Szerző: Dr. Légrády Péter Feltöltés dátuma: 2019.01.08.

Az alkohol – barát vagy ellenség?

Az alkoholnak a sokszínűségéből fakadóan vannak hívei, van rajongótábora, vannak, akik napi szinten fogyasztják, vannak, akik napi szinten használják, és vannak, akik gyűlölik. De lehet, hogy az is napi szinten használja az egyik formáját, aki gyűlöli a másikat. A legalább napi 3 ital (30 g etanol) és a hipertónia közötti összefüggést több vizsgálat is igazolta, az alkohol indukálta magas vérnyomás kortól, nemtől, rassztól, sófogyasztástól és túlsúlytól függetlenül kimutatható ilyenkor. Az alkohol és a gyógyszerek, így a vérnyomáscsökkentők kölcsönhatása nagyon gyakran kiszámíthatatlan. De tud az alkohol jó is lenni. Napi 1 pohár/adag száraz vörösbor a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás kockázatát 44 százalékkal, a bármely okból bekövetkező halálozási rizikót 27 százalékkal csökkenti. Nem barátot vagy ellenséget kell tehát látnunk az alkoholban! Azt kell megérteni és elfogadni, hogy az alkohol megszelídíthető, és meg kell tanulni vele jól bánni.

Illusztráció

Többféle válasz létezik arra, hogy mi is az alkohol. Egy színtelen, gyúlékony folyadék, ami cukrok – elsősorban a glükóz – erjesztésekor keletkezik. Főként oldószerként és szerves vegyületek előállításához használják. Cukortartalmú – pl. gyümölcsök – alapanyagok erjesztésével előállított olyan ital, amelynek fogyasztása bódulatot, kontrollvesztést okoz. Olyan italt is értünk alatta, amelyhez már kész formában adják hozzá magát az alkoholt kisebb-nagyobb koncentrációban, és az előzőhöz hasonlóan nagyobb mennyiségben fogyasztva csökkenti az egyén önkontrollját. De egy vegyész azt mondja, hogy hidroxil-gyököket tartalmazó, szénatomokból álló vegyület. Úgy viszont megint mindenki ismeri, hogy egy jó fertőtlenítőszer. Akkor most barát, vagy ellenség?

Nem maga az alkohol a rossz

Erjesztett italok már nagyon régóta ismertek, és a történelemből tudjuk, hogy alkoholos italokat már használtak a korai egyiptomi civilizációban, i. e. 7000 körül Kínában, i. e. 3000–2000 körül Indiában, i. e. 2700 körül Babilonban, széles körben használták az ókori görögök, a rómaiakról nem is beszélve, de arról is maradtak fent adatok, hogy ebben az időszakban Dél-Amerikában is ismert volt. De nem kell ilyen messzire visszamenni az időben. Elég, ha arra gondolunk, hogy pár száz évvel ezelőtt – főleg háborúk és járványok idején – nem volt életbiztosítás a természetben talált mindenféle vizekből inni, ilyenkor a mértékletes alkoholfogyasztás jelentett – bár megmagyarázni nem tudták – esélyt a túlélésre. Vagy a szúrt, vágott sebekre – amiket más vérével és/vagy földdel szennyezett karddal vagy lándzsával ejtettek – is alkoholt öntöttek, hogy megelőzzék az elfertőződést. Ez a hozzánk közelebbi évszázadok során is megmaradt, pl. a XVI. században, az alkoholt („spiritusz”) nagyrészt gyógyászati célra használták (fertőtlenítésre, fájdalomcsillapításra stb.). A XVIII. század elején-közepén a spiritusz nagyon elterjedt volt Nagy-Britanniában. Azután a XIX. században változtak a szokások, és az első, nem mai értelemben vett antialkoholista mozgalmak elkezdték hirdetni az alkohol mérsékelt használatát.

Az alkohol mint a folyadékbevitel egyik lehetséges formája már szintén évezredek óta ismert. A Bibilia is több helyen említi, gondoljunk csak az utolsó vacsora jelenetére. A mértékletes fogyasztásra is már régóta vannak intelmek, hiszen a túlzott alkoholfogyasztás nem kívánatos hatásairól számtalan irodalmi alkotásban, színdarabban szó esik, akár külön jelenetekkel illusztrálva. A túlzott alkoholfogyasztás tüneteit a vérben mért véralkoholszint szerint osztályozva az 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat. A túlzott alkoholfogyasztás tünetei a vérben mért véralkoholszint szerint (több független forrás felhasználásával)
Ittasság (0,5–1,5‰)

Szapora pulzus, magasabb vérnyomás, kipirult arc, energikusabb viselkedés, jókedv, oldottabb gátlások, csillogó szem, hadaró beszéd, vérbő kötőhártya, szapora légzés, bő verejtékezés és vizeletkiválasztás
Részegség (1,5–2‰) Alacsony vérnyomás és elnyomható pulzus, egyensúlyzavar, szédelgés, hányinger, hányás, esetleg aspiráció, akadozó, „elkent” beszéd, aluszékonyság, meglassultság, néha agresszió
Mérgezés (>2,5‰) Gyenge pulzus, felületes légzés, eszméletlenség vagy beszűkült tudat, vizelet- és bélsárürítés
Súlyos mérgezés (3,5‰ felett már esélyes, 5‰ felett biztos) Eszméletlenség, kóma, szűk, fénymerev pupilla, súlyosabb esetben légzésbénulás

Alkohol és a hipertónia

Az alkoholfogyasztás és a vérnyomás-emelkedés közötti ok-okozati összefüggést először 1915-ben vetették fel, majd az utóbbi néhány évtizedben igazolódott, hogy a krónikus alkoholfogyasztás a magasvérnyomás-betegség, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések fokozott kockázatával jár együtt.

A legalább napi 3 ital (30 g etanol) és a hipertónia közötti összefüggést több vizsgálat is igazolta: emeli a szívfrekvenciát; a perctérfogatot; a vérnyomást méghozzá úgy, hogy a szisztolés vérnyomás emelkedése nagyobb, mint a diasztolésé; később a teljes perifériás érellenállás is változik és bár csak kissé, de jellegzetes bőrpír jön létre.

A magyar nyelv szépsége, hogy egy szó mennyire képies, találó jelentést hordozhat. Az alkoholfogyasztók egy csoportját is egy szóval le lehet írni úgy, hogy mindenkinek egyből ugyanaz jut az eszébe. Igen, ilyenek a nagyivók (akik még nem azonosak az alkoholistákkal).

A nagyivók vérnyomás-emelkedésének nagysága átlagosan 5–10 Hgmm, a szisztolés növekedés pedig szinte mindig dominál. Az alkohol indukálta magas vérnyomás kortól, nemtől, rassztól, sófogyasztástól és túlsúlytól függetlenül kimutatható, ha az alkoholfogyasztás legalább 3 ital (30 g etanol) naponta.

Hogyan emelheti az alkohol a vérnyomást?

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány mechanizmus, amelynek révén az alkohol emelheti a vérnyomást. Emberben a rövid távú alkoholfogyasztás stimulálja a szimpatikus (az akarattól független idegrendszer ún. vészreakciós komponense) idegek kisülését. De az alkohol stimulálhatja egyes hormonok felszabadulását, növelheti aktivitásukat. A krónikus alkoholfogyasztás érösszehúzó hatású. Az is igaz, hogy rövid távon – főleg a nagyobb mennyiségű alkohol – viszont értágító hatású. Ezen mechanizmusok egy része felelős azért is, hogy krónikus alkoholfogyasztásban a hipertónia nehezen kezelhetővé, ún. terápiára rezisztenssé válik.

Az alkohol és a gyógyszerek

A rendszeres és/vagy túlzott mennyiségű alkoholfogyasztás során az alkohol kompetitíven kiszorítja (azaz versenyeznek a kötőhelyekért) a gyógyszert a lebontásból, így a hatás megnyúlhat, vagy bizonyos esetekben akár el is maradhat. Ez különösen fontos az ún. angiotenzinkonvertáló enzim gátló (ACEI) csoportba tartozó vérnyomáscsökkentők nagy többségénél (hazai forgalomban: enalapril, perindopril, ramipril, trandolapril, fosinopril, quinapril, cilazapril, spirapril), amelyek csak akkor fogják csökkenteni a vérnyomást, ha a májban aktív vegyületté alakulnak át. Ezt pedig az alkohol bizony akadályozhatja!

Az alkohol és a gyógyszerek kölcsönhatása azonban nagyon gyakran kiszámíthatatlan. Pl. az ún. alfa-blokkolót szedőknél az alkohol súlyos hipotóniát okozhat, vagy a verapamil elhúzódóvá teszi az alkohol központi idegrendszeri hatását. Igen rossz gyakorlat és nem követendő példa a vérnyomáscsökkentőket alkohollal bevenni! Igaz ez más gyógyszerekre is.

Azért ne keseredjünk el

Tud az alkohol jó is lenni. Nemcsak azért, mert fertőtlenít. Az alkohol mérsékelt fogyasztása előnyös a szív- és érrendszerre és csökkenti a vérnyomást. Az alacsony-közepes alkoholfogyasztás (pl. 1 pohár/adag száraz vörösbor) csökkenti a szívkoszorúér-betegség előfordulási gyakoriságát. Irodalmi adatok szerint csak a száraz vörösbornak vannak jótékony szív-érrendszeri hatásai, a többi alkoholfajtáról nem állnak rendelkezésre ilyen adatok. Ebben elsősorban a vörösborban található antioxidáns hatású polifenolnak, a rezveratrolnak van fontos szerepe.

1. ábra. A gyakrabban fogyasztott alkoholfajták 1 Egységre vonatkoztatott mennyisége
1. ábra. A gyakrabban fogyasztott alkoholfajták 1 Egységre vonatkoztatott mennyisége

A vérnyomásra legkedvezőtlenebb a tömény alkohol. Az egy igen téves elgondolás és helyenként bevett gyakorlat, hogy a reggeli 2–4 cent pálinka egészségvédő hatású. Egyszerűen nem igaz.

A kulturált alkoholfogyasztásnak megvannak a szabályai. Egy régebben megfogalmazott, de még manapság is széles körben elfogadott és követett ajánlás szerint 65 év alatti férfiaknak a megengedett napi alkoholmennyiség 2 ital (20 g etanol), a 65 évnél idősebb férfiaknak 1 ital (10 g etanol), a nőknek életkortól függetlenül 1 ital (10 g etanol).

Ennél igényesebben kidolgozott a 2016. évi brit ajánlás, amely szerint 1 Egység megfelel 10 ml vagy 8 g etanolnak, és nemtől függetlenül egy hét alatt nem szabad 14 Egység alkoholnál többet meginni. Az egyes borospohár-méretekhez és a százalékos alkoholtartalomhoz illesztett Egység-beosztást a 2. táblázat tartalmazza, az 1. ábrán pedig a gyakrabban fogyasztott alkoholfajták 1 Egységre vonatkoztatott mennyisége látható.

2. táblázat. Az egyes borospohárméretekhez és százalékos alkoholtartalomhoz illesztett Egység-beosztás (forrás: www.drinkaware.co.uk)
Ital alkohol­tartalma Borospohár űrtartalma
125 ml 175 ml 250 ml
11% 1,4 E 1,9 E 2,8 E
14% 1,8 E 2,4 E 3,5 E

Összefoglalás

Nem barátot vagy ellenséget kell tehát látnunk az alkoholban! Azt kell megértenünk és elfogadnunk, hogy megszelídíthetjük az alkoholt, és meg kell tanulnunk jól bánni vele. A száraz vörösbor jótékony hatásai a hosszabb ideje, rendszeresen, kulturáltan alkoholt fogyasztó betegek körében érvényesülnek, klinikai vizsgálatokban is ilyen betegek szerepeltek. Csupán a jótékony hatás céljából nem javaslom senkinek, aki korábban nem fogyasztott alkoholt, hogy kezdjen el vörösbort inni. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindenki egyformán reagál ugyanolyan mennyiségű és fajtájú alkoholos italra. Nem csak a mennyiségen és minőségen múlik ebben az esetben, hogy a kockázat vagy az előny fog-e érvényesülni. De ha mégis felmerül a hipertóniás betegben, hogy milyen alkoholt fogyasszon kulturált formában, akkor egy jó minőségű száraz vörösbor mellett tegye le a voksát!

szerzo

Dr. Légrády Péter

A szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozik, jelenleg egyetemi adjunktus. Belgyógyász, nefrológus, hipertonológus, diabetológus, az Európai Hipertónia Társaság hipertónia­specialistája. Több tudományos társaság tagja.

Megjelent a hypertonia2018/2. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!