Szerző: Dr. Finta Ervin Feltöltés dátuma: 2019.01.07.

A vérnyomás változékonyságáról

Nem ritkaság, hogy a rendelésen elhangzik a következő mondat: „Ahányszor mérem a vérnyomásom, annyi különböző értéket kapok.” Nos, ettől nem szabad megijedni, természetes jelenség. Az az oka, hogy a vérnyomás nem statikus érték, hanem dinamikusan változó jelenség. Gyors és lassú változásai teszik lehetővé a szervezet alkalmazkodását a külső és belső körülményekhez. A stresszhatásra adott gyors vérnyomás-emelkedés az alapja a menekülési reflexnek, de ugyanígy a fizikai vagy szellemi igénybevételre való felkészülésnek is. A lassú változások segítik többek között az adaptációt az évszakokhoz köthető környezeti változásokhoz. A túlzott vérnyomás-változékonyság (variabilitás) ugyanakkor károsan hat a szív- és érrendszerre, növelve a hipertónia által kiváltott szervkárosodások, például a vesebetegség, a stroke és a szívinfarktus kockázatát. Másik oldalról viszont tudjuk, hogy a magas vérnyomásos betegek kezelése során bekövetkező csökkenése hozzájárul a szív- és érrendszeri szövődmények megelőzéséhez.

Illusztráció.

A vérnyomás-variabilitás típusai

A rövid távú (24 órán belüli) variabilitás két fő formája ismert: az ultrarövid, szívütésről szívütésre történő változás, valamint a rövid, az ütések közöttinél hosszabb, de 24 óránál rövidebb hullámzás. A kialakulásáért felelős mechanizmusok közé tartoznak különböző reflexek, az érfalak csökkent rugalmassága, hormonális hatások, az alvás-ébrenlét, a légzés, a fizikai aktivitás, a testhelyzet-változás, az érzelmi behatások.

A hosszú távú vérnyomás-variabilitás jellemzője a napról napra, a vizitről vizitre, illetve az évszakról évszakra való változás. A kialakulásában szerepet játszó tényezők kevésbé tisztázottak, mint a rövid távú vérnyomás-variabilitás esetében. Ismert a viselkedési faktorok szerepe (munkanapon és a hét végén megfigyelhető vérnyomásmintázat), de jelentősen befolyásolja az artériás érfalak merevsége, a hőmérsékletváltozás, a csökkent gyógyszerszedési együttműködés, a vérnyomásmérési hibák, illetve a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek nem megfelelő adagolása vagy titrálása.

Aranyszabályok hipertóniásoknak

  • Egyetlen vérnyomásérték nem dönthet a magas vérnyomás állapotáról, különösen, ha gyanúsan magas vagy alacsony, a mérést öt perc múlva tanácsos megismételnie!
  • Mindig tartsa be a vérnyomásmérés szabályait, ezzel elkerülhető a hibás mérés!
  • A kezelés valamennyi lépését, különösen a változtatást beszélje meg a kezelőorvosával!
  • Más orvosnak lehet eltérő véleménye és tanácsa, de gondoljon arra, hogy csak az adott pillanatot ismeri az az orvos, ami meg is tévesztheti. Betegségét egy orvos ismerje és kövesse, aki mindent tud önről és minden adatát mérlegelve ad tanácsot!
  • Szedje pontosan a gyógyszert, lehetőleg azonos órában, ezt ne tegye függővé étkezéstől, élvezeti szer fogyasztásától!
  • Fogadja el, hogy nem a hipertóniát és egy adott vérnyomást kell kezelni, hanem a szervezet egészét, és a súlyosabb betegségek megelőzését tekintse célnak.
  • Táplálkozzon minél egészségesebben, mozogjon rendszeresen, ne dohányozzon és csökkentse a káros stresszhatásokat!
  • Ha valami szokatlant észlel önmagán, vagy nem ért valamit, ne kísérletezzen, hanem beszéljen meg mindent orvosával!
  • Egészsége megóvása és betegségének kezelése a saját kezében van, orvosa csak segíteni tud önnek – ha lehetőséget ad rá!

(Magyar Hypertonia Társaság)

A vérnyomás változékonyságának mérése

Különböző mérőeszközök, módszerek és matematikai megoldások állnak rendelkezésünkre a különböző típusú vérnyomás-variabilitás számszerűsítésére.

A rövid távú variabilitás mérésére a vérnyomás-monitorozás szolgál. Ez lehet 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM), de (főleg tudományos céllal) használhatunk ütésről ütésre regisztráló, folyamatos, invazív, verőéren belülre vezetett mérőfejjel rögzített, vagy nem invazív, a páciens ujjára helyezett mandzsetta segítségével végzett méréseket is. A nappali és éjszakai vérnyomásátlag összevetése, valamint statisztikai számítások (átlagok szórása, a variációs koefficiens, simasági index, a folyamatos monitorozás esetén pedig az időtartománybeli, illetve frekvenciatartománybeli analízis során nyert paraméterek) számszerűsíthetik a variabilitást.

A hosszú távú változékonyság mérésére a rendelői vagy az otthoni vérnyomásmérések szolgálnak. Ez utóbbi, az otthoni vérnyomás-monitorozás előnye, hogy a mérés nem egészségügyi személyzet jelenlétében zajlik, nincs fehérköpeny-reakció és a beteg napi aktivitása, valamint a befolyásoló környezeti tényezők is megközelítően azonosak az egymást követő mérések során. A terápia hatékonyságát is segíti: azon betegek körében, akik rendszeresen, előírásszerűen mérik a vérnyomásukat, jelentősen nagyobb a célértéken lévők aránya a hosszú ideig tartó vérnyomáscsökkentő kezelés során, mint azoknál, akik csak a rendelői vérnyomásmérésekre hagyatkoznak.

Hogyan csökkenthető a kórosan fokozott vérnyomás-variabilitás?

Az utóbbi években egyre több bizonyíték született arra, hogy a vérnyomáscsökkentő terápia kedvező hatású a rövid és hosszú távú vérnyomás-variabilitásra. Hátterében egyes szereknél az artériás érfali merevség kedvező befolyásolása valószínűsíthető, míg másoknál a kórosan fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás mérséklése. Ez utóbbi figyelhető meg akkor is, ha túlsúlyos hipertóniások lefogynak.

Akkor most baj vagy nem baj, ha mindig más a vérnyomásom?

Nem baj, mert a vérnyomás változékonysága természetes jelenség, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást a változó körülményekhez.

Káros folyamatok előjelzője is lehet azonban, ha túlzott mértékű. Törekednünk kell rá, hogy olyan gyógyszereket alkalmazzunk, amelyek a vérnyomáscsökkentő hatásukkal párhuzamosan a túlzott variabilitást is mérséklik.

Meg tudjuk mondani, mennyi az optimális vérnyomás-variabilitás?

Sajnos nem. A vérnyomás változékonysága a 24 órás vérnyomásmérés (ABPM), majd az otthoni vérnyomásmérés széleskörű elterjedését követően egyre intenzívebben kutatott területté vált. Az összegyűlt eredmények nagy száma ellenére azonban ahhoz, hogy a mindennapi életben célértéket határozzunk meg, még további vizsgálatokra van szükség.

szerzo

Dr. Finta Ervin

A budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház orvosa, belgyógyász és klinikai farmakológus szakorvos, hipertóniaspecialista. 30 éve foglalkozik a hipertónia gyakorlati és elméleti kutatásával. Fő érdeklődési területe a vérnyomásmonitorozás, az egyénre szabott antihipertenzív kezelés és a vérnyomáscsökkentő szerek kölcsönhatásai.

Megjelent a hypertonia2018/2. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!