen precíz kérdést szabad feltenni. Mert mit válaszolt?

– Nem tudom. Csak azt tudom, hogy körülbelül öt éve fedezték fel, egy más irányú orvosi vizsgálat során 160-as vérnyomást mértek.

– Odafigyel rá?

– Nincs mit figyelni. A szükséges gyógyszert beveszem, néha megmérem, s mivel jó értékeket mutat a műszer, nincs több teendőm.

– Van betegségtudata?

– Isten ments – vágta rá azonnal. – Messze van ez a betegségtől! Annyira azért figyelek, amennyire egy gyengeségünkre figyelni kell. Illetve ez nem gyengeség, ez egy helyzet, amit tudomásul kell venni.

Családi öröksége

Bevezetőm alapján úgy tűnhet, dr. Bárándy Péter keveset mozog, de ez nem igaz. A városban valóban ritkán sétál, erdőben sokkal gyakrabban, mivel a vadászat a hobbija. Elég sűrűn beiktatja a programjába.

– Mivel szeretem, azt mondom, túl ritkán. Havonta mondjuk két alkalommal.

Ráadásul hetente 4 órát teniszezik, s ha hozzátesszük, hogy épp 70 éves, csak gratulálhatunk.

A magas vérnyomás családi öröksége, anyai és apai ágról egyaránt „megkaphatta”, mindenki érintett volt. Két gyermeke és három unokája egészséges, de nem árt nekik sem, ha odafigyelnek. Épp a családi örökség miatt mégis optimista az ügyvéd úr. Édesapja, aki szintén ismert ügyvéd volt, 96 évesen úgy halt meg, hogy előző nap vidéken tárgyalt.

– Nem volt egyetlen nyugdíjas napja sem.

– Ön tervezi, hogy nyugdíjba megy?

– Mivel nem hagyományos munkaviszonyban dolgozom, az én döntésem, mikor hagyom abba. Nem tudom. Igyekszem kicsit visszafogni magam, az irodában másoknak átengedni ügyeket, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

Miniszteri évek

Dr. Bárándy Péter imádja a munkáját. Izgalmas, élvezetes tevékenység. A monotónia, az unalom egy ügyvédtől messze áll, kihívásokkal teli minden napja. Ráadásul tanít is, szintén élvezettel.

Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt, a 2000-es évek legelején az Igazságügyi Minisztérium élén állt. Erre máig jó szívvel gondol vissza.

– Valódi alkotó tevékenység volt. Lehetett a jogrendszerünkön alakítani, hogy korszerűbb, humánusabb legyen. Akkor kellett megalkotni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogi hátterét is. Remek kollégáim voltak, könnyű volt abban a házban miniszternek lenni.

– A politikusi élet sem egyszerű – jegyeztem meg.

– Nem megterhelőbb, mint az ügyvédi munka – válaszolta. – Nem hiszem, hogy a politikától ment fel a vérnyomásom.

Tisztességben, hasznosan

A magánéletéről nem esett még szó, ha volt egyáltalán a napi 12 órás munka mellett.

– A gyermekeim hátrányos helyzetűek voltak, nem sokat voltam velük. Ma már külön élnek, a feleségem pedig – úgy látom – elviseli.

70 év nagy idő, s ha ezt valaki relatív egészségben, sikeres munkában éli meg, nagy teljesítmény.

– Vannak álmai, tervei?

– Tisztességben és hasznosan szeretném a következő időszakot tölteni – felelte.

Utolsó mondata a cikk záró gondolata is lehetne. De ebben a lapban a legutolsóval zárom az írást. Búcsúzóul megköszöntem, hogy vállalta a nyilvánosság előtt magas vérnyomását.

– Nem erkölcsi hiba a magas vérnyomás, nem kell szégyellni! A kezelőorvosom kért meg, hogy adjak interjút. Vállaltam, ha ezzel segíteni tudok, ha valaki e cikk nyomán ezentúl jobban odafigyel az egészségére.

Herth Viktória